Az öreg hölgy visszatér

2015. 03. 12. 14:17

Olvasom, hogy a kolozsváriak Az öreg hölgy látogatása előadása amolyan „work in progress”, merthogy Tompa Gábor rendező szerint még nincs kész, mert Boér Ferenc az utolsó pillanatban visszaadta a férfi főszerepet, amit Orbán Attila vett át, az ő partitúráját pedig Viola Gábor kapta röviddel a bemutató előtt. Nem tudom, hányadik előadást láttam február 8-án, de jelenthetem tisztelettel: az előadás kész van mind rendezőileg, mind színészileg. Simon Judit kritikája.

 

Friedrich Dürrenmatt 1956-ban írta és tragikomédiaként jellemzi Az öreg hölgy látogatása című színművét. Egyes irodalomtörténeti elemzések szerint a darab a szimbolizmus mesterpéldája, mások viszont a groteszk elemeit hangsúlyozzák. Tompa Gábor rendező ez utóbbi megközelítést tartotta jellemzőnek a műre, hozzáteszi az iróniát (figyelem, nem paródiát!), hogy végül a közösség és az egyének drámájává alakuljon az előadás.

Visky András dramaturg úgy nyúlt a szöveghez, hogy az előadásból kikerültek a hosszú moralizálások, amitől maga a dráma is sokkal dinamikusabbá vált és nézhetőbbé.

Az erkölcsi „tanulságok” megfogalmazását a nézőre bízta. Az előadás az egyén és a közösség kapcsolatát, illetve a közösségben élő egyént vizsgálja. Tompa Gábor égető kérdéseket vet fel, néha szociológiai pontossággal. Hogyan befolyásolja pénz, a hatalom az egyéneket? Hogyan válik egy egész közösség manipulálhatóvá, megvásárolhatóvá? Hogyan hat a demagógia az egyénre és közösségre? Melyik az a pillanat, amikor az ember olyannyira elállatiasodik, hogy az erkölcs nevében képes ölni? És végül, boldogít-e a bosszú?
Az előadás nem fogalmaz meg világos válaszokat, nem ítélkezik, csak megmutat egy helyzetet. Egy kisváros, Güllennek hívják, de lehetne akár itt Erdélyben is: a díszlet a hegyek közé zárt szomorú, lerobbant település főtere, pusztuló házakkal, lerongyolódott lakossággal. A színpad előterében a vasúti sín, amely nem vezet sehová, és ahol már a személyvonat sem áll meg. A remek jelmezek arra utalnak, hogy a történet napjainkban játszódik, és a kellékek is figyelmeztetnek, hogy a történet nem múltbéli városi legenda. Ezek az emberek közöttünk járnak, ez a közösség lehet éppen az, amelyben mi élünk. Letisztult előadás Az öreg hölgy látogatása, nagyszerű alakításokkal, remek tömegjelentekkel. A látottakat a Marlene Dietrch Kék angyal dala, Wagner muzsika és a vonat zajai kísérik. Nem véletlenül.  

 

A dicsőített múlt jelene

 

Güllenben nincs munka, szinte mindenki szociális segélyből tengeti napjait. Ülnek naphosszat a vasútállomáson és siránkoznak a dicső múlton, mert a múlt mindig dicső. Ott van a tanár (Viola Gábor), az orvos (Váta Lóránd), a pap (Szűcs Ervin), a rendőr (Keresztes Sándor) a sorsukért másokat hibáztató lakosok (Molnár Levente, Laczkó Vass Róbert, Buzási András, Sinkó Ferenc, Csutak Réka, Laczó Júlia). Bizonyára mindenkinek van foglalkozása, de még a „proeminensek” sem úgy festenek, mint akik bármit is tennének a városért vagy önmagukért, mintha semmi közük nem lenne mindahhoz, amiben élnek. Ismétlik szorgalmasan, amit a polgármester (Bogdán Zsolt) mond, várják, hogy csoda történjen. Alferd Ill kereskedő is ott ül, de ő mintha nem venne részt a „beszélgetésben”, magányosnak tűnik, ellentétben feleségével (Kicsid Gizella), aki a városka üdvöskéjének véli magát és gyermekei (Bodolai Balázs, Imre Éva), a közösség feltétlen részei. A csoda megtörténik: a városba jön a világ leggazdagabb asszonya, aki a városka szülötte, innen indult világhódító karrierje, s ráadásul híresen jótékony. Mindenki reménykedik, majd a milliárdos nő segít a városnak, a lakosoknak, újra jólétben élnek, mert bizonyára velük is jótékony lesz a gazdag hölgy, végül is a szülővárosáról van szó. Mindenki Alfred Ill-t ünnepli, hiszen ő volt az asszony lánykori szerelme, polgármesternek jelölik, a jelenlegi úgysem akar már indulni a választáson.

 

 

A cinizmus maga

 

Claire Zachanassian (Stief Magda), aki több évtizede hagyta el a várost, furcsa sereggel érkezik: néhány mindig lecserélhető, hivatásukban megalázott, szexusukat vesztett vagy tesztoszterontól duzzadó férj (Kántor Melinda, Farkas Loránd, Sigmond Rita), vak testőrök (Dimény Áron és Fogarasi Alpár), pojáca szerepét is betöltő hordárok (Balla Szabolcs és Marosan Csaba), valamit a főkomornyikká vedlett valamikori bíró (Bíró József). És persze érkezik a sajtó is, mert ami Güllenben történik, azt meg kell örökíteni (Albert Csilla, Vindis Andrea). A közönség között vonulnak a színpadra, ahol mindenki igyekszik üdvözölni a magas rangú vendéget, a remélt jótevőt.
Senki nem akarja észrevenni, hogy az asszony, aki visszatért, nem haza érkezett. Eljött megbosszulni, vagy talán visszaszerezni azt, amit ez a közösség elvett tőle: a lelkét, a boldogságát. Egy cinikus, emberarcú robot tért vissza, cyber-emberekkel körülvéve. Eljött beteljesíteni azt, amire egy életen át készült. Élete folyamán pótolta a haját, a végtagjait, a bordélyból a csúcsra került, a világ urai gazsulálnak neki, de azt az egyet, amit léleknek neveznek, egész vagyonával sem tudta pótolni. Eljött Güllenbe, a városba, ahonnan az erkölcs nevében elűzték, a férfihoz, aki némi pénz reményében (Ill inkább elvette a szatócsbolt tulajdonosának a lányát) megtagadta őt. A pénz miatt lett a végletekig boldogtalan, és pénzzel áll bosszút. Módszeresen készült élete legnagyobb és talán utolsó tettére: főkomornyikká tette a bírót, aki elítélte, kasztrálta, megvakította, szolgáivá tette az ellene tanúskodó két férfit, már csak régi szerelme maradt és persze a közösség, amely kivetette magából. A fiatalságáért és talán egyetlen szerelméért jött ebbe a poros városkába, akit végül magával visz, igaz koporsóban. Stief öreg hölgyének nincsenek érzelmei. Sok évtizeddel ezelőtt elvették tőle a becsületre hivatkozó jó gülleniek. Most körberajongják, és úgy tesznek, mintha elfelejtették volna, hogy nem önszántából ment világgá.
Ill az egyetlen, aki első lelkesedése után felméri, mi történt az asszonnyal. Orbán alakítása azért nagyszerű, mert elvezet ahhoz a pillanathoz, amikor a férfi nemcsak beletörődik halálos ítéletébe, de némiképpen igazságosnak tartja bűnhődését.
A jó gülleniek pillanatra kiállnak polgártársukért, de amint a jólét beköszön hozzájuk, elfordulnak tőle. Egyre többen feszítenek a megalkuvást jelképező sárga cipőben, még a férfi családtagjai is felöltik. A közösség, amely az erkölcs nevében állt Ill mellé, amikor Claire-t kiközösítették, most az erkölcs nevében ítélte el a férfit.
 

Közös bűnök

 

Tompa rendezésében hangsúlyosan jelenik meg a demagógia, a nyájszellem, a manipuláció, az önigazolás, az erkölcs fogalmának tetszőleges értelmezése. Az asszony pontosan tudja, hogy a közösséget kell megvásárolnia ahhoz, hogy eljusson a férfihoz. A közösség, amely mindig az igazságosság, az erkölcs retorikájával képes a legnagyobb bűnre.

A közösség beolvasztja az egyént, aki nem mer szembefordulni az általános hangulattal, nem mer egyén maradni a nyájban, mert akkor kiközösítik.

Amikor mindenki fegyvert fog, a pap is fegyverrel kézben fogadja Illt. A férfi nem menekülhet, a közösség döntött: meg kell halnia, hogy a város lakosai újra jólétben élhessenek. Ill nem hős, a bűne is az asszony drámája.
Az előadásban elsötétül a színpad, amikor Illt megölik. Nem egy ember öli meg, hanem a közösség, ilyeténképpen senki nem felelős a bűnért. Szívroham, mondják, s ha az előzményeket tekintjük, akkor a közösség rövid idő múlva elfelejti ezt is, amint elfelejtette Claire történetét. A televízió közvetíti az ítéletet, amikor az állati arcot öltött polgárok és polgármesterük erkölcsi prédikációval támasztják alá a felbujtást a gyilkosságra, és veszik tudomásul a halál kijelentett okát.
Az öreg hölgy fizet és elvonul, de magával cipeli a koporsót, benne szerelmével, akivel majd legalább így együtt lesz, míg egyesíti őket a halál.
Tompa Gábor az előadásról azt mondta: – Az öreg hölgy látogatása egy vidéki kisváros kórbonctani lelete. Olyan városé, melyben az „egyletecskékbe”, „közületecskékbe”, egyesületekbe, társaságokba és egyéb érdekszövetségekbe tömörülő közösség a nyájszellem erkölcsi kliséit ismételgetve büszke önmaga feddhetetlenségére, miközben minden porcikája korrupt és megvásárolható.
Claire Zachanassian bosszúja nem annyira az őt hajdan cserbenhagyó Alfred Illt, mint inkább ezt a vidéki kisszerűség kötelékében élő közösséget illeti, épp az imént említett romlottságának leleplezése által.  Hát igen. Ezt láttam. Nem mindenkinek tetszik. Vajon miért nem?

 

 

Kolozsvári Állami Magyar Színház
Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása

 

Fordította: Fáy András

Rendező: Tompa Gábor

Dramaturg: Visky András

Díszlettervező: Helmut Stürmer

Jelmeztervező: Carmencita Brojboiu

Maszkok: Varga-Járó Ilona

Zene: Vasile Şirli

Koreográfus: Bodor Johanna 

Fotók: Biró István



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!