TESZT – változatok a végtelenségre 1.

2015. 05. 25. 18:17

Egyre bővebb, egyre izgalmasabb a Temesvári Eurórégios Színházi Fesztivál, közismert és közkedvelt nevén a TESZT. Minden évben van a fesztiválnak egy központi témája, az idei a végtelenség. (Ezt jelzi a fekvő nyolcas vagy Möbius-szalag a plakáton.) SIMON JUDIT Temesváron követi nyomon a TESZT eseményeit.

 

 

A végtelen (színházi) lehetőségek, a (művészi) határok feszegetése, a kultúrák sokszínűsége, a közös tapasztalat, az együttgondolkodás mindannyiunk világáról, ezeken töprengünk együtt itt, Temesváron és persze nevetünk és örülünk és bosszankodunk több nyelven, jelesen magyarul, románul, angolul, szerbül, szlovákul. Ettől mindenki jól érzi magát, itt nincs kirekesztés, nincs rosszul értelmezett nemzeti büszkeség, művészek vannak, előadások, melyek kapcsán jókat lehet beszélgetni. Aztán a beszélgetések elterelődnek mindenfelé, meg csak jó együtt lenni.

Idén szerb, horvát, macedón, szlovák, szlovén színházak jöttek, jönnek, és persze magyarok is, meg koprodukciók, nemzetközi társulattal készül előadások. Számomra ugyanis mindig érdekes, ha különböző kultúrák, nyelvek, gondolkodásmódok találkozásából születik az egységes alkotás.

 

 

Nemzetközi produkcióval nyitották a szervezők a TESZT-et. A szlovén Via Negativa társulat, a Temesvári Csiky Gergely Színház, a magyarországi MASZK Egyesület, a vajdasági Kosztolányi Dezső Színház előadásának címe: Manipulációk (fenti fotó). Izgalmas, gondolkodásra, vitára serkentő interaktív színház, számos kijelentéssel, utalással, kevés kérdéssel, remek pillanatokkal, érdekes megoldásokkal. Kegyetlen játék a világról a demiurgosz átalakulásáról, a bizalomról, a bizalmatlanságról. Volt, akinek tetszett, volt, akinek nem, de mindenki beszélt róla napokig. A részletes elemzésre a későbbiekben visszatérek.

 

 

Személy szerint nagyon vártam a belgrádi Jugoszláv Dráma Színház Bűn és bűnhődés előadását (második fotó). Andrzej Wajda adaptációját Ana Tomovic állította színpadra. Váróterem. Bíróság. Padok. Dialógusok Porfirij és Raszkolnyikov között, közben megszólalnak a tanúk. Dosztojevszij regényének lélektani pillanatai. Szerb nyelvű előadás, a színpad fölött három nyelvű fordítás – magyar, román, angol. Az előadás 2 óra 15 perc, egy és egy negyed óra után úgy döntök: ebből elegem van. A produkció nem azért unalmas, mert az emberek ülnek és beszélnek, hanem mert sem bennünk, sem közöttük nem történik semmi. Hozzám nem ér el a dráma. Legalábbis addig, ameddig bírtam ezt az olvasópróba hangulatot, addig számomra ez semmilyen értelemben nem volt színház. Tévedés ne essék, nem a cselekményt, a színpadi játékot hiányoltam, hanem azt, hogy megtörténjen a játszókban a dráma. Igaz, bennem sem történt semmi, leszámítva a mérget, amiért beültem a zsúfolt terembe. Okos kritikusok szerint ez nagyon érdekes színpadi forma, és bizony mindenkiben mindenféle megtörtént. Hogy mi, azt nem részletezték.

 

 

Boldogság volt viszont végigülni a budapesti Maladype Színház Ernelláék Farkaséknál című előadását (harmadik fotó), melyet Hajdu Szabolcs állított színpadra és írta közösen a társulattal. Amolyan szobaszínház családról, gyermeknevelésről, jólétről, szegénységről, maradni vagy elmenni, esetleg visszajönni kérdésekről. Nagyszerű játék, tiszta jelrendszer, semmi túlspilázás, csak őszinte játék apró magándrámákról, melyek összeadódva társadalmi drámává bővülnek. Erre az előadásra is visszatérünk.

 

 

 

 

 

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!