Románia 2015, a forrongás éve
2015. 12. 29. 18:10A hazai politikai élet eseményeit, változásait nem kronológiai sorrendben tárgyalja Székely Ervin összefoglalója, hanem azzal próbálkozik meg, hogy gyűjtőfogalmak köré rendelve írja le azokat, elsősorban a jelenségekre és folyamatokra koncentrálva.
Alkonyatban, esti fényekben a bukaresti törvényhozás épülete. Új többség jöhet 2016-ban Foto: fotohdr.ro
A helyhatósági és a parlamenti választásokat megelőző esztendő rendszerint a helykeresések, koalíció-kötések és -felbontások, a politikai erők lassú koncentrációjának az éve szokott lenni. Nem kampány ez még, legalábbis nem annak nyílt, közvetlen formája, inkább a stratégia-alkotás, a téma-keresés, az erőforrások gyűjtésének, a politikai erők tömörülésének, koagulációjának az időszaka. Ez rendszerint nem látványos jelenség, de a folyamatok feltérképezése és megértése nagymértékben hozzásegít ahhoz, hogy megbecsüljük a különböző politikai pártok és szövetségek választási esélyeit. Az alábbiakban ezért nem kronológiai sorrendben tárgyalom 2015 legfontosabb politikai eseményeit, hanem azzal próbálkozom meg, hogy gyűjtőfogalmak köré rendelve írjam le azokat, elsősorban a jelenségekre és folyamatokra koncentrálva.
Erőviszonyok
Az év első tíz hónapjában gyakorlatilag két erő uralta a politikai palettát. Az egyik a kormányzó Szociáldemokrata Párt (a vele szövetségben lévő kisebb pártokkal) a másik pedig a Nemzeti Liberális Párt, amely az új államfő támogatását élvezte. Bár az előbbiben is voltak feszültségek és hatalmi harcok (elsősorban a kormányfő, Victor Ponta és Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes, majd később pártelnök között), mégis egységesebben léptek fel, mint a két korábban rivális párt (az NLP és a DLP) fúziójából létrejött ellenzékük.
A mai NLP több sebből is vérzik.
Egyrészt nehéz összecsiszolni a vidéki szervezeteket, ahol az eddigi ellenfeleknek gyakorlatilag ugyanazokon a tisztségeken kellene békésen megosztozniuk, amelyekért eddig ádáz küzdelmet vívtak egymással. Ráadásul a régi NLP karizmatikus vezetője – Crin Antonescu – sértődötten visszavonult, utódja – Alina Gorghiu – viszont nem tudta konszolidálni pozícióját, a tagság egy része nem tartja legitimnek elnökségét, mert megválasztása Iohannis nyomására történt.
De úgy tetszik, az államfő sem lelkesedik a volt Demokrata Liberális Párt befolyásos személyiségeiért, ezért aztán minden olyan kísérlet, amelyiknek a célja egy új kormány megalakítása volt, rendre dugába dőlt. Mi több, a Ponta-kormány látványos gazdasági eredményeinek köszönhetően, a lakosság nem vette át azt a kormányváltó hangulatot, amelyet az elnök és a liberálisok gerjeszteni szorgalmaztak. Még a miniszterelnök ellen indított büntetőeljárás – ami amúgy elég gyönge lábakon áll – is inkább értelmiségi körökben vert hullámokat, valójában nem ingatta meg a kormányt és a kormányfőt. A helyzet azzal a lehetőséggel „fenyegetett”, hogy a jövő évi választásokon ismét a baloldal alakíthat kormányt.
Emlékezés az elhunyt fiatalokra. A tragédia több mint hatvan áldozatot követelt, sokakat ma is kórházban kezelnek
Ekkor azonban teljesen váratlanul egy szórakozóhelyen bekövetkezett tragédia – amiért a kormány még csak nem is tehető közvetlenül felelőssé – jelentős utcai megmozdulásokat generált, amelyek a hangulata valóban nagyon hamar kormányellenesre fordult. Victor Ponta – aki már amúgy is az űzött vad benyomását keltette – ekkor bejelentette lemondását, Iohannis pedig az utca nyomására egy szakértői kormányt nevezett ki. (A kérdésnek a későbbiekben külön fejezetet szentelek, itt csak a tényeket rögzítem.)
Ez a fejlemény némiképp megváltoztatta az erőviszonyokat. Ha egészen novemberig az SZDP-nek állt a zászló, most az erőviszonyok kiegyenlítettebbé váltak, bár sietek hozzátenni, hogy a tüntetés-hullámból elsősorban nem az ellenzéki pártok, hanem Klaus Iohannis tudott profitálni. Ő azonban egymaga nem nyerheti meg a 2016-os parlamenti választásokat. Mindenképp szüksége van egy olyan parlamenti pártra, amelynek olajozottan működő területi szervezetei, egységes, karizmatikus vezetése és a párton belül általánosan elfogadott doktrínája van. Ettől azonban az NLP még nagyon messze áll. Mi több,
a Cioloş kormány gyakori bakijai a szocdemek malmára hajtják a vizet
(lásd Cristina Guseth parlamenti meghallgatását, vagy Anca Dragu pénzügyminiszter ominózus nyilatkozatát arról, hogy a románok nem hajlandóak fillérekért dolgozni, stb.), s ezt fokozhatja, ha a választási évben a kormány megszorító intézkedésekre kényszerül.
A liberálisok esélyeit inkább a külföldi megítélésük növeli, úgy tűnik, hogy az EU is és az Egyesült Államok is – minden kockázat dacára – szívesebben működnének együtt velük, mint a szociáldemokratákkal.
Iohannis, Ponta és egy mappa. Nem egymás kottájából játszottak
Iohannis, a DNA és a SRI
Nem 2015-ös jelenség, viszont ebben az évben minden korábbinál nyilvánvalóbbá vált, hogy olyan intézmények, amelyeknek elvileg semmi közük nincs a politikai játszmákhoz, befolyásolni képesek azok kimenetelét. Azt nyilván nem lehet bizonyítani, hogy ezek a szervezetek voluntarista módon avatkoztak be politikai folyamatokba, vagy netán politikai megrendelésre jártak el, ám az aligha kerülheti el a figyelmünket, hogy a korrupcióellenes szpartakiád és a közhangulatot befolyásoló manipulációk (amelyek leginkább a virtuális térben terjednek) legfőbb haszonélvezője az államfő volt. Valamennyi ellenlábasa ellen folyik valamilyen büntetőeljárás (Liviu Dragnea kivételével, akit már el is ítéltek), őt viszont felmentették az összeférhetetlenség vádja alól. Persze lehet, hogy ez csak véletlen, és az obligát jóhiszeműség arra kötelez, hogy ezt is feltételezzük. Ám még ebben az esetben is el kell mondani, hogy a demokrácia általános alapelvei sérülnek akkor, ha a politikai harc kimenetele nem kizárólag a politikai pártok és személyiségek teljesítményétől, a beléjük vetett társadalmi bizalomtól függ.
A politikai következményekkel járó büntetőjogi eljárások bizonytalanná és kiszámíthatatlanná tették 2015-ben és teszik valószínűleg 2016-ban is a politikai küzdelmeket. Aggályos továbbá az is, hogy mindezeket az ügyeket a klasszikus bűnüldöző szervekkel párhuzamosan működő szervezet (az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály) bonyolítja és kommunikálja egyszerre. Ugyanakkor nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is fennáll a veszélye annak, hogy a politikai élet egyik aktora örökös haszonélvezője lesz ezen intézmények ügyködésének, különösen olyan körülmények között, amikor a szóban forgó szervezetek fölötti demokratikus ellenőrzés csak nehézkesen, vagy egyáltalán nem működik.
Viszont annak ellenére, hogy Klaus Iohannis számára kedvezően alakultak a belpolitikai folyamatok,
az elnök népszerűsége jelentősen csökkent mandátuma első évében,
noha még mindig ő a legnépszerűbb politikusa az országnak. E csökkenés oka csak részben az, hogy túlzottak voltak vele szemben a lakossági elvárások és ezeknek – már csak hivatalának alkotmányos korlátaiból adódóan – nem tudott megfelelni. Másfelől viszont Iohannis nem tudta hitelessé tenni azt, hogy politikailag független személyiség és mindenkinek az elnöke, függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali szimpátiái vannak. Harmadrészt az ő nyakán is ott lóg az a súly, amit a nagyszebeni ingatlanjai jelentenek, amelyeknek eredetéről nem tudott hitelt érdemlően és megnyugtatóan beszámolni. Amennyiben az elnök népszerűsége tovább csökken, az megnehezíti a liberálisok amúgy sem rózsás kormányalakítási esélyeinek a megvalósulását.
A második román Facebook-forradalom
Azért a második, mert az első 2014 novemberében volt, amikor minden közvélemény-kutatásra rácáfolva Klaus Iohannis megnyerte az elnökválasztást, noha a kampánya igen gyenge volt. Akkor a második forduló kimenetelét állítólag az döntötte el, hogy az elnök hívei, pontosabban Victor Ponta ellenfelei rendkívül szervezetten mozgósítottak szavazásra a különböző közösségi oldalakon. Most szintén mintegy varázsütésre ellepték a nagyvárosok főtereit azok az elsősorban fiatalok, akiket megrendített a Colectiv klubban esett tragédia. A spontán tüntetésekre akkor is, most is a közösségi oldalakon, mindenekelőtt a Facebook-on mozgósítottak. Akkor sem és most sem volt a tüntetőknek konkrét programjuk arra nézve, hogy miként kellene változtatni az általuk kifogásolt dolgokon. Követeléseik mindkét esetben kimerültek abban, hogy mindenki mondjon le. Végül pedig a nagy vehemenciával megkezdett tüntetés-sorozat ugyanolyan gyorsan kifulladt, a tüntetők egyik napról a másikra eltűntek anélkül, hogy pontosan körvonalazták volna, mit is akarnak.
A Colectiv klub tragédiája utáni forradalmi hangulat elsodorta a Ponta-kabinetet
Természetesen lehet, hogy ez a sok hasonlóság is a véletlen műve és a Facebook-forradalom szervezői kizárólag hiteles civilek, akiknek nincs semmi közük sem politikai pártokhoz, sem hírszerző szolgálatokhoz. Bizonyítékok hiányában ezt kell mondanom és politikai korrektségem arra kötelez, hogy ezt is mondjam. De ha mégis, ha netán a spontán tiltakozást valakik nagyon jól megszervezték, akkor ez már olyan mérvű manipuláció, ami
a jogállamiság létét kérdőjelezi meg.
Meglehetősen aggályos, hogy a választások demokratikus jellegét ilyen nem konvencionális eszközökkel 2016-ban valakik megsérthetik.
Magyar front
Nem sok említésre méltó esemény történt a magyar érdekvédelem háza táján. Azt követően, hogy az RMDSZ 2014-ben kilépett a kormányból, a Szövetség törvényhozási erőfeszítései inkább arra szorítkoztak, hogy megakadályozzák a számukra kedvezőtlen jogszabályok megszavazását, ez részben megvalósult a választási törvény esetében, de nem sikerült elérnie a levélben történő szavazás megakadályozását. Politikai szempontból is meglehetősen jellegtelen évet zár a magyar érdekképviselet. Nem volt ugyan kormányon, de markánsan ellenzékinek sem tekinthető a magatartása. Taktikáját inkább a rejtőzködés és a kivárás, mintsem a kezdeményezés és kiállás jellemezte.
Az RMDSZ kongresszusa a legcsekélyebb meglepetést sem produkálta, ha csak azt nem, hogy mindenki az újratervezésről beszélt, ám a jelszó tartalmát nem sikerült meghatározni, még kevésbé kongresszusi határozatokba, jelesebb program-módosító döntésekbe önteni. Az újratervezés egyetlen eredménye – ha annak lehet nevezni – az, hogy az RMDSZ látványosan közeledett a Fideszhez, ennek minden előnyével és hátrányával együtt.
A tevékenységek hangsúlya az országos politikáról a helyi rendezvényekre tevődött át. A különböző kulturális, tudományos vagy szórakoztató programok száma és minősége is megnőtt. Kérdés, hogy mindez ellensúlyozza-e az RMDSZ rossz kommunikációját, amely meglehetősen elszigetelte az elmúlt évben a román politikai térben.
Megjegyzendő, az RMDSZ-ben a végéhez közeledik a generációváltás, 2016-ban az új vezetés fog vizsgázni.
Az RMDSZ-en kívüli magyar pártok továbbra sem tudtak gyökeret verni a romániai magyar társadalomban. Az már csak idő kérdése, hogy az MPP mikor olvad be az RMDSZ-be, ami pedig az EMNP-t illeti, már a túlélésért kell harcoljanak, miután a magyarországi apanázs igencsak megcsappant, azt követően, hogy az RMDSZ kiegyezett a Fidesszel. Eközben a párt vezetői vagy régi sérelmeiken rágódnak (pl. a nagyváradi Ady-központ elvesztésén), vagy szinte komikus ötletekkel állnak elő (felkérték a román külügyminisztert, hogy módosítsa a magyar-román alapszerződést és emeljen kerítést az ország határai köré, miközben két eltévedt menekültön kívül senki sem akart Romániába jönni). Örvendetes viszont, hogy a párt tagjai jó fizikai erőnlétben vannak és egy jól irányzott néppárti vasököllel bármikor ki tudják ütni holmi zsidó csellisták fogait. Hát, ide jutottunk.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
