Erdélyi Riport » Thália » 20. oldal

Tyúkok ura – Nagy Romulus

Változik a kor. Éppen most van a fordulója. Az uralkodó, az értelmiség már nagyon unja a régit. Várja az új korszakot. Az elő- és az utó- küzd egymással valamikor, talán az ókori Rómában, vagy éppen napjaink Európájában. Kérdés persze, mit hoz a jövő? Nincs ok a derűlátásra. Legalábbis a nagyváradiak Nagy Romulus előadása szerint. Simon Judit kritikája.
TOVÁBB

Kétszer két gyönyör egyenlő négy gyönyör

Matthias Langhoff rendező azt vallja, hogy a színház a megfelelő közeg az ördögi jellemek továbbgondolására, mert a rendező hatalma is abban áll, hogy másokat követésre csábít. A csábítás minőségének problémája pedig megegyezik a Don Juan problémájával. Szabó Réka kritikája.
TOVÁBB

Attól tartok, hogy ez a te kutyád

Matei Viºniec Kenyérrel a zsebben című drámájából Albu István rendezett másfél órás előadást Kenyérzseb címmel, a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. A kétszereplős darabot Szabó Réka tekintette meg.
TOVÁBB

Kamarajáték, női sorsokra hangolva

Kényelmetlenek a székek a stúdióteremben, másfél óra hosszú idő, víz is kell, meleg van benn. Női darab – nő írta, nők játsszák –, de férfi rendezte, van remény. A temesvári színésznők tehetségesek, ez is növeli a bizalmat. A Temesvári Csiky Gergely Színház Gardénia című előadását Simon Judit tekintette meg.
TOVÁBB

Viharos terhesség, avagy a terhesség vihara

A vihar (Örkény István Színház), és A 42. hét (Pintér Béla és társulata) két előadás, melyek között látszólag semmilyen kapcsolat sincs, hacsak nem annyi, hogy kollégánk két egymást követő este nézte meg őket. Két össze nem illő színházi élmény Pestről, Tasnádi-Sáhy Péter szemszögéből.
TOVÁBB

Komédiázás és tragédiázás mezsgyéjén

Hősök nélküli ballada a Parasztopera. A Pintér–Darvas duó az utóbbi évek egyik legizgalmasabb kortárs színpadi művét alkotta. Rendkívüli kihívás a rendezőnek, a színészeknek ez a mű, amely opera ugyan, de mégsem az. Dráma és komédia, mondhatnánk tragikomédia, és mégsem. Szophoklész és Feydeau egyben. Simon Judit kritikája.
TOVÁBB

Elmulatott osztályharc

A Tompa Miklós Társulat az idei évad struktúrája szerint (már másodszor láthatunk zenés színpadi produkciót néhány hónap leforgása alatt), keresi a szórakoztatás lehetőségét. Mindene adott, hogy kortárs, élő és minőségi módon szórakoztasson. Van kivel, van hol, van mivel. Most már csak azt kell igazán kitalálni, hogy hogyan. Parászka Boróka írása.
TOVÁBB

Isten pénze nem válogat

A múltat visszahozni, átírni nem lehet, éljünk úgy a jelenben, hogy az emberi értékeket ne halványítsák el a felhalmozott anyagi javak, mert akkor szomorú jövő vár ránk, magányos elmúlással – figyelmeztet a Csíki Játékszínben a nagy sikernek örvendő musical. Szilágyi Katalin kritikája.
TOVÁBB

Romokból otthont teremteni

A Romok igaz menedék című előadást Samuel Beckett művei ihlették, pontosabban a Nélküliség (Lesness) című prózavers és a Játék (Play) című darab, de nem beszélhetünk egy vagy két bizonyos mű hangulatának, témájának felidézéséről. Annál többről van szó. Szabó Réka írása a Kolozsvári Magyar Állami Színház előadásáról.
TOVÁBB

A Fösvény Szentgyörgyön

Bocsárdi László rendezésében mutatta be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Moliere A fösvény című vígjátékát. A közel háromórás előadás bővelkedik jellem- és helyzetkomikumban, de lényegében: társadalomkritika. A pénzről és az emberi kapcsolatokról szól, arról, hogyan viszonyulnak az emberek a pénzhez és egymáshoz. Harpagon történetét Miklóssi Szabó István nézte meg.
TOVÁBB