Isten pénze nem válogat

A múltat visszahozni, átírni nem lehet, éljünk úgy a jelenben, hogy az emberi értékeket ne halványítsák el a felhalmozott anyagi javak, mert akkor szomorú jövő vár ránk, magányos elmúlással – figyelmeztet a Csíki Játékszínben a nagy sikernek örvendő musical. Szilágyi Katalin kritikája.

A fösvény, lelketlen milliomos, Ebenezer Scrooge (Fülöp Zoltán) végigjárja a múltját, a jelenét, és betekinthet a jövőjébe. A látottak hatására „újjászületik”, kedves, jólelkű emberré válik. Somogyi rendezésében Scrooge elhunyt barátja, Jacob Marley (Kozma Attila) szelleme is ledobhatja súlyos láncait jutalmul, amiért megváltotta volt üzlettársa és egyben barátja lelkét.
Charles Dickens klasszikus regényét mindannyian ismerjük: gyerekkorunktól emlékszünk az Elmúlt Karácsonyok Szellemére, a Jelen Karácsonyok Szellemére és a halált megtestesítő Jelenésre. Somogyi Szilárd nagyszerű megoldást talált arra, hogy a történetet hitelesebbé varázsolja: mindhárom időutazó-kalauzt Jacob Marley elhunyt barátjának szelleme „testesíti meg”. A halott barát és üzlettárs az életben nem sokban különbözött Scrooge-tól, így érthető, miért törekszik már-már erőszakosan felnyitni annak szemét és boldoggá, felszabadulttá tenni földi életének hátralevő éveit.
A rendező erős felütéssel kezdi az előadást: a semmiből jövő Marley szellemének kísértéséről mesél a hang, mialatt a színpadon sűrű ködben (füstben) kirajzolódik az idős Ebenezer alakja, amint elrabolja a fiatal Ebenezertől (Bende Sándor) szerelmét, Belle-t (Kiss Bora). Somogyi már a kezdéskor előrevetíti a főhős elkeseredett, reménytelen harcát a múltjával, illetve a vágyait. Itt érdemes kiemelünk a rendkívül egyszerű, de annál több dramaturgiai töltettel bíró díszletet: három egyforma méretű kartonlap úgy illeszkedett egymáshoz, hogy egy-egy lapszélük középen találkozik, a három kialakult térbe a kartonlapokon keresztül vezet az átjárás. Egyik percben Scrooge irodájában vagyunk, majd hirtelen a váltóbankja előtt a londoni utcában, és már be is léptünk a hálószobájába. A díszlet egyrészt felpörgeti az előadást – nem szakad meg a jelenetek folytonossága, egyetlen nézőt kizökkentő eseménytelen pillanat sem telik el –, másrészt egyszerű mozgathatóságával segít az előadás egyik legfontosabb elemét, az időszakaszok váltakozásait érzékeltetni.
Elhangzik a hír: látogatóba érkezik Jacob Marley szelleme. A járókelők közben zsúfolásig megtöltik London központját. Egy koldusgyerek karácsonyi éneke töri meg a mesélő hangját, de csakhamar elkergeti a színre lépő főhős. A kéregető hatására kirobbant felháborodását csak fokozza ama két úr érkezése, akik éhező szegényeket segítő alapítványnak gyűjtenek. De amikor már Fred unokaöccse (Puskás László) is megérkezik két fiatal „ünővel” hogy mulatni, ünnepelni vigye bácsikáját, Scrooge kifakad, napvilágra kerül fukar, gonosz énje. A jelenet alatt a Freddel vígan táncoló, éneklő „nőstényszarvasok” mindig „lefagynak” a főhős durva replikái alatt, egyértelmű, ők egyáltalán nem egy világban élnek, „lepattan” róluk az öregúr morgolódása, míg végül – bár Scrooge nélkül – ugyanolyan jó kedvvel távoznak, ahogy érkeztek. A tér megtelik a kiskereskedők különböző portékáit kínáló guruló pultokkal, Horváth Gyula a koreográfiába, táncokba beépítette a díszletet, ami fokozza az előadás látványát és jó hangulatát. Az időutazások során többször is életre kelt karácsonyi vásár vidám hangulata átterjedt a nézőtérre is, a közönség ritmusra tapsolt és mosolygó arcok bólogattak jobbra-ballra.
Scrooge ügyet sem vet az ünnepi hangulatú árusokra, szerinte a karácsony „badarság”, hazamegy, lefekszik. A főhős hálószobája klasszikus mesékbe illő kedves helyiség: nagy ágy négy tartóoszloppal, tükör. A mesebeli elemek tartozéka a bejárónő, Dilberné (Bartalis Gabriella) fehér hálósapkája és köténye, klasszikus gyertyatartó a kezében, a csoszogása és humoros személyisége. A tükör nagyon jó megoldás a szellem megjelenéséhez, varázslatos, félelmetes és egyben humoros, ahogyan váltakozik a szellem és Scrooge alakja. Kozma Attila jól alakítja a határozott megjelenésű, egész testén pénz és kamatok súlyát cipelő erős és kimért Marleyt, nem beszélve elsöprő, egész teret betöltő hangjáról, amint próbálja felhívni barátja figyelmét, hogy hiába gyűjti a tetemes vagyont, ha végül egyedül marad.
Az időutazásokat is varázslatosan oldotta meg a rendező: a hősök felállnak az ágyra, s mivel az is mozgatható, a színpad gurul ide-oda, eközben a díszlet különböző darabkái, a kellékek röpködnek körülöttük. Többször utaznak a múltba, a szellem megmutatja azokat az eseményeket, amelyek Scrooge jellemének kialakulásához vezettek. Már gyerekkorában gyűlölte a karácsonyokat, mert az apja sok időt töltött az adósok börtönében. Kamaszkorában azonban rátalált a szerelemre a cselédlány, Belle személyében, mialatt volt mesterénél, Fezziwig úrnál (Lőrincz András Ernő) inasként dolgozott. Scrooge ráeszmél, ekkor még boldog volt és jókedvű. Kijelenti, maradni akar, mert itt volt utoljára boldog. A fiatalok duója alatt, Kiss Bora gyengébb hangja ellenére, megszületik a felismerés: alaposan át kell gondolnunk döntéseinket, mert a múltat visszahozni sosem tudjuk, majd titkon elmorzsolgatunk pár könnycseppet. A színpadon a pénz hatalma győzött a szerelem felett, Scrooge Marleyvel Fezziwig részestársa lesz, most már följebb néz, ahova nem vihet cselédet. A jelenet az idős Ebenezer karakterét mélyen átélő Fülöp Zoltán fájdalmas és egyben hiteles szólójával zárul.
A szellem a jelenbe viszi Scrooge-t, amikor megismerheti alkalmazottja, Bob Cratchit (Veress Albert) családját és a beteg Timet. A családtagokat alakító színészek egymás közötti játéka nagyszerű betekintést nyújt a szegény, de mégis boldog család ünnepi hangulatába. Scrooge ráeszmél, hogy milyen szegénységben él az írnoka. A főhős szeme előtt megjelenik az éneklő koldusgyerek, „ha újra kezdhetném…” – szólal meg dalban.
A jövőbe utazás során a halálával találkozik Scrooge: feketébe öltözött emberek groteszk mozdulatokkal hozzák a koporsót, a háttérben felerősödnek az ünnepi hangulat és mulatozás hangjai. Remek rendezői megoldás. Csak Cratchiték nem ünnepelnek, őket Bob megismertette magányos és boldogtalan főnöke életével.
A történet a jelenben happy enddel zárul: Marleynek sikerül megváltania barátját, ő is megszabadulhat súlyaitól, Scrooge pedig szó szerint újjászületik, boldog lesz és szabad. Szétosztja vagyonát a város lakóinak, hadd vigyék és küzdjenek érte, Timet elviszi meggyógyíttatni, és apjára hagyja cégét. A színészek a nézőtérre is szórtak Isten pénzéből, néhányan pedig személyesen adták át a nyomtatott bankjegyeket. Mindenki hazavihetett egy bankjegyet, de elsősorban az előadás élményét.

                     Csíkszeredai Csíki Játékszín
Tolcsvay László – Müller Péter – Müller Péter Sziámi:

                     Isten pénze

Musical Charles Dickens Karácsonyi ének című műve alapján
Rendező: Somogyi Szilárd
Díszlet- és jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes

Koreográfus: Horváth Gyula Antal
Fotók: Sándor Levente