Darázs-garázsok a nyugati határszélen

2015. 06. 03. 22:00

Szatmár megye, pontosabban az E-Consult Egyesület nyerte Romániában az első „darázsvédő” pályázatot a Civil Támogatási Alapnak (Norvég Alap) köszönhetően. De miért kell a darazsakat napjainkban külön építménnyel védeni? Erről kérdezte KOCZÁN LEVENTE projekt-menedzsert Sike Lajos.

 

 

Természetvédelmi egyesületről lévén szó, fenti kérdésünkre sejtjük a választ, hogy a sokféleség védelme fontos. Kellemetlen csípésükért csapkodják, füstölik ezeket a kis zümmögő szárnyas rovarokat, amikor csak közelünkbe kerülnek, ám nem gondoljuk, hogy ezek az állatkák lennének igazán veszélyesek, inkább az ember tevékenysége rájuk.

 

Jól gondolják, mert a természetben minden élőlénynek megvan a maga helye és szerepe, de itt nem a rajokban élő és csípős fullánkjukról híres darazsakról van szó, hanem elsősorban a magányosan élő fajokról, köztük azokról a legyekről is, amelyeknek szerepük van a beporzásban. A változó élettel ezek fészkelési és szaporodási lehetősége nagyon megritkult, gondoljunk a szemünk előtt eltűnő odvas fákra, a vályogfalú, zsupp-, szalma- és nádfedeles házakra, csűrökre, ólakra és mindazokra a kisebb- nagyobb építményekre, amelyek tanyaként szolgáltak ezeknek a rovaroknak. S akkor még nem említettük a legnagyobb csapást, a vegyszerek mind intenzívebb használatát, ami a mézelő méhekkel együtt leginkább irtja a darazsakat és más beporzó rovarokat is.

 

Beporzó rovarokként említette a darazsakat, holott a közbeszéd elsősorban a méheket mondja annak.

A darazsak valójában sokkal hatékonyabbak a termesztett növények virágának beporzásában, s ezzel a terméshozamok növelésében, mint a mézelő méhek. A köztudat általában kolóniában és rajban élő beporzókat ismer, holott nagyon sok magányosan élő faj van. Például a poszméhek és a zengő legyek. Vidékenként és növényfélék elterjedéseként változik, hogy hol, milyen magányos beporzók honosodnak meg és válnak gyakoribbá. Sokan károsnak, ártalmasnak tartják a darázsféléket, mert nem tudják, milyen jelentős szerepük van a természet egyensúlyának megtartásában és milyen hasznot hozhatnak a gazdálkodóknak. Ezért is kell odafigyelnünk életmódjuk változására, számuk és fajuk csökkenésére. A fejlett nyugati országok is már csak akkor léptek, amikor több faj szinte észrevétlenül kipusztult. Aztán a szakemberek más fajok eltűnését megakadályozó módszerekhez és technikákhoz hasonlóan kitalálták a rovartanyát, vagy ahogy mi mondjuk, a darázsgarázst, ami gazdaságos és környezetbarát módszer, célja elsősorban az agrár ökoszisztémák pusztulásának mérséklése, s a fészkelő-szaporító élőhelyeik megvédése.

 

Minek köszönhető az, hogy éppen fiatal szatmári biológusok és más természetvédők nyerik a Norvégia, Izland és Liechtenstein által is jelentős összeggel támogatott projektet?

 

A szakmaiság mellett az is fontos szempont volt, hogy Szatmár megye három ország határán fekszik. A nyugaton kihalt darázsfajok egy idő óta ugyanazon hatások okán nálunk is eltűnőben vannak, amit jó lenne időben megakadályozni. Készen kaptuk a receptet, hogy mit kell tennünk: mintegy negyven településen, Szatmár mellett a szomszédos Bihar, Szilágy és Máramaros megyében rovartanyák létrehozásával (lásd fotónkat). S a munka már elkezdődött, hisz a projekt kifutási ideje mindössze egy év, vagyis jövő tavaszra mindennel kész kell legyünk. Az előbb azt mondtam, készen kaptuk a receptet, de gyorsan hozzá is teszem, mi is készen és díjmentesen adjuk tovább a jelzett terület gazdáinak, akikkel közös az érdekünk. Ezért is tartjuk olyan fontosnak bevonásukat a projekt kivitelezésébe, s egyebek mellett elmondani nekik, hogy a darázsgarázsokban a beporzó rovarok mellett olyan, növényi kártevőkkel táplálkozó fajok is megtelepednek, mint a katicák, fátyolkák, fürkészek vagy futrinkák, amelyeknek fontos szerepük van a biológiai növényvédelemben.

 

Tudjuk, hogy az elején tartanak, mégis megkérdezzük: voltak és vannak konkrét érdeklődők?

 

Hogyne! Több példát is említhetnénk. Szatmárnémetiből nyugdíjasok kerestek meg, hogy az ő gondozott kertjükbe átjárnak a kártevők a szomszédos elhanyagolt területekről, s nem szeretnének vegyszerezni, inkább valami olyasmiben gondolkoznak, mint a darázsgarázs. Elmondtuk, megmutattuk, hogy először is használjon rovarcsapdát, ami önmagában is hatásos lehet, aztán jöhet a rovartanya. Egy sárközújlaki fiatal gazda tanácsokat kért a maga tervezte darázsgarázshoz, főleg a felhasználandó anyagok érdekelték. Alig hitte el, hogy jószerével a gazdasága körül található hulladékból és másodlagos anyagokból is összehozható.

 

Úgy értesültünk, hogy ezeket a létesítményeket egy védettebb s egyúttal nyugodtabb helyen, de mindenképpen a település központi részén, valamilyen közintézmény, önkormányzat, iskola vagy hasonló kertjében, hátsó udvarán állítják fel, hisz a program fontos előírása a  természetvédelemre és a környezeti kultúrára való nevelés!

 

Valóban, ez a pályázat egyik lényeges eleme. Amellett, hogy megfelelően tájékoztatjuk a lakosságot, hogy miről van szó, minek a részese, többféle tanácskozást, megbeszélést tartunk számukra a témakörben, megpróbáljuk megértetni velük, hogy mindez nemcsak a természet megőrzéséért, de önmaguk hasznáért is történik.

 

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!