Vásárhely: számvetés és cigánykerék
2015. 12. 29. 17:35Ilyenkor, a naptárlapok fogytával, ki divatból, ki megszokásból, ki belső késztetésből, ki lelkiismeretből számvetést készít. Számba vehetjük eredményeinket, veszteségeinket, kudarcainkat, sikereinket, örömeinket, bánatainkat, barátainkat, ellenségeinket. És ha őszinte a számvetés, hibáink, kudarcaink valós belső okai, mulasztásaink és elszalasztott lehetőségeink könyörtelenül felsorakoznak, és farkasszemet néznek velünk. De a számvetés lehetőség is, hogy újragondoljuk eredményeinket, és más megvilágításban vizsgáljuk meg azokat. Bögözi Attila marosvásárhelyi számvetése.
Marosásárhelyi kontraszt: szürke hétköznapokra pazar ünnepi díszkivilágítás Fotó: Cristina Gâmj
Hej, ha egyszer mindezt el lehetne mondani a politikumról, a politikusokról is, akik oly rutinos gyakorisággal „számvetnek”, mint a vászonkupola artistái cigánykereket egy-egy előadáson, s teszik ezt akkor is, ha kérik, és akkor is, ha nem kéri erre senki őket. Teszik, mert a számvetésben egyfajta önigazolási lehetőséget látnak bele, és ebből kifolyólag mérlegvonásuk, hogy, hogy nem, örökké pozitív, olyan „hát itt-ott voltak ugyan hibáink, de összességében jó fiúk/lányok voltunk”, akárha soha senki nem mondta volna nekik, hogy az önbecsapásnak, hárításnak, mentegetőzésnek semmi értelme. Annyit mindenképp tudniuk kellene, hogy a mérleg két serpenyőjébe az ígéretek és eredmények – függetlenül hiedelmeinktől, ki- és bele magyarázatoktól – kérlelhetetlenül mutatják az igazi egyenleget. Naiv, és tipikusan politikusi mentalitás azt hinni, hogy csupán a mérleg egyik tányérjában fennhangon morzsolni az eredményeket, feledteti a másik tányérban maradt beváltatlan ígéreteket. Ezért a nyilvánvaló evidenciák ellenére egy-egy politikus év végi számvetésében – ha nem tetszik a tükörkép – többnyire a tükröt vagy a tükrözőt hibáztatja, széles ívben elkerülve ezzel azt, hogy a valódi okokkal szembenézzen. Pedig ma már közhelynek számít az, hogy csak az őszinte önvizsgálat segít kijutni a sorsfordulók válsághelyzeteiből, kiválasztani az útelágazásnál azt a lehetséges új utat, amin tovább tudunk haladni. Ami ugye, értelmet adna a számvetésnek. Mert a számvetés lényege, hogy az addigi megismert tények, összefüggések – például a folyamatosan elvégzett számadásokból nyert információk, és az azokból levont következtetések – valamilyen külső-belső körülmény hatására, vagy egy új, addig nem vizsgált szempont fényében más, mélyebb összefüggések megértéséhez vezetnek.
Politikai egyszeregy
Tudom, az olvasó, aki nem filozófus, mindezt jobban megérti, mint a politikus, aki év elején arról filozofál, hogy így meg úgy lesz jobb, ezt meg azt fogunk csinálni, aztán év végén azt magyarázza, hogy ezt meg azt miért nem lehetett – tőle független, objektív és előreláthatatlan (!) okokból – megcsinálni. Ilyenkor ordítaná képébe a megint átvert választópolgár, hogy: apafej, ami személytől független és objektív, az éppen ezért előrelátható, ami viszont előreláthatatlan, azt nem szabad bevállalni. Ebben különbözik a politikai egyszeregy a matematikai egyszeregytől, míg ez utóbbiban a végeredmény mindig csak egy, a politikában ez lehet akár kettő, akár több is, ahogyan azt az érdek megkívánja.
Marosvásárhelyről előszeretettel mondják és írják le – több mint húsz éve –, hogy frontváros. Nem szeretem ezt a kifejezést, mert belekényszerít egy olyan helyzetbe, ami háborúra asszociál, ahol egész nap csak lőnek és gyilkolnak, ahol a halál az úr, és a halál angyalai röpködnek szerte-széjjel, fekete szárnyaikkal sötét szemfedőt terítve arra az állandósult átmeneti állapotra, amit mi, marosvásárhelyiek, a hétköznapok jelenidejűségeként élünk meg.
Marosvásárhely egy olyan város, amelyiktől ellopták a békéjét, pontosabban az etnikai békéjét, és amelyben ezt az etnikai békétlenséget szítják nap, mint nap, fölöttébb nagy ügybuzgalommal – és sajnos, sikeresen – a politikusok.
Egy ilyen városban az etnikai törésvonalak mentén eleve nem lehet teljesen objektív egy számvetés, legfeljebb egyoldalú, még akkor is, ha az a számvetés a magyar érdekek megvalósulását sorjázza.
Csoda hát, ha a hétköznapi embernek, év végéhez közeledve libabőrös lesz a háta, ha arról hall, hogy politikusok, intézményvezetők ismét „számvetnek”.
Minden szentnek maga felé hajlik a számvetése, parafrazálja egyik ismerősöm a közismert mondást, amikor egyazon eseményről, történésről egyféleképpen „számvet” a polgármester, és egész másként az alpolgármester, vagy a húsos fazék mellett álló, illetve a lépteit oda szaporázó politikus, intézményvezető.
Viszont a tények makacs dolgok, s ami ennél is fontosabb: a számunkra tetszetős halmazuk sem egyenlő a valósággal. Józan paraszti ésszel jól tudja ezt az egyszerű ember, aki csak belenéz a visszapillantó tükörbe, s máris látja: idén hol nyújtóztak messzebbre, mint a takaró, hol patkoltak tetűt, és hol lőttek ágyúval verébre.
Ebbe a visszapillantó tükörbe néztünk bele mi is, és az egyszerű ember szemszögéből – a tényekre alapozva – elmondjuk, amit benne láttunk.
A fogadkozások ellenére elmaradtak az eredményei a két tanács közös ülésének
Elmaradt egyezség
2015 januárjában Peti András, az RMDSZ városi frakciójának vezetője azt nyilatkozta, hogy 2015-ben „magasra tettük a mércét. 25 év után először kerülhet sor egy közös városi és megyei tanácsi ülésre, ahol végre megoldhatunk néhány régi problémát: az új kórház körüli parkolást, a kerülő utakat, új Maros-hidat, Apollo palota restaurálását, metropolisz övezet működővé tételét, tömegközlekedés fejlesztését, integrált hulladékgazdálkodási tervet.”
És valóban volt 25 év után közös tanácsi ülés, amelynek egyetlen konkrét hozadéka az volt, hogy a polgármester óhajára, a megyei tanács tulajdonában levő ingatlan, amelyben az általuk finanszírozott két irodalmi folyóirat (Látó és Vatra) működik, átkerült a város tulajdonába, így a továbbiakban a megye lakbért fizet azokért a helyiségekért, amelyeknek korábban tulajdonosa volt. Erre mondják: nagy vásár volt ez az üzlet.
„Egyébként a hulladéklerakat nem működik, a sürgősségi kórház parkolója nem készült el, a Jeddi út és a sürgősségi kórház közötti átkötő út nem épült meg, a nagyvárosi övezettel is gondok vannak.” Ez, Ionela Ciotlăuş volt alpolgármester összegzése, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) megyei szervezetének társelnöke, akit sorozatos politikai machinációk (amitől nem volt idegen az RMDSZ sem) túrtak ki az alpolgármesteri székből.
Szeméttelep Csipkerózsika álma
„Megengedhetetlen, ami itt történik. A hivatalosan több éve lezárt szeméttelepre még mindig tonnaszámra hordja a marosvásárhelyi hulladékgazdálkodási vállalat a szemetet. Mi több, ezért többször megbüntették a hivatalt, amely a bírságot a mai napig sem törlesztette. Az pedig egyenesen pofátlanság, hogy a hivatal duplájára emelte a szemétdíjat azt állítva, hogy a hulladékot Székelyudvarhelyre szállítja, közben törvénytelenül továbbra is a segesvári tárolót, meg a maroskeresztúri-kakasdi lerakót használják”.
Ezt a lesújtó véleményt maga a környezetvédelmi miniszter, Leocadia Graţiela Gavrilescu fogalmazta meg Marosvásárhelyen, amikor éles hangnemben bírálta a polgármesteri hivatalt és Dorin Florea polgármestert azért is, amiért nem bontotta fel azonnal a szerződést a Salubriserv köztisztasági vállalattal a város bejáratánál illegálisan felhalmozott hulladék miatt.
Szép Róbert államtitkár, az Országos Környezetvédelmi Őrség helyettes főbiztosa ennél is tovább menve kijelentette: vissza kell vonni a Salubriserv működési engedélyét, hisz felvételekkel bizonyítható, hogy míg egy szállítmány hulladék Marosvásárhelyről Székelyudvarhelyre jut (ha jut), három az illegális lerakóhoz kerül.
Azóta sok víz lefolyt a Maroson, se szerződésbontás, se működési engedély visszavonás, mi több, jövőre a Salubriserv szerződéshosszabbítás boldog várományosa, miközben a Maros Megyei Integrált Hulladékgazdálkodási Rendszer keretében 53 millió eurós beruházással épült kerelőszentpáli EU-konform szeméttároló továbbra is Csipkerózsika álmát alussza. (További részletek e témában korábbi cikkünkben.)
A kormány minden kutyája meg macskája
A Nagyernye és Jedd közötti terelőút ügyében 23 év edzett hozzá a hazugabbnál hazugabb ígéretekhez, és tavaly sem fogadtam volna nagy tétben arra, hogy amit építőtelep-avatás címen a választási kampány finisében, Victor Pontával súlyosbítva feltálaltak, több volt mint egy „kész átverés” show, ahol – az ironikus krónikás szerint – „dagadtak a mellek, s a melleken a mellények, záporoztak az öntömjénező szónoklatok, ropogtak a nyájas-nyálas hízelgések sortüzei, hogy ez a befektetés korszakalkotó pillanat a megye, a város életében, amiért örökparazsú, forró köszönet és üdvhadsereg a kormánynak és a kormány minden kutyájának meg macskájának…”
Terelések lesznek, terelőút egy ideig biztosan nem Fotó: mediatica.ro
Az akkori prefektus égre-földre esküdözött, hogy 2015 végén már közlekedni is lehet a kétsávos terelőúton. Nos, eljött 2015 vége, s a terelőút nyomvonalán egyetlen kapavágás sem történt. Hazugság volt, mint Ponta korábbi kijelentése is, hogy „2016-ban Marosvásárhelyről autópályán utazhatunk Biharkeresztesig”.
De ki ne hagyjuk a számvetésből a vegyipari kombinátot, amely tovább szennyezi a város levegőjét, s amely ellen online petíció is indult, azt kérték, vizsgálják ki a kombinát tevékenységét, „a gyár ugyanis oly mértékben szennyezi a levegőt, hogy a városban nem lehet a szabadban időzni, vagy hosszabb ideig szellőztetni”. A petíció meghirdetői szerint a lakossági panaszok ellenére sem javult a helyzet. A petíciót Karmenu Vellához, az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosához címezték.
Pillanatnyilag egy módja volna a kombinát bezárásának: ha január 1-tõl nem hosszabbítanák meg környezetvédelmi engedélyét. Itt sem fogadnék nagy tételben arra, hogy a kombinátot jövőre bezárják, pedig 2016-tól már csak olyan engedély alapján működhet, amely felére, harmadára korlátozza a szennyező anyagok kibocsátható szintjét.
Fogas kérdések, habbal a tortán
2015-ben is válasz nélkül maradtak olyan kérdések, mint például az, hogy az elmúlt 25 évben miért nem tudott megépülni egyetlen mélygarázs vagy emeletes parkolóház sem? Miért nem működik a metropolis övezet? Miért nem készült el Marosvásárhely átfogó közlekedési stratégiája, és miért csak sajtótéma a közszállítás korszerűsítése, holott az utazóközönség jogosan panaszkodik, ugyanis a járművek elavultak, főként a maxi-taxikon csúcsidőben nagy a zsúfoltság, a megállókban nincs kifüggesztve pontos menetrend, ami alapján az utasok tudomást szerezhetnének arról, mennyi időn belül érkezik a jármű, amire várnak. Miért képtelen a helyi önkormányzat gátat vetni az illegális fakivágásoknak, hol van a beígért faröntgen, miért nem készült el zöldkataszter? És (RMDSZ-es szavazatokkal is) végül miért ott épül meg az új Maros-híd, ahol a szakemberek szerint is a legalkalmatlanabb, és ami ellen évek óta az ott lakók hevesen tiltakoznak?
Mindezekre csak hab a tortán, hogy december 16-án a DNA közölte: elrendelte Dorin Florea polgármester, Kiss Imola gazdasági igazgató, Cioban Maria volt jegyző, Maior Sergiu-Claudiu alpolgármester, Benedek István és Farcas Ioan közgyűlési képviselők, Bakó Attila László, Macesanu Emil Virgil köztisztviselők, s Man Ioan Nucu, az ASA 2013 Sportegyesület elnöke bíróság elé állítását. A polgármestert és a gazdasági igazgatót hivatali visszaéléssel, a többieket hivatali visszaélésben való bűnrészességgel, pénzalapok eredeti rendeltetésüktől eltérő célra való felhasználásával gyanúsítják. A vád szerint a vádlottak kezdeményezték, illetve megszavazták az ASA (Asociația Sportivă Ardealul) futballklub helyi költségvetésből történő finanszírozását, ami 7 millió lejjel kurtította meg a város költségvetését.
Summa summarum: csöppet sem szívderítő kép rajzolódik ki abban a bizonyos visszapillantó tükörben.
Előválasztás árnyéka meg szobra
És még nem szóltunk arról, hogy 2015-ben kisebbségi ügyekben sem történt jelentős előrelépés. Igaz, volt előválasztás, aminek van egy nyertese. Soós Zoltán a három párti magyar összefogás közös polgármesterjelöltje, ami önmagában is komoly eredmény lenne, ha ezt nem árnyékolná be az előválasztáson való gyatra részvétel, amiért a megmérettetést új időpontra kellett kiírni. De még nagyobb volt az árnyéka a helyi RDMSZ-berkekben hónapokon át folytatott iszapbirkózásnak, amelynek főszereplői Peti András alpolgármester és az önmagát belső ellenzéknek nevező dr. Vass Levente voltak, s ami egy adott pillanatban azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a 2016-os helyhatósági választások előtt egy évvel újból levegőbe röpíti a marosvásárhelyi érdekképviseleti szervezetet, melyet jóformán újjá sem sikerült építeni azután, hogy az előző helyhatósági választás előtt nagyjából szintén egy évvel – ma már nyíltan beismert hatalmi eszközökkel – korábbi, működőképes struktúrájából sikerült szétverni.
Továbbá, bár 2009-től létezik egy tanácsi határozat Sütő András szobrának felállítására (fotónkon néhány szoborterv), és tavaly áprilistól egy másik a szobornak a Színház-téren való elhelyezésére, és Peti András alpolgármester 2014-ben azt nyilatkozta, hogy a szobornak július 25-ig állnia kell, aí viszont a mai napig sem áll.
Ígéret volt 2015-re is, szobor nincs.
A későbbi győztes, Soós Zoltán voksol az előválasztáson Fotó: maszol.ro
Gerillacsoport, karácsonyi ajándékkal
Ahogy nincs előrelépés a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének ügyében sincs. De van hozzá „kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen gerillacsoport” amelynek tagjai „karácsonyi ajándékot” (egy-egy mintát, s hozzá egy levelet) is küldtek a polgármesternek és magyar alpolgármesterének.
„Amióta ez az ügy elkezdődött, Ön, a város magyar alpolgármestere, számtalan ígéretet tett arra, hogy hamarosan lesznek kétnyelvű utcatáblák Marosvásárhelyen. Sajnos, ezek az ígéretek mindmáig meghiúsultak. Úgy tűnik, hogy Ön és a városi tanács RMDSZ-es frakciója a magyar közösség egy teljesen jogos követelményét semmibe veszi, megakadályozza ezen táblák kihelyezését. Ezzel a magatartással újfent bebizonyították, hogy Önök a magyar közösség érdekeit nem akarják vagy nem képesek érdemben és eredményesen képviselni. Pedig a kétnyelvű utcanévtábla-ügy egy valódi érdekvédelemmel foglalkozó szervezet számára nem kellene bonyolult legyen, az élet mégis azt bizonyítja, hogy Önök ezt az ügyet nem akarják felvállalni és sikerre vinni. Felmerül a kérdés, Ön kinek az alpolgármestere?
Az RMDSZ 25 éve vezető pozíciókat tölt be a város vezetésében, az Önök frakciója a városi tanács legnagyobb csoportja. Mégis, valahogy a magyar ügyek rendszerint elvéreznek és sikertelenek ebben a városban. A magyar közösség már nem tudja méltó módon megünnepelni az ünnepeit, mert a város főtere nem ad otthont magyar rendezvényeknek. A mostani karácsonyi program alkalmával, a magyarok adólejeit is felhasználva, kizárólag román közösséget megszólító rendezvényeket szervezett az Ön által (is) vezetett polgármesteri hivatal. A karácsonyi díszkivilágítástól kezdődően minden egyes méregdrága rendezvényen a programok egynyelvűek voltak, minden úgy zajlik és zajlott, mintha ebben a városban nem élnének magyarok” – fogalmaz a Peti Andrásnak címzett levél, amely arról az egymillió lejről is szót ejt, amelyet a városi tanács az idei költségvetésben kétnyelvű utcanév táblákra különített el, s amiből a CEMO (Civil Elkötelezettség Mozgalom) kiszámolta, hogy a közbeszerzési pályázat kiírásában megjelenő 1715 kétnyelvű utcanévtábla a kétnyelvű formátumban megjeleníthető táblák egyharmada, tehát majdnem 4000 magyarra is lefordítható utca és tér név továbbra is egynyelvű formátumban fog megjelenni.
A Florea polgármester által helyesnek tartott kétnyelvűség
Egy helyi lapnak nyilatkozva Dorin Florea azt mondta, értelmezése szerint vannak szabvány utcanévtáblák, amelyek az állam hivatalos nyelvén tájékoztatják a városlakókat és turistákat, hogy hol járnak. A legtöbb ilyen lesz, csak az utca vagy a tér szó lesz magyarul, vagyis a főtéren a Piața Trandafirilor tér szöveg fog a táblán megjelenni. Lesznek táblák, amelyeket a műemlékekre helyeznek el, ezek is egynyelvűek lesznek. Úgyszintén azok is, amelyeket útkereszteződésekben helyeznek el. „A hagyományos utcaneveket külön, más táblákra ki lehet írni, el lehet helyezni, például a Kossuth Lajos utcát is, ha akarják a magyar tanácsosok. De a hivatalos szabványtáblákra magyar fordítások nem kerülhetnek fel. Ha valaki kéri, a házán lehet kétnyelvű fordításos tábla, de nem szabványméretben” – nyilatkozta a polgármester.
És az ilyen utcanévtáblákra kiírt versenytárgyalást nevezte korábban sikeresnek Peti András alpolgármester...
Hol vagyunk még a jogos anyanyelvhasználattól, ide értve a közigazgatást is, egy olyan városban, ahol egy banális szinkrontolmács-készülék megvásárlása, üzembe helyezése is „egyezkedés” tárgyát képezi, és mint az utcatáblák esetében, itt sincs arra garancia, hogy az egyezséget a másik fél be is tartja.
A Florea-féle városvezetés biztos nem.
Így pedig meddő egyeztetések, terméketlen tárgyalások, a fontos döntések halogatása, hangzatos, de üres kijelentések közepette őrlődnek a városi tanács jobb sorsra érdemes energiái.
Csoda-e, hogy ilyen körülmények között a város fejlődése egy helyben topog.
Hogy voltak szóra érdemes eredmények, megvalósítások is? Minden bizonnyal. De ezek számbavételét, lajstromozását inkább hagyom a politikusokra. Ha pedig arra gondolok, hogy 2016 választási év, amikor a különböző fajsúlyú ígéretek ismét úgy fognak záporozni, mint a dús szemű nyári eső, akkor még kevésbé fogom hinni, hogy a számvetés reális lehetőség arra is, hogy újragondoljuk eddigi eredményeinket, és a megismert tényekből nyert információk hatására, a mélyebb összefüggések megértése összeálljon.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
