„Valamiben ki akartam tűnni én is”

2016. 09. 29. 10:09

Alig tért haza élete első paralimpiájáról, Oláh Attila kézdivásárhelyi kerékpáros már a 2020-as tokiói játékokra készül. A Rióban három számban is rajthoz állt sportolóval Sarány Orsolya beszélgetett.

 

Oláh Attila az olimpiai faluban a paralimpia jelképe előtt

 

Nem határoztuk meg előre, mikor találkozunk Attilával. Azt mondta, majd szól, ha befejezte elintéznivalóját a csapatánál, akkor mond időd és helyszínt is. Elnézést kért, amiért nem tudja pontosan, mikor végez, de – mint mondja – csak tegnap ért haza Rióból, és szeretné elrendezni a dolgait Csíkszeredában, hogy hazamehessen végre Kézdivásárhelyre. Majd fél négy után értesít, hogy a négy óra megfelel neki. Nem késett, mégis elnézést kért, amiért várnom kellett rá az esőben, pedig igazából én érkeztem túl korán. Megbeszéljük, hogy lám, Csíkban már beköszöntött a tél, majd az időjárás kapcsán áttérünk Rióra. Nevetve meséli, ott sokkal melegebb volt, pedig a braziloknál most ér véget a tél.

2010-ben kezdett el profi szinten foglalkozni a versenykerékpározással a most 27 éves kézdivásárhelyi fiatalember. Mindig is vonzotta a sport, mielőtt elkötelezte volna magát a kerékpár mellett, gyakran és szívesen focizott barátaival. Biciklis pályafutását a Tusnad Cycling Team profi kerékpárcsapatnál kezdte, Novák Károly Eduárd aranyérmes paralimpikon invitálására. A kezdet nem volt könnyű számára, hiszen profivá válása első másfél évében még a csíkszeredai Sapientia Egyetem közgazdaságtan szakos hallgatója volt. Edzéseit két egyetemi óra közé sűrítette, illetve ahogy bevallotta, néha ellógott a matekórákról, hogy elég ideje legyen megtenni az aznapra kijelölt távokat. Miután lediplomázott, már több időt tudott szánni az edzésekre, a versenyekre való felkészülésre.

Attilának talán arra a kérdésemre volt a legegyszerűbb válaszolnia, miért döntött úgy, csatlakozik Novák Ede csapatához és hivatásos versenyző lesz: „Minden álmom ez volt, hogy egyszer sportolhassak, legyek profi versenyző. Valamiben ki akartam tűnni én is, azt akartam, lássák, valamit én is csinálok, és világéletemben imádtam a kerékpározást.” A versenyzőnek születése után nem fejlődött természetes módon a bal lába, így két éves kora óta lábprotézist hord.

Próbáltam rávenni, hogy ossza meg velem, mi motiválja, mit akar bizonyítania, mit érez, amikor felül a biciklire és elindul edzeni. Nevetve válaszolja, hogy „semmi”, aztán rövid gondolkodás után a legőszintébben hozzáteszi: „egyszerűen csak szeretem”. Majd annyit mégis elárul, hogy saját maga miatt sportol, önmagának akar bizonyítani. Személyes cél volt az is, hogy a riói paralimpián versenyezhessen, és ezt sikerült teljesítenie.

Egy selfie, a háttérben Rio de Janeiro

 

Mindháromszor célba ért

Ugyan három számban is indult Brazílilában, a felkészülés során leginkább az egy kilométeres időfutamra koncentrált. Készült a másik két versenyszámra is, de nem olyan intenzitással, mint eddigi fő számára, amelyben leginkább esélyesnek érezte magát.

A versenyeken kívül Oláh Attila számára a legszebb élményt a megnyitó ünnepség nyújtotta, számos megható pillanattal. Külön kiemelte azt a mozzanatot, amikor a gyerekek behozták a paralimpia zászlóját, s természetesen emlékezetes marad a csapatok bevonulása is. „Bevonultunk mi is, minden ország külön-külön, egymás után. Jó érzés volt, amikor bementünk és hallottuk a hatalmas tömeg hangját, ahogy üdvözöltek minket.”

Riói napjai során a versenyszámok között is sűrűn edzett, így nem nagyon hagyta el az olimpiai falut. „Igazából nem is Rióban voltunk, hiszen két város között alakították ki az olimpiai falut. Elég messze terült el Rió, busszal nagyjából egy óra az út. Edzésen viszont kint voltunk az óceán partján, mert a pálya ott volt kialakítva.”

Előzetes célja az ötkarikás játékokon, hogy bekerüljön az első tíz közé, ám ez nem jött össze. „Kicsit elszomorított, de számítottam rá, hogy nem fog sikerülni. Az olimpia előtt sokat betegeskedtem, úgyhogy a szervezetem eléggé legyengült. Annak örülök, hogy egyáltalán rajthoz tudtam állni, s valamennyi versenyszámot be tudtam fejezni. Ezzel együtt az eredményeim jobbak, mint amire abban a helyzetben számíthattam” - jelenti ki a sportoló minden szomorúság nélkül. Azt viszont elhallgatja előlem, ám hivatalos Facebook oldalán olvasható: kérdéses volt, hogy egyáltalán mehet-e Rióba. Az indulást megelőző napokban itthon kórházba került, és még Brazíliában is antibiotikumos kezelést kapott, így az első kinti edzéseket is ki kellett hagynia. Egy bejegyzésében azt írja, orvosa tanácsára a kezelés idején kihagyja az edzéseket, s maga a versenyen való indulás is kockázattal járt számára.

Mindezek ellenére remekül teljesített első paralimpiáján. Az egy kilométeres pályaidőfutamon 26. lett, a 20 kilométeres országúti időfutamon 14., míg a mezőverseny 71 kilométeres távját a 29. helyen fejezte be. Attila elmondta, nemcsak erőnléti okok miatt nem sikerült olyan helyezéseket elérni, mint szerette volna. A 71 kilométeres versenyszámban például a verseny alatt bekövetkezett három baleset is hátráltatta, s közben a mezőny erős iramot diktált.

A paralimpián kerékpár kategóriában négyfajta versenyszámot különítenek el: bicikli, tricikli, tandem és kézzel hajtott bicikli. A hagyományos kerékpár kategórián belül, a fogyatékosság alapján megkülönböztetnek öt típust, C1-től C5-ig. C1 kategóriába tartoznak a mozgásban leginkább korlátozott versenyzők, míg C5 kategóriába azok a sportolók kerülnek, akik a legenyhébb fokú fogyatékkal rendelkeznek. Attila a C2 kategóriában versenyzett, ám az egy kilométeres időfutamon, illetve a mezőversenyben is összevont kategóriák voltak, így összekerült a C1 és C3 kategóriába tartozó sportolókkal.

Edzés előtt a tengerparton az olimpiai falu közelében

 

Online edzések

Többnyire egyedül végzi az edzéseket Kézdivásárhely környékén, időnként átmegy Csíkszeredába, hogy a Tusnad Cycling Team tagjaival együtt készüljön. Saját edzőjével, Florent Horeau-val meglehetősen sajátos a munkakapcsolata. „Az edzőmmel interneten keresztül tartom a kapcsolatot, illetve néha kiutazok hozzá Franciaországba edzőtáborokba.” Attila érdekes edzésprogramja a következőképp épül fel: reggel felkel, levelet vált az edzőjével arról, mi legyen a napi edzésprogram, s ehhez tanácsokat kap. Esténként pedig beszámol az edzőnek arról, hogyan telt a napja, miként sikerült az edzés. Attól eltekintve, hogy személyes találkozásaik igen ritkák, Attila úgy véli, kapcsolatuk baráti. Florent Horeau korábban profi sportoló volt, ám egy sérülés miatt abba kellett hagyja a versenyzést.

A paralimpiai részvétel Oláh Attilát új erővel töltötte fel, s alighogy hazatért, már elkezdett készülni a következő olimpiára, ám Tokióban már más számra helyezi a hangsúlyt. „A továbbiakban elsősorban a három kilométeres országúti időfutamra fogok az edzéseimen összpontosítani, s nem az egy kilométeres pálya-időfutamra, amelyben az idén a leginkább esélyes voltam. Úgy néz ki, a három kilométeres számban vagyok jobb, s lesz négy évem arra, hogy ebből a versenyszámból alaposan felkészüljek, és nem csupán egy év, mint most.”

Amúgy nem egyszerű egy romániai sportolónak kijutni az ötkarikás játékokra. Novák Eduárd paralimpiai aranyérme ellenére még mindig nem kap elég figyelmet a sportág. Pedig ez nem mindenhol van így. Vannak országok, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek erre a sportágra, ellátásban és felszerelésben is támogatják a sportolókat. A paralimpián voltak csapatok, melyek komplett orvosi rendelővel érkeztek. Megkérdeztem, mi az, amit ők vittek magukkal Brazíliába. „Nekünk? Nekünk valami mindig hiányzik. Nincs olyan felszerelésünk, ami a nagyobb csapatoknak van. Nekünk például összesen egy orvosunk volt.” A hazai szövetség általában egy versenyt finanszíroz évente, a paralimpiai részvételt is csak szimbolikusan, egy mezzel támogatták. A Rióban használt kerékpárokat a tusnádi csapat biztosította a versenyzők számára, a többi felszereléssel együtt.

Attila számos versenyen vett részt annak érdekében, hogy összegyűjtse a riói induláshoz szükséges pontszámot, számos világbajnokságon, Világkupán és Európa Kupán állt rajthoz az elmúlt években. Eddig összesen nyolc világbajnokságon indult, idén is ott volt Olaszországban. A riói nevezési kvótához szükséges pontokhoz adódott a 2013-as Európa Kupán szerzett ezüst- és bronzérme, illetve a 2014-ben ugyancsak az Európa Kupán begyűjtött mezőverseny bronzérme is.

Csakhogy a pénzt a versenyekre, illetve a felszerelésre szinte kizárólag saját magának kell előteremtenie. Néhány versenyre a csíkszeredai csapat támogatásával jut el, ám ők se tudják minden alkalommal szponzorizálni. A riói részvételét, az ottlétét és az utat a Paralimpiai Bizottság fizette a versenyző számára. Minden egyébre maga keres szponzorokat, kopogtat be ajtókon, hogy támogatást kérjen. Talán a riói szereplés után könnyebben megnyílnak ezek az ajtók.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!