Erdélyi Riport visszajátszás 5.
2015. 12. 30. 12:15Néhány emlékezetes anyagunk felidézésével tekintünk vissza 2015 eseményeire, eredményeire, veszteségeire, mindarra, amiről ebben az évben az Erdélyi Riportban olvashattak, illetve azok jellemző gondolataira, akik lapunkban megszólaltak. Az alábbiakban májusi és júniusi közleményeinkből olvashatnak válogatást.
A képzeletre utalva – interjú Bodor Ádámmal
Bodor Ádám dedikál a PKE-n rendezett találkozó után Fotó: Tasnádi-Sáhy Péter
Boka László irodalomtörténész Partiumi Keresztény Egyetemen futó KéPKEret című beszélgetéssorozatának májusi vendége Bodor Ádám Kossuth-, József Attila-, Déry Tibor- és Krúdy Gyula-díjas erdélyi magyar író volt, akinek egyik novellájával idén érettségi tételként találkoztak a magyarországi végzősök. A Sinistra-körzet és a Verhovina madarai szerzőjét Tasnádi-Sáhy Péter kérdezte.
– Azt mondta, ha Budapesten szocializálódik, nem biztos, hogy ezen az úton indul el. Emlékszik arra, hogy mi az, ami íróvá tette?
– Nem tudok konkrétumot mondani. Egész egyszerűen csak nagy gyakorisággal találkoztam a valóság alternatíváival a képzeletemben, és észrevettem, hogy ezeket érdemes lenne leírni. Azért állítom ezt, mert megtörtént eseményekről nem tudok írni, teljesen a kitalációra vagyok utalva, ettől válik számomra izgalmassá az írás, hogy magam sem tudom, hová lukadok ki a végén.
– Viszont a fantáziának is kell inspiráció. Az még mindig, mindenestől Erdélyből fakad?
– Igen. Hiába veszem észre, hogy a magyarországi valóság párhuzamos az én írásaimmal, nincs igazán köze a két dolognak egymáshoz. Budapest egy nagyon rossz közeg.”
Izgalmassá vált a találkozás a múltammal
Makk Károly a Posticumban tartott könyvbemutatón Fotó: Szűcs László
Önéletrajzi kötetét bemutatva májusban vendégünk volt Makk Károly. Szilágyi Aladár a decemberben 90. életévét betöltött filmrendezőt pályájának fordulópontjairól, hullámvölgyeiről és csúcsairól faggatta, aki néhány „exkluzív” dolgot is elárult az Erdélyi Riport számára.
– Ha kapásból kellene négy-öt nevet mondanod, kik voltak azok a színészek, akikkel a legszívesebben dolgoztál együtt?
– Törőcsik Mari, Psota Irén, a két lengyel színésznő, az Egymásra nézve főszereplői, Darvas Lili… aki a Szerelem nagy sikere után fellelkesülve kijelenti: hogy ő akarja eljátszani a dajkát a Macskajátékban. De hát a Dajka Margit a maga slamposságával (újból elneveti magát) – utolérhetetlen! Ezek a színészek, ezek emberek, a Darvas, a Görbe János, a Latinovits…, vagy itt van a Kulka János, akivel nem dolgoztam soha. És ott van egy-két vidéken lerobbant, öreg csataló…
– Említetted az imént a lengyel színésznőket. Az Egymásra nézve esetében kényszerhelyzet volt, hogy őket választottad, esetleg magyar művésznő nem vállalta volna el ezt a „kényes” nőszerelem témát, két leszbikus asszony szerepét?
– Ááá… Nincs olyan magyar színésznő, aki ne vállalta volna el…
– …vagy esetleg az elvtársak részéről nyilvánult meg a kommunista prüdéria?
– Nem szóltak ők már bele semmibe. Nem akartam azt, hogy két, számomra ismerős, hozzám közel álló nő csókolózzon…
– Akkor te voltál prűd a magad módján?
– Én tudtam, hogy milyen egy „jó csók”, de nem tudtam elképzelni – mondjuk – a Törőcsik Mari és a Psota Irán között. Két „vadonatnővel” megmutatni a közönségnek, hogy „milyen ez”, az egy nem akármilyen feladat, ebből kijöhet valami.”
45 éve zúdult a vízáradat Szatmárnémetire
Korabeli felvétel a szatmári árvízről
1970-ben a Szamos folyó elárasztotta Szatmárnémetit, több száz ember halálát okozva. Sike Lajos negyvenöt esztendeje is újságíróként dolgozott, visszaemlékezéséből egyebek közt az is kiderül, hogy a tragédia, ha nem is volt megelőzhető, a legtöbb emberi áldozat elkerülhető lett volna.
„A romba dőlt negyedeket járva, nap mint a nap találkoztunk drámai helyzetekkel. Soha nem felejtem el azt a magára maradt idős házaspárt, akikre mindenkitől elhagyatva és betegen találtunk egyik kollégmmal egy félreeső pajtaféle szénapadlásán jajgatva. Ki tudja, hogyan jutottak fel oda kis motyóikkal? Miután enni-inni adtunk nekik, két-három óra múlva sikerült orvost hívnunk és kórházba szállítatnunk őket. Könyörögtek, hogy látogassuk meg őket, mert nincs senkijük és vigyünk nekik magyarnyelvű olvasnivalót. Kívánságuk teljesült. Távozásunkkor, mintha saját gyermekeik lettünk volna, hosszan szorongatták a kezünket. Megható volt. Ám a legemlékezetesebb és legmegrázóbb ebből az időből az volt, amikor a ránk köszöntő nyári forróságban járványoktól tartva, 14 éves kor alatt minden gyermek el kellett hagyja a várost. A kisebbek egyik szülővel távolabbi rokonhoz vagy ismerőshöz mentek, a nagyobbak táborokba.”
Ha kitör a politikusból a vadállat...
Majtényi László jogász, az ORTT volt vezetője
A közszolgálati média helyzetéről szervezett szakmai konferenciát május elején a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Az egyeztetésen részt vett Majtényi László jogász, a korábbi magyar médiahatóság, az ORTT volt elnöke, akivel Parászka Boróka készített interjút.
– Mit jelent ma Közép-Kelet-Európában a közmédia?
– Erre van egy leíró jellegű és egy normatív válasz. Leíró szándékkal nyilvánvalóan van értelme arról beszélni, milyen a közmédia mondjuk Magyarországon, és milyen a közmédia Romániában, Bulgáriában. Nekem olyan ismereteim, amelyek alapján ítéletet és véleményt mondhatok, kizárólag Magyarországról vannak, erről tudok beszélni. Ugyanilyen értelemben legitim a kérdés, hogy hogyan állt a közmédia Olaszországban öt-hat évvel ezelőtt, vagy Franciaországban Sarkozy idején…
– Mi a normatív válasz?
– Normatív értelemben azt mondhatom, hogy van a közmédiának egy eszménye, és az egységes. Bulgakov mondata jut erről az eszembe: nincs másodlagos frissességű hal. A hal vagy büdös, vagy friss. Így látom én a közmédiát is: vagy beszélhetünk a meglétéről, vagy sem. Elismerem, a közmédia mindenütt fenyegetve van. Az egy fontos felismerés, hogy a legderekabb demokráciákban, a viszonylag derék nyugat-európai demokráciákban is kitör a politikusból a vadállat, ha a sajtószabadságról van szó. Ez nem kelet-európai, vagy közép-kelet európai sajátosság.
– Mi a teendő, ha kitör? Védhető-e a sajtószabadság?
– Ami Magyarországot illeti, határozottan állítom, hogy itt nincs közmédia. Van MTVA, és van Magyar Televízió, Duna Televízió, működik a Kossuth, Petőfi és Bartók Rádió. Ezek között természetesen olyan műsor-szerkezetek, amelyek részei a közmédiának. Például a Bartók Rádió egészében ide sorolható. Van egy olyan közmédiás küldetés, amely a kultúra terjesztéséről szól. De mégiscsak a hírműsorok kellene jellemezzék leginkább a tájékoztatást, és ebből a tekintetből Magyarországon egyáltalán nem beszélhetünk közmédiáról. A helyzet sokkal rosszabb, mert amikor azt mondom, hogy nincs közmédia, akkor azt is kérdezem, hogyan lehetne létrehozni, helyreállítani? Egyáltalán szükség van-e közmédiára? Legitim kérdés ez is, szerintem. Ha szükség van közszolgálati műsorokra, akkor annak egy közmédiás struktúrában kell-e megjelennie? Elvben az is elképzelhető, hogy a kereskedelmi média szolgáltat közszolgálati műsorokat, akár az állammal megállapodva.
Paralimpia, paragrafus
A rendszer itt is, ott is igyekszik megvédeni magát, meg a mundér nemlétező becsületét. Mi pedig itt is, ott is, kedélyesen asszisztálunk ehhez. Szűcs László írása egy hamis vádról s a dühös paralimpikonokról.
„Ha már állatorvosi lovat említettem a hülyének nézett magyar paralimpikonok kapcsán, a hasonlat érvényes a román igazságszolgáltatás esetében, ha Mariana Rarinca ügyére gondolunk. A nő fél évet töltött előzetesben rácsok mögött, miután zsarolással vádolta meg őt Livia Stanciu, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Első fokon kapott is egy felfüggesztett börtönbüntetést, majd a napokban jogerősen felmentették. Egy rendesen működő demokráciában a vádat megfogalmazó főbírónak még aznap be kellett volna nyújtania a lemondását (ahogy a mohó paralimpiai elnöknek), ám a vita most a román médiában nem Stanciu asszony utódlásáról folyik, hanem arról, hogy a Szenátus elnöke, Călin Popescu Tăriceanu és néhány szenátortársa jogosan fogalmazta meg azt a nyílt levelet, amelyben a hamisan vádló főbíró, s az ügyben szakszerűtlenül eljáró korrupcióellenes főügyész menesztését követeli az államfőtől. Ugyan mitől sérül inkább az igazságszolgáltatás tekintélye, egy hamis vádtól, netán a számonkéréstől egy amúgy jogerősen lezárt ügyben?”
TESZT – változatok a végtelenségre
Egyre bővebb, egyre izgalmasabb a Temesvári Eurórégios Színházi Fesztivál, közismert és közkedvelt nevén a TESZT. Minden évben van a fesztiválnak egy központi témája, az idei a végtelenség volt. Simon Judit visszatérő vendégként követte nyomon a TESZT eseményeit. Hétrészes sorozata felvezetőjéből idézünk.
„A végtelen (színházi) lehetőségek, a (művészi) határok feszegetése, a kultúrák sokszínűsége, a közös tapasztalat, az együttgondolkodás mindannyiunk világáról, ezeken töprengünk együtt itt, Temesváron és persze nevetünk és örülünk és bosszankodunk több nyelven, jelesen magyarul, románul, angolul, szerbül, szlovákul. Ettől mindenki jól érzi magát, itt nincs kirekesztés, nincs rosszul értelmezett nemzeti büszkeség, művészek vannak, előadások, melyek kapcsán jókat lehet beszélgetni. Aztán a beszélgetések elterelődnek mindenfelé, aztán meg csak jó együtt lenni.
Idén szerb, horvát, macedón, szlovák, szlovén színházak jöttek, jönnek, és persze magyarok is, meg koprodukciók, nemzetközi társulattal készül előadások. Számomra ugyanis mindig érdekes, ha különböző kultúrák, nyelvek, gondolkodásmódok találkozásából születik az egységes alkotás.”
Magáncsőd, román és magyar változatban
„Romániában az államfő aláírására várt, Magyarországon szeptembertől lépett hatályba az a jogszabály, ami az ellehetetlenült anyagi helyzetbe került magánszemélyek helyzetén próbál segíteni”. Lakatos Péter számvevőszéki tanácsos segítségével mutatta be Szűcs László írása, ki és hogyan kérhet (majd) segítséget a kilábaláshoz a magáncsődből. Egyébként a törvény romániai alkalmazását időközben 2016 decemberére halasztották.
Úgy a romániai, mint a magyarországi törvény kissé megkésett, hiszen a magáncsőd eljárást szinte minden európai uniós ország, általában a fejlettebb államok jogrendje ismeri már. Az alapelvek mindkét törvény esetében azonosak. A magáncsőd lényege abban fogalmazható meg, hogy az adósnak jogi keretet biztosít tartozásai rendezésére, a hitelezővel történő megállapodás által. Az alapelvek: adós és hitelező kölcsönös együttműködése; egy kölcsönös eljárásban az adósságok koordinált kifizetése; hitelezők és adós érdekeinek méltányos összeegyeztetése; az adós törlesztési készségének és képességének erősítése; egyenlő elbánás az azonos rangú hitelezőkkel szemben; a jóhiszeműen eljáró adósok számára a tartozások elvárt mértékű törlesztését követően; a még megfizetendő tartozások bíróság általi mentesítése; fokozott átláthatóság, kiszámíthatóság.”
Darázsgarázsok a nyugati határszélen
Szatmár megye, pontosabban az E-Consult Egyesület nyerte Romániában az első „darázsvédő” pályázatot a Civil Támogatási Alapnak (Norvég Alap) köszönhetően. De miért kell a darazsakat napjainkban külön építménnyel védeni? Erről kérdezte Koczán Levente projekt-menedzsert Sike Lajos.
– Tudjuk, hogy az elején tartanak, mégis megkérdezzük: voltak és vannak konkrét érdeklődők?
– Hogyne! Több példát is említhetnénk. Szatmárnémetiből nyugdíjasok kerestek meg, hogy az ő gondozott kertjükbe átjárnak a kártevők a szomszédos elhanyagolt területekről, s nem szeretnének vegyszerezni, inkább valami olyasmiben gondolkoznak, mint a darázsgarázs. Elmondtuk, megmutattuk, hogy először is használjon rovarcsapdát, ami önmagában is hatásos lehet, aztán jöhet a rovartanya. Egy sárközújlaki fiatal gazda tanácsokat kért a maga tervezte darázsgarázshoz, főleg a felhasználandó anyagok érdekelték. Alig hitte el, hogy jószerével a gazdasága körül található hulladékból és másodlagos anyagokból is összehozható.
Ez a kórház nemzetstratégiai érdek
A magyar állami támogatással építendő Nagyváradi Református Kórház terve nagy visszhangot kapott mind a magyarországi, mind a romániai közéletben. Az Erdélyi Riport az ötletgazdát, Csűry István királyhágómelléki református püspököt kérdezte az ügy hátteréről Tasnádi-Sáhy Péter interjúja.
A tervezett református kórház látványterve
– Biztos abban, hogy az egyház a legalkalmasabb egészségügyi ellátás biztosítására?
– Lehet az egyház feladatait annyival letudni, hogy legyen igehirdetés, újítsuk fel a műemlék templomot, építsünk új gyülekezeti termet, de ezt én kevésnek tartom, rengeteg komplex probléma van, amiben hallatni kell a hangunkat. Ilyen az egészségügy is. Nem beleszólni akarunk a működésébe, viszont segíteni akarunk, ahol tudunk. A beiktató beszédem alaptextusa is az a Márk evangéliumának 16. verséből vett idézet volt, melyben Jézus sem arról beszél, hogy nyugtassátok egymást és építsetek bazilikát, hanem aktivitásra, többek között gyógyításra buzdít. Ennek a projektnek is a fides et sanitas, tehát hit és egészség a címe.
Mi ezt szeretnénk egységben kezelni. A mai valóságunk az, hogy a nagyváradi kórházba a rendesebb portás beenged, ha beteghez megyek, az akadékosabb pedig az igazgatóhoz irányít. Nálunk a magas fokú, hiánypótló orvosi ellátás és a hit, tehát a lelki gondozás komplementer módon kapcsolódnának egymáshoz. Természetesen nem várjuk azt az orvosoktól, hogy presbiterek legyenek valamelyik gyülekezetben, azt viszont szeretnénk, hogy Istennel valamilyen kapcsolatuk legyen, valamilyen formában lássanak kapcsolatot a hit és a gyógyító munka között.
Az ápoló személyzetnél viszont el tudom képzelni, hogy egy már egészségügyi szempontból kiképzett ápoló fél év alatt a Partiumi Keresztény Egyetem diakonissza képzésén elsajátítsa a keresztény lelki gondozáshoz szükséges ismereteket.
Mi állandó egyházi jelenlétet szeretnénk ebben a kórházban, ami lehetőséget teremt a teljes körű lelkészi szolgálatra, hogy mondjuk ne csak a betegnek, hanem a hozzátartozóknak – legrosszabb kimenet esetén – a gyászolóknak is vigaszt nyújthassunk, felekezetre való tekintet nélkül.
– Mi történik, amikor ebbe a kórházba egy ortodox román ember megy ellátásért?
– Soha senkitől nem kérdeztük, milyen felekezetű. Még a munkatársaimról sem tudom, ki hova tartozik, nem mindenki református. Az orvosainktól is elvárás lesz, hogy mind a két nyelvet bírják. Mint tudjuk, ez ma messze nem általános.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
