Ha kitör a politikusból a vadállat...

2015. 05. 20. 14:43

A közszolgálati média helyzetéről szervezett szakmai konferenciát május elején a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Az egyeztetésen részt vett MAJTÉNYI LÁSZLÓ jogász, a korábbi magyar médiahatóság, az ORTT volt elnöke. Parászka Boróka interjúja.

 

 

Mit jelent ma Közép-Kelet-Európában a közmédia?

 

Erre van egy leíró jellegű és egy normatív válasz. Leíró szándékkal nyilvánvalóan van értelme arról beszélni, milyen a közmédia mondjuk Magyarországon, és milyen a közmédia Romániában, Bulgáriában. Nekem olyan ismereteim, amelyek alapján ítéletet és véleményt mondhatok, kizárólag Magyarországról vannak, erről tudok beszélni. Ugyanilyen értelemben legitim a kérdés, hogy hogy állt a közmédia Olaszországban öt-hat évvel ezelőtt, vagy Franciaországban Sarkozy idején…

 

Mi a normatív válasz?

 

Normatív értelemben azt mondhatom, hogy van a közmédiának egy eszménye, és az egységes. Bulgakov mondata jut erről az eszembe: nincs másodlagos frissességű hal. A hal vagy büdös, vagy friss. Így  látom én a közmédiát is: vagy beszélhetünk a meglétéről, vagy nem. Elismerem, a közmédia mindenütt fenyegetve van. Az egy fontos felismerés, hogy a legderekabb demokráciákban,

a viszonylag derék nyugat-európai demokráciákban is kitör a politikusból a vadállat, ha a sajtószabadságról van szó.

Ez nem kelet-európai, vagy közép-kelet európai sajátosság.

 

Mi a teendő, ha kitör? Védhető-e a sajtószabadság?

 

Ami Magyarországot illeti, határozottan állítom, hogy itt nincs közmédia. Van MTVA, és van Magyar Televízió, Duna Televízió, működik a Kossuth, Petőfi és Bartók Rádió. Ezek között természetesen olyan műsor-szerkezetek, amelyek részei a közmédiának. Például a Bartók Rádió egészében ide sorolható. Van egy olyan közmédiás küldetés, amely a kultúra terjesztéséről  szól. De mégiscsak a hírműsorok kellene jellemezzék leginkább a tájékoztatást, és ebből a tekintetből  Magyarországon egyáltalán nem beszélhetünk közmédiáról. A helyzet sokkal rosszabb, mert amikor azt mondom, hogy nincs közmédia, akkor azt is kérdezem, hogyan lehetne létrehozni, helyreállítani? Egyáltalán szükség van-e közmédiára? Legitim kérdés ez is, szerintem. Ha szükség van közszolgálati műsorokra, akkor annak egy közmédiás struktúrában kell-e megjelennie? Elvben

az is elképzelhető, hogy a kereskedelmi média szolgáltat közszolgálati műsorokat,

akár az állammal megállapodva.

 

Mit és hogyan kell helyreállítani?

 

Végtelenül problematikusnak látom a közmédia helyreállítását a mi életünkben. Ehhez rendkívül képzett, erős morális követelményeknek megfelelő szakemberekre lenne szükség. A magyar médiában meglehetősen tájékozott vagyok, látok kiváló személyiségeket, de azt is látom, hogy az elmúlt évek közéleti viharai ezeket az embereket olyan pozícióba sodorták, ahonnan nehéz elfogulatlan, tárgyilagos, külső-belső pluralizmust megvalósító független munkát végezni. Akik jók, azok valamiféle pártos irányba kerültek, vagy ellenzéki attitűddel tudnak csak létezni. A közszolgálati média alapvető követelménye pedig az, hogy minden politikai erőtől távolságot tartson. Pozitív jel, hogy az 1989-es változásokkor is törekedtek a közmédia létrehozására. Az akkor szerephez jutókról pedig tudjuk, hogy honnan jöttek: a pártállami médiumokból. Az is igaz, hogy a magyar sajtó a Kádár-rendszer utolsó éveiben áthangolódott, előkészítette magát a függetlenebb szerepre. Ha az 1996 évi egyes törvényt nézzük, illetve az az előtti és utáni időszakokat, akkor megállapíthatjuk: mindig rémes állapotok uralkodtak. Az utóbbi öt évvel ellentétben azonban korábban mindig akadtak bozótharcosok a közszolgálati médiában, akik belső indíttatásból képviselték a függetlenséget. Voltak olyanok, akik ebbe belehaltak. Nagyon sok ember tönkre ment.

 

Ezek az emberi játszmák és politikai esetlegességek színterei. A helyi meccsek következményei. De tekintsük az uniós környezetet: a jogalkotás és az intézményes háttér szempontjából ma mi az alapfeltétele a közmédia működésének?

 

Itt van egy modell-probléma. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen tartott előadásomban felidéztem Barabás János, az MSZMP utolsó kormányában médiaügyeket ellátó vezető szövegeit. A rendszerváltás előtt Barabás azt mondta, hogy a kormány a nemzet kormánya, a rádió és televízió a nemzet médiája. Következésképpen természetes dolog, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató a kormány irányítása alatt működjön. Ez teljességgel vállalhatatlan, téves szillogizmus. Ezzel a logikával azt is mondhatnánk, hogy az alkotmánybíróság a nemzet alkotmánybírósága. Következésképpen azt is irányítsa a kormány. Aki érti a hatalommegosztás elvét, az tudja, hogy ez nem csak logikailag, de fogalmilag sem elfogadható. Visszajutottunk oda, ahonnan elindultunk: az állami rádióhoz, állami televízióhoz. Ma már egy fügefalevelet se tesznek a kormányzati befolyásolás palástolására a közszolgálati médiumokban. Teljesen nyilvánosan beszélnek a politikusok arról például, hogy a Simicska-médiabirodalom ellensúlya lesz a közszolgálati média, a kormány támogatására és védelmére. Senki nem tagadja, hogy a közmédia a kormányzati propaganda eszköze.

 

Kié a közmédia?

 

Az egy jogi probléma, hogy a közszolgálati média nem tartozik sem az államhoz, sem a magángazdasághoz. Ez egy sui generis tulajdoni forma: semmi köze a kormányhoz, vagy az ellenzékhez. Az európai modellek változatosak. Nyugat-Európában is volt példa a nyílt kormányzati médiairányításra a hatvanas években De Gaulle idején, alkotmányos keretek között. Vannak ezek a parlamenti modellek, amelyek a parlamenti többségnek szolgáltatják ki a médiairányítást, és ezen keresztül a közszolgálati médiumokat. Ma Magyarországon is ez a helyzet. Külön bája ennek, hogy a Fidesz még a szövetségesét, a kereszténydemokratákat sem engedte a médiairányítás közelébe. Az 1996-os törvény, a régebbi médiatörvény ehhez képest sokkal jobb volt.

 

Miben?

 

Úgy helyezte parlamenti irányítás alá a médiát, hogy létrehozta az Országos Rádió és Televízió Testületet (ORTT). A mindenkori ellenzék és kormánypárt parlamenti súlytól függetlenül pontosan ugyanolyan befolyást kapott ugyanannyi jelölttel. Az elnököt pedig a köztársasági elnök és a miniszterelnök közös jelölésére bízta. Ami azt jelentette, hogy volt esély független jelölt kinevezésére. Ha az elnökök sorát megnézzük, ott sem biztos, hogy csak független embereket látunk. Van még egy korporatív irányítási modell, e szerint szakmai és nem szakmai szervezetek irányítása alá kerül a közmédia. Van a parlamenti és a korporatív irányítás közötti köztes szerkezet, ez is  jellemző volt az 1996 évi I. törvényre. E szerint a baloldali hegymászók és a jobboldali búvárok küzdöttek a médiairányításért a rádió és televízió kuratóriumaiban.  Ismert a professzionális irányítás elve, amely szerint a közszolgálati médium munkatársai, szakmai kiválóságai irányítanak.

 

Lehetséges ez ebben a térségben?

 

Tulajdonképpen minden modellben lehet igazi közszolgálatot ellátni, ez

azon múlik, hogy a politikában mennyi az önkorlátozási hajlandóság,

és azon, hogy morálisan és szakmailag mennyire felkészültek a kuratóriumok tagjai, a médiumok munkatársai.

 

(Az interjú a Marosvásárhelyi Rádióban elhangzott beszélgetés rövidített, szerkesztett változata)



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!