A sakkmániás exdiktátor

2016. 12. 19. 18:50

Sakk és politika: Szilágyi Aladár összeállítása a FIDE „örökös” elnökéről, a Kalmük Autonóm Köztársaság hajdani diktátoráról.

 

Kirszan Iljumzsinov a FIDE mostani, Kalmükföld volt elnöke

 

November 11. és 30. között zajlott le New Yorkban az év egyik legkiemelkedőbb, hatalmas sajtónyilvánossággal járó sporteseménye: a címvédő norvég Magnus Carlsen és kihívója, az orosz Szergej Karjakin sakk-világbajnoki döntője, mely Carlsen győzelmével ért véget. A csúcsrendezvény pikantériája, hogy a Nemzetközi Sakkszövetség, a FIDE elnöke, Kirszan Iljumzsinov hiányzott a Fulton Market Building területén lebonyolított döntőről. Iljumzsinov nem volt ott, mert… nem kívánatos személyként nem léphette át az Egyesült Államok határát. Hogy a nemzetközi sakkéletet milyen mértékben befolyásolhatja az aktuálpolitika, azt éppen ez az eset bizonyítja.

A 2015-ös sakkvilágkupa versenye idején jelentették be, hogy a döntőt 2016 novemberében rendezik az Amerikai Egyesült Államokban. Az erről szóló szerződés aláírását nehezítette viszont, hogy Kirszan Iljumzsinovot „szíriai kapcsolatai és az ottani bankokkal való tranzakciói, a szíriai kormány támogatása miatt” az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma azok közé sorolta, akikkel „nem javasolja” amerikai cégek és szervezetek szerződéskötését. Az AGON cég, a világbajnokság főszponzorának képviselője már másnap kijelentette, hogy az Iljumzsinov elleni szankciók nem befolyásolják a szerződéskötést és a döntő amerikai megrendezését. Az akadály elhárítása végett a FIDE 2015. december 6-án rendkívüli elnökségi ülést hívott össze. Ezen átmenetileg felfüggesztette az elnököt, és lehetővé tette, hogy helyette a szervezet alelnöke, Georgios Makropoulos írja alá a szerződést. Kirszan Iljumzsinov viszont ötvenmilliárd dollárra perelte az amerikai pénzügyminisztériumot, amiért neve felkerült az amerikai szankciós listára. A FIDE elnöke –  aki nem mellesleg multimilliomos vállalkozó – a szankciók értelmében nem írhat alá szerződéseket és megállapodásokat az Egyesült Államokban, nem vezethet ott bankszámlát, és nem lehet 51 százaléknál magasabb részesedése amerikai cégekben.

 

Sakkbajnokból diktátor

De ki is ez a Putyin alapembereként emlegetett rejtélyes, dúsgazdag figura, aki évente dollármilliókat áldoz sakkra (vélhetően a saját vagyonából), s 1995 óta leválthatatlan elnöke a Nemzetközi Sakkszövetségnek?

Iljumzsinov 14 évesen nyerte meg hazája, Kalmükföld sakkbajnokságát – ez jelentette sportteljesítménye csúcsát. Szerelőként kezdett dolgozni, a nagy ugrást a moszkvai elitképzőben, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében szerzett diploma jelentette számára. A diploma megszerzése után üzletelni kezdett, nem teljesen egyértelmű, hogyan lett multimilliomos, de az lett. A Kremlhez fűződő szoros viszonya pedig busásan kifizetődött, amikor 31 évesen, 1993-ban Kalmükföld elnöke lett. A Kaszpi-tenger mellett élő népének a gazdaság diktatúráját ígérte, aminek köszönhetően az ország hamarosan a térség Kuvaitja lesz. Ez az ígérete nem igazán vált valóra, viszont a személyes vagyona országlása alatt megközelítette a félmilliárd dollárt… Akár a volt szovjet térség többi, hasonszőrű vezetője, Iljumzsinov is a maga ízlése szerint alakította ki országa politikai berendezkedését: megválasztott elnökként az egyik első intézkedése volt a kalmük parlament feloszlatása és az ellenzéki pártok betiltása. Az új törvényhozásba a saját embereit ültette be, de még ez a parlament sem választotta meg örökös elnökké. Így időnként választás is volt, amit mindig megnyert, jellemző, hogy fejenként száz dollárt és mobiltelefont ígért azoknak a pásztoroknak, akik rá szavaznak.

Államfői ambícióinak kiélése közben sem feledkezett meg sakkmániájáról. Bejelentette, hogy a százezres Kalmük fővárost a sakk világfővárosává alakítja. Egyes források szerint százmillió dollárért építtetett egy sakk-központot, ez lett a helyszíne az 1998-as sakkolimpiának.

Iljumzsinov fehér gyaloggal lép. A hatalmi játszmák nagymestere

 

Diktátorból sakkvezető

A Kreml támogatásának és nem utolsó sorban a saját vagyona „célzott” felhasználásának köszönhetően – értsd: a FIDE-tagországok sakkvezetőinek juttatott kenőpénzeknek hála –, 1995-ben a Nemzetközi Sakkszövetség elnökévé is megválasztották, és immár több mint két évtizede annyira nyeregben érzi magát, hogy a másik orosz exvilágbajnokkal, Karpovval szövetkezett Kaszparov – nem mellesleg Putyin egyik legmegszállottabb politikai ellenfele – képtelen Iljumzsinovot kiütni a FIDE éléről. Hiába támogatta Kaszparovot az USA, illetve gyakorlatilag minden nyugat-európai ország sakkszövetsége, minden újrajelölésnél, immár sokadik alkalommal a Putyin által maximálisan támogatott Iljumzsinov diadalmasodott.

2010-ben adta fel a politikai karrierjét, attól kezdve csak a sakkra koncentrált. De addig a politika, az üzlet és a sakk szövevényében élte ki maximálisan az ambícióit. 1996-ban például, egy világbajnoki páros mérkőzést Bagdadban akart megrendeztetni, hivatalosan tisztelgésként az arabok előtt, akiknek óriási szerepük volt a sakk elterjesztésében. A versenyt maga Szaddam Huszein nyitotta volna meg. Végül az amerikaiak közbelépése miatt nem Irakban, hanem a sakkelnök szülővárosában, Elisztában rendezték meg a meccset. Huszeinnel azért megmaradt a jó kapcsolat, a CIA pedig a kalmük elnök cégét is hírbe hozta, mint amelyik jó üzleteket kötött az Irak elleni szankciók kijátszásával.

Amit viszont senki nem tudott megakadályozni: a demokrácia másik erős bástyája, Líbia is otthon adott a kalmük elnök által bevezetett kieséses rendszerű világbajnokságnak 2004-ben. Szoros kapcsolatot tartott fenn Kadhafival is, Iljumzsinov a bukása előtti utolsó pillanatban látogatta meg őt, a Kremlben pedig nem csináltak titkot abból, hogy a FIDE-elnők az ő érdekeiket képviseli Líbiában…



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!