Változatok felelősségre

2016. 12. 24. 10:40

Három aktuális téma, laza összefüggésben, némi nyelvészkedéssel. Szűcs László publicisztikája.

 

Mintha a választási kampány miatt – esetleg éppen annak ellenére – igazán még a rommagyar nyilvánosságban sem kapott volna elegendő figyelmet, nem kavart akkora hullámokat Marossy Zoltán Temes megyei prefektus december eleji menesztése. A bánsági közigazgatás régi motorosának azért kellett mennie (bár a legtöbb általam talált sajtóhír felfüggesztésről és nem leváltásról szólt, ami azért nem ugyanaz), mert egy román nyelvű portál által rögzített beszélgetésben kétségbe vonta az ország egységes nemzetállami berendezkedését, jellegét, amit ugye az alkotmány is rögzít. (A hírforrások többsége az alprefektus nyilatkozatáról szól, márpedig az műfajilag nem ugyanaz, mint egy beszélgetésből kiragadott szövegrészek.) A leváltás indoklásában arra hivatkozik a kezdeményező belügyminiszter, hogy a kormánybiztosi hivatal vezetőjének a törvényesség őrének kell lennie s nem értelmezőjének. Furcsa ez a ragaszkodás a törvény betűjéhez abban az országban, ahol az államfő lutheránus vallású németként ugyanúgy vallási-etnikai kisebbséghez tartozó, mint a kormányfői poszt muzulmán hitű, tatár etnikumú várományosa. Méghozzá a politikai front más-más oldalán. Nem beszélve az ország nem közméltóságú lakosságának tíz százalékáeól.

Az is a menesztés furcsaságát, anakronisztikus voltát erősíti, hogy a város, ahol a televíziós beszélgetést rögzítő Pressalert.ro portál is működik a Luther Márton utca 2. szám alatt, Európa leendő kulturális fővárosa, az ország leginkább multikulturálisnak nevezett, gondolt vidéke. Emlékeiben legalábbis.

*

Ha már az imént a leváltás, felfüggesztés nyomán szóba került a nyelvi értelmezés, hadd méltatlankodjak kicsir egy időről-időre a sajtóban elhangzó, leírt, használt bosszantó formula miatt. Legutóbb a kamionos berlini merénylet utáni napokban olvastam-hallottam, hogy a tömeggyilkosságért az Iszlám Állam vállalja a felelősséget. Mit csinál? Ebben a vállalásban számomra inkább valamiféle gondoskodásra való törekvés jelenik meg, a hiba belátása, az elkövetett cselekmény okozta fájdalmak enyhítésének a szándéka. Én az ilyen felelősségvállalásban inkább érzek kérkedést, fenyegetést, magamutogatást, cinizmust.

*

Egy egészen más fajta, a politika világába visszavezető jelenségre találtam ki az átmeneti vagy tartós hatalmi vakság fogalmát. Amikor a pillanatnyi érdek, politikai megosztottság felülír mindenféle tartalmat, érvet.

Bihar megye tanácsában közel fél esztendeje egy váratlan koalíció összeállása következtében, ha minimális különbséggel is, de ellenzékbe szorultak a megyét idén nyárig két mandátumon át nem túl eredményesen uraló nemzeti liberálisok. Azóta sértődött kamaszként mindenre nemmel szavaznak, azt is elutasítva, ami esetleg saját választóik, saját önkormányzati vezetőik érdekét szolgálná. Egyetlen eszközük az obstrukció, ami szerintem részben közrejátszhatott abban, hogy decemberben még kis Biharországban is bevörösödött, bezöldült az addig inkább sárga térkép.

Ez a szabadelvű (?) hatalmi vakság (és süketség) más formában is jelentkezik, ugyanazon közegben. Nagyváradon, ahol a helyi tanácsban a fent említettek rendelkeznek meglehetősen kényelmes többséggel, a jövő évi költségvetés vitájában az ellenzéki (a megyeházán egy fős többséggel bíró) tanácsosok minden, bármilyen ésszerűnek tűnő, s a városlakók érdekeit pártállástól függetlenül szolgálni hivatott javaslatait kivétel nélkül elvetették. A bosszú édes és értelmetlen. Mondhatni, nem vállalják a felelősséget.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!