Paralimpia, paragrafus

2015. 05. 28. 13:37

A rendszer itt is, ott is igyekszik megvédeni magát, meg a mundér nemlétező becsületét. Mi pedig itt is, ott is, kedélyesen asszisztálunk ehhez. SZŰCS LÁSZLÓ írása egy hamis vádról s a dühös paralimpikonokról.

 

Joggal pályázhat a magyar közéleti visszásságok állatorvosi lovának címére az a – hihetetlenség határát súroló – történet, ami a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke körül történik, aki oly nagyvonalúan bánt a sérült sportolók javát szolgálni hivatott közpénzekkel, mintha az mind a sajátja lenne. Ám ennél is vérlázítóbb az a cinikus magatartás, ahogy a politika menteni próbálja a menthetetlent, hatalmi helyzetből falazni a korrupt sportvezetőnek, méghozzá a kormánypárt egyik tragikomikus figurája, Deutsch Tamás épületes közreműködésével. Az ellenzék persze továbbra is alkalmatlan arra, hogy egy ilyen történettel bármit is tudjon kezdeni, kormányoldalon pedig ma még senkiben nem akadt annyi bátorság, hogy azt mondja, ezt azért mégsem lehet. Miért is ne lehetne, amikor a sportügyek egyébként is tabunak számítanak? A társadalom is könnyen napirendre tér majd a történtek felett, a ki sem tört vihar elvonul, ugyan már, pár millió forintocska eltérítése még kevés ahhoz, hogy robbanjon a kalocsai édes-nemes magyar paprika. (Igaz, a paralimpiai forintok értékét nagyságrendekkel meghaladó felcsúti közbeszerzési milliárdok sem érik el az ingerküszöböt.)

Azért az több mint szokatlan – legalábbis romániai szemszögből, ahol az efféle juttatások nem szokásosak –, hogy a londoni paralimpia utána magyar nemzeti bizottság elnöke 17 millió forint jutalmat vághatott zsebre szemrebbenés nélkül, s ez még nem is szabálytalan, csak egyszerűen méltatlan.

Ha már állatorvosi lovat említettem a hülyének nézett magyar paralimpikonok kapcsán, a hasonlat érvényes a román igazságszolgáltatás esetében, ha Mariana Rarinca ügyére gondolunk. A nő fél évet töltött előzetesben rácsok mögött, miután zsarolással vádolta meg őt Livia Stanciu, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Első fokon kapott is egy felfüggesztett börtönbüntetést, majd a napokban jogerősen felmentették. Egy rendesen működő demokráciában a vádat megfogalmazó főbírónak még aznap be kellett volna nyújtania a lemondását (ahogy a mohó paralimpiai elnöknek), ám a vita most a román médiában nem Stanciu asszony utódlásáról folyik, hanem arról, hogy a Szenátus elnöke, Călin Popescu Tăriceanu és néhány szenátortársa jogosan fogalmazta meg azt a nyílt levelet, amelyben a hamisan vádló főbíró, s az ügyben szakszerűtlenül eljáró korrupcióellenes főügyész menesztését követeli az államfőtől. Ugyan mitől sérül inkább az igazságszolgáltatás tekintélye, egy hamis vádtól, netán a számonkéréstől egy amúgy jogerősen lezárt ügyben?

Bár a felmentő ítélet már ismert, igazából annak írásbeli indoklása adhat további lendületet, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének széke meginogjon. Egyelőre még annyi sem történt, hogy az ártatlanul meghurcolt nőtől legalább elnézést kért volna az érintettek valamelyike, ahogy bocsánatkérő gesztusra a dühös sportolók sem számíthatnak. Esetleg arra, hogy rágalmazás miatt bíróság elé citálják őket is. A rendszer itt is, ott is igyekszik megvédeni magát, meg a mundér nemlétező becsületét. Mi pedig itt is, ott is, kedélyesen asszisztálunk ehhez.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!