Zsöllye és mobil
2016. 12. 22. 16:01Könnyebben elviselhető az unalmas előadás, amikor legalább a nézőtéren történik valami. Simon Judit jegyzete.
Amikor a nő beült a színházba, csúnyán nézett a mellette ülő lányra, mert az a telefonját nézegette. De aztán mosollyal vette tudomásul, amikor szomszédja kikapcsolta a készüléket.
Később ismét fényre lett figyelmes, ráadásul villogóra, valaki a telefonjával fényképezte a színpadi jeleneteket. Jobban körülnézett – az előadás egyáltalán nem volt lebilincselő, ráért kutakodni a szemével – s lám, elől, idős úriember villogtatott szorgalmasan.
Valaki figyelmeztethette, hogy a mobil fénye még ennek az előadásnak sem tesz jót, (bár nem is árt), úgyhogy az úr azonmód, tetten ért lurkóként, bekapcsolva zsebre vágta a készüléket.
Az elkövetkezőkben az úriember, zsebében a fényképező telefonnal civilizáltan unatkozott. Néha csendesen szunyókált, aztán tovább unatkozott. A nő megértette, sőt, együtt érzett vele. Rossz érzés kerítette hatalmába. Ameddig fényképezett, legalább jól érezte magát. Az előadás ugyanis semmit nem tett annak érdekében, hogy az unalmon, esetleg az idegességen kívül mást is kiváltson belőlük. A nőnek eszébe jutott egy régi bölcsesség: a színház közösségalakító. Igaz, közösen unatkoztak ők ketten és többen velük.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
