Magáncsőd, román és magyar változatban

2015. 05. 30. 10:42

Romániában az államfő aláírására vár, Magyarországon szeptembertől léphet hatályba az a jogszabály, ami az ellehetetlenült anyagi helyzetbe került magánszemélyek helyzetén próbál segíteni. Lakatos Péter számvevőszéki tanácsos segítségével mutatja be Szűcs László írása, ki és hogyan kérhet segítséget a kilábaláshoz a magáncsődből.

 

 

A romániai jogszabály pontos neve: törvény a természetes személyek fizetésképtelensége esetében történő eljárásról. Ritkán adódó lehetőség összehasonlítani a közel egy időben születő, ugyanarra vonatkozó román és magyar jogszabályt. Magyarországon még csak tervezet formájában készült el a rendelkezés, ami várhatóan az idén szeptembertől lép hatályba, míg Romániában már elfogadta a parlament, s államfői kihirdetésre vár. Lakatos Péter úgy fogalmaz, nem csodálkozna, ha a kritériumok bonyolultsága miatt az államelnök megfontolásra visszaküldené a törvényhozásnak.

 

Késve és eltérő módon

Igen érdekesek a román változat elfogadásának előzményei. Tavaly decemberben nyújtották be a kezdeményezők 14 oldalas tervezetüket, ezt a Szenátus hallgatólagosan elfogadta, ami azt jelenti, hogy a felsőházban nem is tárgyalták, majd onnan átkerült a Képviselőházba. A kormány az eredeti szöveghez ugyancsak 14 oldal terjedelemben fűzött észrevételeket, majd az alsóház sztahanovista módon az utolsó két hétben 76 oldalasra duzzasztotta fel a jogszabály végleges szövegét. A magyarországi sokkal részletesebb, 146 oldalas, viszont már eredetileg minden részletet szabályozott. A romániai törvénynél csak később születnek meg az alkalmazási szabályozások, a törvény kihirdetését követő 30, illetve 60 napon belül.

Úgy a romániai, mint a magyarországi törvény kissé megkésett, hiszen a magáncsőd eljárást szinte minden európai uniós ország, általában a fejlettebb államok jogrendje ismeri már. Az alapelvek mindkét törvény esetében azonosak. A magáncsőd lényege abban fogalmazható meg, hogy az adósnak jogi keretet biztosít tartozásai rendezésére, a hitelezővel történő megállapodás által. Az alapelvek: adós és hitelező kölcsönös együttműködése; egy kölcsönös eljárásban az adósságok koordinált kifizetése; hitelezők és adós érdekeinek méltányos összeegyeztetése; az adós törlesztési készségének és képességének erősítése; egyenlő elbánás az azonos rangú hitelezőkkel szemben; a jóhiszeműen eljáró adósok számára a tartozások elvárt mértékű törlesztését követően; a még megfizetendő tartozások bíróság általi mentesítése; fokozott átláthatóság, kiszámíthatóság.

Vannak lényeges különbségek is a két törvény között. A magyarországi tervezet arra ösztönzi az adóst és a hitelezőit, hogy az adósságrendezést először bíróságon kívüli úton, rugalmasabb, kötetlenebb és költségtakarékos formában végezzék, az adós és a hitelező közötti megállapodás megkötésével kíséreljék meg. Az állam szerepe ebben az esetben az, hogy ideiglenes csődvédelmet biztosítja az adós számára. A bíróságon kívüli adósságrendezés állami regisztrációba kerül, de bírósági jóváhagyás nem szükséges.

 

 

Háromféle kiutat kínálnak

Más a felépítése a romániai törvénynek. Először is létrehozzák a központi, illetve megyei csődbizottságokat, melyek közigazgatási szervként működnek, továbbá létrehozzák a családi vagyonfelügyelő, illetve a felszámolóbiztos intézményét. A romániai törvény nem teszi lehetővé az adós és hitelező közötti megegyezést. Három adósság-eljárási lehetőség szerint szabályoz: az első az adósságtörlesztési ütemterv szerinti eljárás, a másik az ingatlanok, vagyontárgyak eladásán, elárverezésén alapuló eljárás, a harmadik az egyszerűsített adósságrendezési eljárás. Az első lehetőség azok esetében alkalmazható, akik pénzügy helyzete nem teljesen reménytelen, kilátás van megfelelő adósságtörlesztési ütemterv elfogadására. Ez a terv öt évre szól, szükség esetén egy évvel meghosszabbítható. A tervbe bele kell egyezzenek az összes tartozás legalább 55 százalékát képviselő hitelezők, és a kiemelt követelések legalább 30 százalékát képviselő hitelezők.

A második eljárás azon adósok esetében alkalmazható, akik pénzügyi helyzete menthetetlen. Ilyen esetben felszámolóbiztost neveznek ki, aki felleltározza az ingó és ingatlan vagyontárgyakat, biztosítja, hogy leálljon minden egyéb, az illető adós ellen beindított végrehajtás, megállapítja a méltányos életvitelhez szükséges összeghatárt, amely nem lehet kisebb, mint az országos minimálbér. Miután lezajlott a vagyon értékesítése, s ha a befolyt összeg nem fedezi az összadósságot, akkor az adós a felszámolóbiztos által megállapított módon folytatja a törlesztést a hitelezők felé. Ha egy év múltán legalább az össztartozás ötven százalékát törlesztette, akkor bírósági határozat alapján megszabadulhat a fennmaradó adósságtól. Ha ez nem sikerül három évvel a felszámolás után, de folytatta közben a törlesztést, ugyancsak bírósági határozat alapján megszabadulhat fennmaradt tartozásaitól, ha már legalább negyven százalékot törlesztett.

A harmadik eljárás, az úgynevezett egyszerűsített adósságrendezés azok esetében várható, akik adóssága nem haladja meg az országos minimálbér tízszeresét (a mai helyzet szerint közel tízezer lej, 2150 euró), de nincsenek értékesíthető javai, vagy zárolható jövedelme, esetleg nyugdíjkorhatárnál idősebb, illetve több mint ötven százalékosan rokkantnak van nyilvánítva. Amennyiben jóváhagyják a kérését, és három éven keresztül fizette a csődbizottság által megállapított összeget, ugyancsak bírósági határozat alapján mentesülhet a fennmaradt adósság kifizetése alól.

 

A jogosultság feltételei

Érdemes áttekinteni, ki kérheti a magáncsőd-eljárást. Nagyon sok kitétel van, nem olyan egyszerű az eljárás. Kérheti az a természetes személy, akinek az adóssága nem az általa működtetett cég adósságából származik. Legalább hat hónapja bejelentett romániai lakhellyel rendelkezik. Legalább 90 napja lejárt adósságai vannak, amelyeknek az összértéke meghaladja az országos minimálbér tizenötszörösét. (Ez ma 14625 lej, ami 3250 eurónak felel meg.) Magyarországon ez az alsó összeghatár kétmillió forint, ami 6500 euró, a duplája a romániai összeghatárnak. Ráadásul Magyarország megállapít egy felső határt is, 195 ezer euró értékben, Romániában nincs felső határ megszabva.

További romániai feltétel, hogy az illető ellen nem folytattak csődeljárást az utóbbi öt évben, nem volt csalás miatt elítélve, az elmúlt két évben nem bontották fel a munkaszerződését számára felróható okok miatt, munkanélküliként nem utasította vissza indokolatlanul a számára felkínált munkahelyet (ezt nagyon nehéz lesz igazolni, bizonyítani), valamint nem maga idézte elő felróható módon a fizetésképtelenségét. Kizárható az eljárásból az is, aki az utóbbi három évben ruházta át a vagyonát jogi vagy természetes személyeknek, tudva, hogy így fizetésképtelen helyzetbe jut, valamint az is, aki az utóbbi hat hónapban szüntette meg a munkaviszonyát. Ezek a kitételek túlságosan bonyolítják, megnehezítik annak megítélését, hogy valaki jogosult-e elindítani ezt az eljárást. Romániában létrehozzák az országos csődbizottságot, amelynek lesznek megyei kirendeltségei. Ez kevésbé gazdaságos megoldás, mint a magyarországi, ahol a bíróságot megelőző egyezkedés folyamán, amikor a hitelezők benyújtják az adóssal szembeni követeléseiket, be kell fizessenek egy bizonyos összeget, amiből az ügymenet adminisztrálását fedezik. Romániában ezt mind a költségvetés állja majd, holott a tartozások jelentős része bankok vagy (részben magántulajdonú) közüzemek felé gyűlt fel, ezért nem lenne túlzó elvárás, hogy legalább a bankok valamilyen mértékben járuljanak hozzá a folyamat elején az adminisztratív költségekhez.

Romániában kétlépcsős a végleges elbírálás, első fokon a bíróságok, fellebbezés esetén a törvényszék mondja ki a végleges határozatot. Amikor megjelennek majd a törvényhez tartozó szabályozások, akkor lesz látható, ami már sejthető, hogy nagyon sok papírmunkával jár a kérelem benyújtása is. Hiszen az ábécé szinte összes betűjét felhasználták a törvényben, amikor felsorolták, mit kell a kérelem mellé csatolni. (Közben az igazságszolgáltatásban attól tartanak, hogy a fenti szigorú kritériumok ellenére ügyek dömpingje szakad a bíróságok nyakába.)

 

Visszaüthet a sok restrikció

Arról is kérdeztük Lakatos Pétert (fotó), hogy szerinte kiket céloz ebben a formájában a törvény: a szegény embereket vagy a bajba került gazdagokat?

- A nagyon gazdagokra azért nem vonatkozhat, mert ők általában nem személyesen, hanem vállalataik révén kerülhetnek bajba. Tehát a csődeljárás esetükben nem a magánszemélyre, hanem a cégre vonatkozik. A lényeg, hogy az illető, ha szeretné, hogy a törvény hatálya alá essen, mérje maga fel, van-e lehetősége megoldani átütemezéssel az adósság törlesztését a már említett határokig. Azok számára is érdemes ehhez a módszerhez folyamodni, akiknek vannak ugyan vagyontárgyaik, ingatlanuk, de azt szeretnék, hogy ne lakoltassák ki, legyenek bizonyos csődvédelem alatt, hisz az eljárás ideje alatt nem kezdeményezhetnek ellene kilakoltatást. Más dolog, hogy a felszámoló ítéli meg, melyek azok a vagyontárgyak, amelyek értékesítésre kerülnek. Ez úgy történik, hogy készít egy leltárt, megítéli, mely vagyontárgyak kerülhetnek értékesítésre, s ezeket értékesíti. Az már most látszik, hogy roppant nehéz lesz minden feltételnek megfelelni.

 

Számít-e arra, hogy itt is menet közben módosítják a szabályozást, ahogy azt a számlalottó esetében is látjuk?

 

Biztos vagyok ebben, akkor sem nem lennék meglepve, ha Klaus Iohannis vissza is küldené a parlamentbe. A Számvevőszék viszont holtbiztos, hogy egy év múlva készít egy számítást arról, hogy mennyibe került ez a költségvetésnek, miközben az adósok befizetéseinek a zöme várhatóan magáncégekhez, magánpénzintézetekhez kerül. Magyarán az állam igyekszik segíteni a bajba jutott állampolgárokon, de a pénz nagy részét bankok, magáncégek kapják. Ezért kellene őket is bevonni a teherviselésbe is.

 

Hogyan rajzolná meg a robotképét azoknak, akiken ez a törvény a leginkább segíteni tud?

 

Olyan harmincöt és ötven év körüli házaspár, akik hitelt vettek fel mondjuk házvásárlásra, házépítésre, majd összecsaptak felettük a hullámok, azért a családfenntartók legalább egyikének megmaradt a munkahelye, de a részletek miatt annak vannak kitéve, hogy elárverezik azt az ingatlant, amire a kölcsönt felvették. A csődvédelem árnyékában talán össze tudják szedni magukat.

Az idősebb embereknek inkább az egyszerűsített eljárást lehet ajánlani, hiszen ha három éven át törleszti azt az összeget, amit a csődbizottság megállapít, akkor utána könnyebb lehet a helyzete.

 

Mi az, ami a jogszabály gyenge pontja?

 

Attól félek, annyi restrikciót, kitételt zsúfoltak bele a törvény szövegébe, hogy előfordulhat, ez visszaüt. Mondok egy példát. Egy idősebb házaspár úgy gondolja, a házukat az unokájukra íratják. Később egyikük elhalálozik. Amíg a két nyugdíjból éltek, egyensúlyban volt az életük, de olyan helyzetbe kerülhet az életben maradt házastárs, hogy szeretne megszabadulni a felgyülemlett adósságtól. A bíróság viszont azt fogja mondani neki: magának két és fél éve volt egy háza, amit elajándékozott, ezért már nem jogosult az eljárásra. Nem tudom, a gyakorlatban hogyan fogják ezeket a helyzeteket kezelni. Vagy valaki összeszólalkozik a főnökével, elküldi melegebb éghajlatra, ennek következtében elveszti a munkahelyét. Ha az irataiban az szerepel, hogy az ő hibájából lett a munkaszerződése felbontva, megint csak nem lesz jogosult az egyéni csődeljárásra.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!