Erdélyi Riport » Thália » 12. oldal
Jó volna a test játékát nézni
„Nagyon durva előadás lesz” – ez a hír terjedt a marosvásárhelyi Nemzeti Színház legújabb bemutatója előtt, amelyre érezhető izgalommal készültek az elszánt színházba járók. Volt alapja a nézői kíváncsiságnak-elvárásnak: Bartis Attila regénye, A nyugalom, amelyet Radu Afrim vitt színpadra, az elmúlt években kultuszszöveggé vált nem csak magyar nyelvterületen, hanem a román olvasók körében is. Parászka Boróka kritikája.
TOVÁBB
Székekre táncolt szerelem
A székek a hajdani szituációkat, élethelyzeteket jelképezik, amik érzékeltetik az idő múlását, amikbe, mint borostyáncseppekbe belekövül az élet, és az időtlen és örök szerelem végül már csak a betegágy tetején kucoroghat. Tasnádi-Sáhy Péter kritikája.
TOVÁBB
Színház kultúrharc idején
Az ember, ügyes-bajos dolgai okán, vagy csak ellenőrizendő, hogy még mindig fess-e este a pesti nő, időnként elvetődik a nemzet fővárosába, és ha arra jár, akár színházba is mehet. Ilyen alkalomra állítottunk össze egy Mohácsi - Alföldi – Pintér menüsort, javarészt repertoárszínházon tengődő, határon kívül rekedt ínyenceknek. Tasnádi-Sáhy Péter írása.
TOVÁBB
Szívek és agyak, emberek
A „kettős kötés” olyan önellentmondást tartalmazó üzenet, amelyet nehéz, vagy lehetetlen helyesen érteni: mást mond a szó és mást a gesztus, más az állítás és más az elvárás. Szerelmek, barátságok, családi kapcsolatok ördögi köre. Marosvásárhelyen tágították ezt a kört: a helyi román-magyar viszonyok kettős kötéseit két alkotó, két társulat (a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu és Tompa Miklós társulata) vázolta, játszotta újra közös munka révén. Parászka Boróka elemzése.
TOVÁBB
Az öreg hölgy visszatér
Olvasom, hogy a kolozsváriak Az öreg hölgy látogatása előadása amolyan „work in progress”, merthogy Tompa Gábor rendező szerint még nincs kész, mert Boér Ferenc az utolsó pillanatban visszaadta a férfi főszerepet, amit Orbán Attila vett át, az ő partitúráját pedig Viola Gábor kapta röviddel a bemutató előtt. Nem tudom, hányadik előadást láttam február 8-án, de jelenthetem tisztelettel: az előadás kész van mind rendezőileg, mind színészileg. Simon Judit kritikája.
TOVÁBB
Nem gyermekjáték
Történelmi helyzetek, folyamatok érnek össze, békés és háborús etapok, amelyeknek az összefüggéseit kellene látni és láttatni egy érvényes Pál utcai fiúk értelmezésben. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban bemutatott Molnár-klasszikust Parászka Boróka értékeli.
TOVÁBB
Hrabali mesék fehérben, barnában
Elkényeztette a közönséget a Nagyváradi Szigligeti Színház. Egyik este Hrabal, másik este Euripidész. Egyik este stúdióelőadás, másik este táncprodukció. Különböző stílus és műfaj, különböző tartalom és hatás. A két előadás közös nevezője: nagyszerű színház. Simon Judit a bábszínházban látta A hetedik lépcsőfokot, míg az új stúdióteremben az Elektrát.
TOVÁBB
Elektra a táncszínházban
Euripidész Elektrája a szenvedélyek, a bosszú tragédiája. Egy nő, aki megtagadja nőiségét, feláldozza a gyűlölet oltárán. Györfi Csaba előadásában minden mulandó, csak a szenvedély örök. A nézők egy mélyített teret ülnek körül, a gyilkos szenvedélyek katlanát, amelybe egy csövön, talán csatornanyíláson érkeznek a szereplők. Simon Judit kririkája.
TOVÁBB
Bohózattól a banalitásig
„Kosztolányi így kezdi egyik színházkritikáját: nekem tetszett. Én távolról sem közelítem Kosztolányit, mégis engedtessék meg, hogy parafrazáljam: nekem nem tetszett.” De ez nem jelent semmit. Simon Judit kritikája A szabin nők elrablása című előadásról.
TOVÁBB
Sokféle testek meséi
Negyedik alkalommal jelentkezett decemberben a kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi találkozó, amely a test történeteiről volt hivatott beszélni. Az eseménysorozatról, szűkre szabott élményei alapján, Tasnádi-Sáhy Péter írt óvatos beszámolót.
TOVÁBB
