Erdélyi Riport » Thália » 11. oldal
Az életet táncoló asszony
Megrázó és szellemes, összetett és kristálytiszta. A szépség, a tehetség, a mély, asszonyi tudás, íme a jellemzői Baczó Tünde 7/7 című előadásának. A temesvári színház művésznője a nagyváradi Infinite Dance Fesztiválon szerepelt a rendkívüli mozgásszínház-előadással. Simon Judit írása.
TOVÁBB
Színházi szempontból konzervatív ember vagyok
Színész, rendező, dramaturg, író, színházigazgató. Kedves, udvarias. Két lábon járó színháztörténet, büszke arra, hogy a magyar színjátszás legnagyobbjait ismerhette, dolgozhatott velük. Édesapja, Verebes Károly szintén színész volt, általa már gyermekkorában a „szent szörnyek” közelébe került. Markáns véleménye van a színházról, a szakmáról. Állítja, a politikának nem lenne keresnivalója a színházban, noha eddig minden hatalom igyekezett kisajátítani. A művészi színvonal az egyetlen értelmes mérce, a színháznak mindenkoron az emberről, az egyetemes emberi kérdésekről kell szólnia. Sajnálja, hogy eltűnt a palettáról a kabaré. VEREBES ISTVÁNT Nagyváradon kérdezte Simon Judit.
TOVÁBB
Ibusárba ragadva
Ott van ebben a történetben ez az egész Kárpát-medence összes isten háta mögötti sáros települése, koszos kis állomásaival, elkeseredett embereivel, műveletlenségükkel, giccses álmaikkal, operettel vigasztalódó lányaival és asszonyaival, bús magyarságukkal és kilátástalan életükkel. Ezt mutatta meg Szabó K. István rendező Parti Nagy Lajos darabja, az Ibusár nagyváradi előadásban, amelyről a szerző néhány éve azt mondta: „Nem is a darab, legföljebb a játszása, ami érdekel”. Simon Judit kritikája.
TOVÁBB
Frunză menedékhelye a Csíki Játékszínben
Bárki szorulhat a társadalom perifériájára – elég egy rossz döntés, fájdalomból eredő meggondolatlan cselekedet – és már nincs visszaút, csak illúzió. Victor Ioan Frunză a Csíki Játékszínnel színpadra állított Éjjeli menedékhelyben a közöttünk élő lecsúszottak, hajléktalanok életútját, hétköznapjait, lelki világát próbálja megértetni velünk. Bárki megölhetné hirtelen haragból azt a személyt, aki kioltotta szeretett húga életét. Bárki fojthatja alkoholba az önbizalomhiányát és veszítheti el a memóriáját, ami a karrierjébe kerül. Egyesek beleszületnek ebbe a világba, és a társadalmi rend már nem engedélyez emberhez méltó életet. A kérdés, hogy e közegben meg lehet-e őrizni a morális tartást. Szilágyi Katalin kritikája.
TOVÁBB
Testvérdráma, gagyira kapcsolva
Forgách András darabjait azért lehet szeretni, mert emberekről szólnak, akikkel együtt lehetünk, jelen esetben a presszóban, s mind valamilyen tragikomikus magándrámát rejtegetnek. Victor Ioan Frunză pedig olyan rendező, aki szereti és ki tudja bontani ezeket. Úgy mutatja meg őket, hogy magunkra ismerünk, mintha a presszóban ülnénk egy másik asztalnál. Forgách András A kulcs című színművét, Cheia címen, Anamaria Pop nagyszerű fordításában a nagyváradi Regina Maria Színház játssza. Simon Judit kritikája.
TOVÁBB
A Wilson-univerzum
ROBERT WILSON 1914 című előadásának tavaly októberi illetve most áprilisi vendégjátéka a Vígszínházban (ez alkalommal megfejelve a mester majd háromórás előadásával) talán az évad legnagyobb dobása volt Pesten, már ha lehet és érdemes legeket emlegetni. Az amerikai alkotó színházi univerzumába Tasnádi-Sáhy Péter írása vezeti be az olvasót.
TOVÁBB
Pontosan komponált átlényegülés
A mi osztályunk olyan előadás, amely nem engedi meg a kívülmaradást. Tadeusz Slobodzianek darabja megtörtént eseményeket dolgoz fel, s az a tízfős osztály ugyan Lengyelországban volt/van, de hasonló történetekről, hasonlóan kegyetlen sorsokról magyar drámát is lehetne írni. Az Anca Bradu rendezte nagyváradi előadás drámai szimfónia, melynek akkordjai még napokig a fülünkben csengenek, ahányszor megszólalnak az intolerancia, a kirekesztés, az elutasítás hangjai. Simon Judit kritikája.
TOVÁBB
„Nincsen semmiféle szent művészet”
Zavarba ejtő, sűrű taps fogadja a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében az előadásra érkező közönséget. A színpad szélén alföldi betyárviseletbe öltözött idős színész hosszas meghajlását bámulhatjuk. Igen, megtörtént a felismerés, ez a kiinduló pozíció egy elmúlt színházi kor hangulatának megidézéséhez. Ahogyan Keresztes Sándor ősz, copfba font hajával, mozdulatlanul, lehajtott fővel áll előttünk, az őszinte megnyilvánulás érezhetővé válik, de a gesztussal mégis mintha a színész kiszolgáltatottságának utolsó stádiumait lépné meg. Szabó Réka kritikája.
TOVÁBB
Hét férfi, akikkel megesett
Andrzej Saramonowicz lengyel újságíró, író, rendező már az első drámájával berobbant a köztudatba, de a hangos sikert a Tesztoszteron hozta meg neki. Számos nyelvre lefordították, a belőle készült filmet 1,4 millión nézték meg. Sepsiszentgyörgy után Temesváron is bemutatták a – szerintem – nőknek szóló színdarabot. Simon Judit kritikája.
TOVÁBB
Beszéd és hallgatás között
Franz Xaver Kroetz kortárs német drámaíró alakjait általában a munkásosztály közegéből nyers modorral ragadja ki. A nyelvi és erkölcsi korlátokat nem ismerő szerző a drámát olyan poétikus térré teszi, amelyben szabadon, egy újabb fajta naturalizmussal életre kelnek a máig nem szűnő társadalmi problémák, tabuk. Kroetz átlépi a klasszikus értelemben vett irodalmi nyelvet, elmegy a szélekig, marginális történeteket mesél el, melyek, nem tagadja, személyes élményeiből és élettörténeteiből ihletődnek. Szabó Réka írása.
TOVÁBB
