Tárgyalni, tűrni, tüntetni

Alighogy lecsendesedni látszanak a székelyzászló-ügy hullámai, itt van máris egy olyan téma, mely jó és rossz magyarok szerint képes megosztani székely és nem székely magyarokat. Március 10-én autonómiatüntetést szerveznek Marosvásárhelyen, gyújtó hangú beszédekkel, egy kis vasárnap délelőtti posztkommunistázással. Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen az autonómia évében járunk, mióta ezt pár hete a szatmári EMNT emlékülésén meghirdették. Egy tüntetés mindig jól mutat a portfólióban. Viszont azon sem érdemes meglepődni, hogy az RMDSZ miért nem akar részt venni ezen a demonstráción, amelynek sem a szervezésében nem vett részt, sem a lehetséges hozadékait nem látja. Menjenek Tőkésnek, Torónak ministrálni? Vagy inkább meg merjék kérdezni, mennyiben képes egy ilyen megmozdulás a székelyföldi autonómia esélyeit javítani? Ha egyáltalán bármi köze is lenne egy ilyen demonstrációnak az önrendelkezés akármilyen formájához. De nincs neki.
Pedig az RMDSZ megtehette volna, hogy egész egyszerűen lenyúlja a show-t a néppártiak, nemzeti tanácsiak elől, s masszívan rászervezi az övéit a programra, az autonómia ügye mellett kiabálni egy kicsit, szidni az USL-t, lobogtatni a kék-arany vásznakat. Ez már csak azért is vonzó lett volna, hiszen amúgy, lássuk be, e székely szabadság napi tüntetés igazi célpontja maga az RMDSZ, egy kis árulózással, románbérencezéssel, ahogy az az ilyen pillanatokban elvárható az erdélyi magyarok ügyének igaz letéteményeseitől.
A távolmaradás hírére az EMNP elnöke máris levonta a következtetést: az RMDSZ megtagadta a székely zászlót. Aki nem tüntet velünk, az mocskos áruló. Ilyen egyszerű ez, legalábbis azok számára, akiknek nincs vesztenivalójuk, nincs felelősségük, egyáltalán nincs egy hasznos ötletük sem azzal kapcsolatban, mit és hogyan kellene tenni a szavak után, a szavakon túl.
Pedig dehogy egyszerű. Két fontos területen kell minden politikai tudást és befolyást mozgósítva eredményt elérni még az idén, tehát a mai politikai erőviszonyok között. Az egyik az alkotmánymódosítás, ahol a tét igazán az eddig elért jogok megvédése, a másik a regionalizáció, itt a reális cél az lehet, hogy a nyolc fejlesztési régiónál több adminisztratívat alakítsanak ki, s lehetőleg e többlet Erdélyt érintse. Tudjuk, az RMDSZ jelenleg nem rendelkezik a korábbi érdekérvényesítési eszközökkel, nincs kormányon, nincsenek erős szövetségesei, de szakpolitikusai és rutinja segítségével talán segíthet a kormányon lévőkkel felismertetni: érdemes a rossz megoldáson változtatni. (A baloldal felé bűnösen nyitott RMDSZ netán még arra is képes lehet, hogy annak az MSZP-nek a közbenjárását is kérje, amely egy nappal a vásárhelyi demonstráció előtt látja vendégül Budapesten szocdem pártelnöki minőségében Victor Pontát.)
Szabad tárgyalni, szabad tüntetni is, a kettő nem zárja ki egymást. Bukarest viszont addig derűs nyugalommal figyel, amíg a tárgyalók s a tüntetők legszívesebben egymás fején törnék el a zászlórudakat.

Szűcs László