Szeressétek ellenségeiteket

2016. 12. 27. 22:25

Mi lett volna, ha a magyar értelmiség az origót valahová Pilinszky és Hamvas öröksége körül tűzte volna le? Tasnádi-Sáhy Péter ünnep utáni publicisztikája.

 

A cím a hegyi beszédből van, engem Pilinszky János emlékeztetett rá a napokban, a szűk családi körben töltött karácsony alatt ő volt az egyik vendégem, Szög és olaj című publicisztika-gyűjteménye formájában.

Néha eljátszom a gondolattal, mi lett volna, ha a magyar értelmiség az origót valahová az ő – és mondjuk Hamvas Béla – öröksége körül tűzte volna le, nem csak divatból hivatkozgatva rájuk itt-ott, hanem tényleg komolyan véve azt a higanynál is sűrűbb bölcsességet, metafizikát, amit koponyájuk vagy inkább egész lényük kitermelt. Meg merem kockáztatni, lehet, hogy most – Európában talán egyedüliként – igazi szellemi kaszttal, vagy annak reményével bírnánk, de erről talán álmodozni is kár...

Szeresd ellenségeidet! – mantrázza Pilinszky publicisztikáiban többször is az Újszövetség magját, miközben egy tudós precizitásával ír a kizárólag csak folyamatos önleleplezés által pusztítható gőgről, a semmiképpen sem az egyszerűséggel, sokkal inkább a kicsinyességgel rokonítható közönségességről, az égbolt nélkül élő kispolgárról, aki „habozás nélkül hagyja ott házát, kertjét, kutyáját, hogy az elnyomott univerzum mintájára berendezze a koncentrációs táborok világát, a be nem vallott mindenség mintájára egy bevallhatatlan univerzumot.”

Ha az életműben barangoló olvasó kizárólag csak a világról szóló diagnózist hallja ki a szövegekből, könnyen elveszhet, hiszen ezeket mélységében felfogva, a keserűségig el lehet szomorodni, olyannyira, hogy – főleg az ünnep alatt sunyin lapuló hétköznapokba visszatérve – a középpontra, a legfőbb parancsra már nem marad sem figyelme, sem ereje.
Pedig a lényeg, az univerzum kapuja, valahol ennél a keresztényből fogalmazott parancsnál van, ez az az üzemanyag, ami segíthet a kronológiába zárt kicsiny embertől magasabb szférákba emelkedni, de a keserűség homályában nehéz az ítéletet a bűnnek és nem a bűnösnek címezni, szinte lehetetlen meglátni a szeretendő felebarátot a gőgös és közönséges kispolgárban.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!