Erdélyi Riport visszajátszás 3.

2015. 12. 27. 13:48

Néhány emlékezetes anyagunk felidézésével tekintünk vissza 2015 eseményeire, eredményeire, veszteségeire, mindarra, amiről ebben az évben az Erdélyi Riportban olvashattak, illetve azok jellemző gondolataira, akik lapunkban megszólaltak. Ezúttal márciusi írásainkból válogattunk.

 

Nyugtalottóval dicsérd a napot!

Pénzjutalmat ígér a kormány azoknak a vásárlóknak, akik megőrzik a boltokban kiállított pénztári nyugtákat. A nyugtalottó bevezetésétől az adócsalás csökkentését remélik. Cseke Péter Tamás írása árult el részleteket az új típusú szerencsejáték bevezetéséről szóló rendeletről.

A hisztéria alábbhagyott, de túlélte bevezetése első évét a nyugtalottó

 

„Dicséretes, de vannak buktatói” Az RMDSZ volt gazdasági szakpolitikusa, Lakatos Péter jellemezte így a kormány szándékát az adócsalás visszaszorítására, ám szerinte az erről szóló sürgősségi rendelet alkalmazásának – a kereskedők és vendéglősök kifogásai mellett – több buktatója is lehet. A Számvevőszék vezetőtanácsának tagja az Erdélyi Riport kérdésére emlékeztetett arra, hogy becslések szerint a hozzáadottérték-adó esetében a tavalyi évben 8,8 milliárd euró kárt okozott a csalás. „Ha a nyugtalottó bevezetése nyomán csupán tíz százalékkal csökken az adócsalás mértéke 2015-ben, az máris közel egymilliárd eurós többletbevélt jelentene az államnak” – jelentette ki.

 

Nyugaton (és délen) a helyzetünk változatlan

„2014 márciusában felkerestem néhány ismerősömet, barátomat, akik már nem élnek Romániában. Célom az volt, hogy rámutassak: generációm, a húszas-harmincasok közül sokan máshol találták meg a boldogulást, Bulgáriától Izlandon át a Fülöp-szigetekig. Egy év elteltével ott folytattuk, ahol abbahagytuk: mi változott bennük az új hazában, mit gondolnak a befogadó társadalomról, terveznek-e hazatérést?” Kustán Magyari Attila riportja ezeket a változásokat elevenítette fel.

Utcarészlet az izlandi fővárosban. Saját nyelvükön barátságosabbak

 

„Gyerekkori barátom, Andrea az érettségi után rögtön nyakába vette a világot: előbb Spanyolországba került, ahol négy év alatt megtapasztalta, butaság bedőlni a sztereotípiáknak, hiszen, „nem tudnak táncolni és énekelni mind, s nem is barna mindenki”. Ezt követően egy különleges helyet választott magának, Izlandot. Tavaly elmondta, tanulja a nyelvet, és szokja, hogy zárkózottabbak az emberek, de jól érzi magát. Mára a nyelvüket jól elsajátította, még regényeket is olvas izlandiul. Ugyan a zárkózottságot még mindig tapasztalja, de ha saját nyelvükön szólítja meg őket, és bebizonyítja, hogy ismeri a kultúrájukat, akkor másképp néznek rá, segítőkészebbek, barátságosabbak lesznek.”

 

Második sebesség? Vagy második Unió?

Ciprasz és Merkel brüsszeli egyeztetésen

 

Tavasszal nekilátott a kormányzásnak a Sziriza vezette új athéni kormánykoalíció. A görögök reménykednek, az EU döntéshozói aggódnak. Jó hír, hogy Angela Merkel német kancellár „nagyon barátságosnak” nevezte az EU-csúcsot, amelyen a kormányfők többsége először találkozott az új görög miniszterelnökkel, Alekszisz Ciprasszal, de a barátkozás sem leplezi az éles konfliktusokat.

„Az EU is, mint minden organizmus, reagál: ilyen létkrízise sose volt, ez az ismeretlen félelmet ébreszt, ennek megfelelően cselekszik, kapkod vagy lefagy. Az a kérdéskör, hogy az EU nélkül van-e Görögország és vice versa, egyelőre valahol a tudományos fantasztikum és a tudományos faktum határvonalán áll. ” – fogalmazott elemzésében Ady András.

 

Az öreg hölgy visszatér

A kolozsváriak előadása, Az öreg hölgy látogatása előadása Tompa Gábor rendező szerint még nincs kész, mert Boér Károly az utolsó pillanatban visszaadta a férfi főszerepet, melyet Orbán Attila vett át, az ő partitúráját pedig Viola Gábor kapta röviddel a bemutató előtt. Nem tudom, hányadik előadást láttam, de jelenthetem tisztelettel: kész van mind rendezőileg, mind színészileg. Simon Judit kritikája a rendezői szándékot is megidézte:

– Az öreg hölgy látogatása egy vidéki kisváros kórbonctani lelete. Olyan városé, melyben az „egyletecskékbe”, „közületecskékbe” tömörülő közösség a nyájszellem erkölcsi kliséit ismételgetve büszke önmaga feddhetetlenségére, miközben minden porcikája korrupt és megvásárolható. Claire Zachanassian bosszúja nem annyira az őt hajdan cserbenhagyó Alfred Illt, mint inkább ezt a vidéki kisszerűség kötelékében élő közösséget illeti, épp az imént említett romlottságának leleplezése által.

Claire Zachanassian bosszúja a vidéki kisszerűséget illeti   Fotó: Biró István

 

Szerephez jut egy nyugodt motoros

Február derekán a nagyváradi helyi képviselőtestület nemzeti liberális és RMDSZ-es tagjai leváltották Ovidiu Muresan szociáldemokrata alpolgármestert, és megválasztották a megüresedett posztra az RMDSZ jelöltjét, Huszár Istvánt. Három esztendő után a bihari megyeszékhely magyarságának ismét van alpolgármestere, aki megválasztása után beszél időszerű váradi témákról Borsi Balázs interjújában.

„Nagyvárad számára nagyon fontos, hogy az uniós forrásokat ne veszítse el, ezért a főtér átépítésével még ebben az évben végezni kell. A tér átépítése egy olyan EU-s projekt, amelyhez a város önrésze csak öt-tíz százalék. Fontos, hogy ezt a tetemes mennyiségű uniós pénzt ne veszítsük el.

Várad főtere 2015 karácsonyán. Ne vesszen el az uniós pénz   Fotó: Szűcs László

 

Azt tudjuk, hogy a Szent László tér átépítésének tervét az elmúlt időszakban többször átdolgozták, majd az egészet újratervezték, ám a sok ellenérvünk, hogy ez nem tetszik vagy az nem tetszik, végül is hozott eredményeket. Hiszen, emlékezzünk vissza, volt olyan eleme a megvalósításra kijelölt tervnek, hogy egy napórát meg egy angyalkás obeliszket helyezzenek el a tér közepén. Végül nem lesz sem napóra, sem angyalos obeliszk. Ám mivel mi akkor ellenzékben voltunk, hiába ragaszkodtunk egy Szent László-szoborhoz, azt nem fogadták el. Végül sikerült egy olyan végső verziót kialakítaniuk, ami lehet, még mindig nem az, amit mi szeretnénk, de már nem tartalmazza azokat az elemeket, amelyeket mi kategorikusan elutasítottunk.”

 

Az első tíz a célja a szatmári dakarosnak

Szatmárnémeti legeredményesebb sportja a vívás, ám az utóbbi hetekben egy fiatal motorosról beszél mindenki. Gyenes Emánuel (fotó), vagy ahogy mindenki ismeri: Mani a világ legnehezebb tereprali versenyén, a Dakar-on bizonyított, amikor ez év elején a 163 induló közül a 21. helyen végzett, míg a maratoni kategóriában elsőként teljesítette a távot. Sike Lajos írása. (A szatmári motoros hamarosan újra elrajtol a január 3-án kezdődő 2016-os dél-amerikai Dakaron, ám sajnos ennek már nem lehet a krónikása az ősz folyamán elhunyt kollégánk, Sike Lajos.)

 

– Tisztázzunk még egy fogalmat, mit jelent az, hogy az idei Dakaron a maratoni kategória győztese lett?

– Ebben a kategóriában a versenyzőknek az indulás előtt megjelölt alkatrészeket, eszközöket a futamok során nem lehet büntetlenül kicserélniük. Talán mondanom sem kell, a jó strapabíró motor mellett a siker az alapos felkészülésen is múlik. Persze, az olyan fogyóanyagokra, mint a gumi vagy a motorolaj nem vonatkozhat a tilalom. Nekem óriási mázlim volt, hogy végig nagyobb zavarok nélkül száguldhattam.

 

Veszteglés a rámpán

Szűcs László vezércikke egy kárpátaljai út kellemetlen epizódját idézte fel: „Ülünk az autóban, fent a rámpán, alattunk, mellettünk egyenruhás ukrán vámosok (?) keresgélnek, kopogtatnak szorgalmasan. Még soha nem kellett ilyen rámpára felhajtanom. Igaz, még soha nem is tekintettek potenciális csempésznek, pedig jó negyedszázada valóban csempésztem: verseket egy pipa szárában Budapestre.

Szemből idelátni a Beregsurány feliratot, a határátkelő magyar oldalát. Úgy száz méterre lehetünk az Európai Uniótól, ami most, másfél órája vesztegelve elérhetetlenül távolinak tűnik. Azért van minek örülni is: az egyik ukrán katona jól beszél magyarul. Egyszerűbben: magyar. ”

 

Oltásháború: vakcinákról pro vagy kontra

Évről-évre nő azoknak a száma, akik megtagadják a kötelező oltási protokollban való részvételt, ezért olyan kórok okoznak tömeges megbetegedést, amelyeket már eltűntnek, vagy visszaszorítottnak nyilvánítottak – így fertőzhet újra a kanyaró. Az oltóanyagokkal szembeni gyanakvás a közegészségügy világméretű problémáira világít rá. Újragondolásra várnak az alapvető ellátás formái. Parászka Boróka összeállítása ezt a témát járta körül.

„A hazai adatok arra engednek következtetni, hogy ha kis mértékben is, de nő a száma azoknak, akik megtagadják az oltást, vagy valamilyen más módon igyekeznek beleszólni abba, hogy milyen protokoll szerint irányítják gyerekeik fejlődését. Országos Közegészségügyi Intézet adatai szerint a 2013 júliusában született gyermekeknek csak a 75%-a kapta csak meg a „kötelező” ROR oltást (mumpsz, kanyaró és rubeola ellen, magyar rövidítése: MMR). A többi vakcina esetében  80%-os az átoltottság.”

 

László királyt az érdekelte, hogy rend legyen, nyugalom

Dr. Zsoldos Attila, a MTA levelező tagja (fotó). Kutatási területe a középkori Magyarország politika-, társadalom- és intézménytörténete. A Szacsvay Akadémián a Szent István utáni Árpád-házi királyok külkapcsolatairól tartott előadást. Szilágyi Aladár Szent László koráról kérdezte a címzetes egyetemi tanárt.

„Magát a püspökséget nem László hozta létre, hiszen az már I. András korában létezett, László az, akiről úgy tudjuk, Biharból Váradra helyezte át a püspökség székhelyét, de pápai engedély nélkül, saját elhatározásából. Sőt, még abban is bizonyosak vagyunk, hogy az első magyar szentté avatások 1083-ban, amikor Istvánt, Imrét, a vértanú Gellértet, valamint a két nyitrai remetét szentté avatják, azok is pápai beavatkozás nélkül zajlódtak le, a magyar király elhatározásából, a magyar egyház égisze alatt.”

 

Miféle jogállam ez?

Milyen jogállam az, ahol le akarnak tartóztatni valakit, aki nem látja az ügyészségi dossziét, majd utólag kiderül, a dosszié maga tartalmazza az illető ártatlanságának bizonyítékait? Cseke Péter Tamás az úgynevezett Bica-ügy Budapesten tartózkodó gyanúsítottjával, Markó Attilával beszélgetett.

– Menekülés-e az, ha valaki saját ártatlanságának teljes bizonyosságával saját jogainak megvédését ily módon látja legeredményesebbnek? Menekülés-e az, ha védekezésem szabadsága érdekében meghoztam egy – általam sokkal rövidebbnek vélt időszakra – egy döntést? Kérek mindenkit: tegye mérlegre a dolgokat. Egyik serpenyőben a vázolt igazságtalanságok, visszaélések, emberi jogsérelmek, jogállami kisiklások – másikban az én átmeneti döntésem. Mi a tragikusabb? Melyik az elítélendő? Mi ellen kell fellépni? Mi a kivezető út? Vajon az, hogy hagyjuk ezt az állapotot továbbra is, és alávetjük magunkat minden jogtalanságnak? Vagy nem inkább az, hogy visszaálljon a jogállami rend az országban, akár azon az áron, hogy egy ilyen döntés által önként véget vetek a karrieremnek? Ha bűnös lennék, akkor nem lenne okom szembeszállni. De én ártatlan vagyok, és ezt az ügyészek is tudják. Én inkább levetem magamról a politikusi kabátot és civilként veszem nyakamba ezt a háborút, mintsem fennmaradjon bármelyik ártatlan emberrel szemben is a visszaélés, jogtiprás lehetősége és esélye.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!