Erdélyi Riport » Publicisztika » 33. oldal

Az elnök elköszönt

„Nem tudom, volt-e elnök, magyar talán nem volt, aki lemondott, nem indult újra akkor, amikor a zászló neki lengedezett. Most már van, úgy hívják Markó Béla. A többi elnök mind akkor is indulgatott, amikor még vagy már zászlója se volt, eztán mégis. Nem tudom, volt-e elnök, magyar, aki sikeres volt, és lemondott volna? Mondván, akkor mosat lemondok. Így! Na nem a sikerről, hanem arról az eszközről, ami sikerre vitte.” Kőrössi P. József költő, könyvkiadó írása az Erdélyi Riport 2011/5., március 11-i számából.

Hasonló a hasonlónak

Traian koma – szerintem családi alapon, a fivérének köszönhetően neki is kijár ez a titulus – nem érzi magát érintettnek a Mondial-ügyben. A fivérét sem, bár Mircea sokadik – ki tudja már, melyik – botránya alkalmával élt azzal a bonmot-val, mely szerint „az ember az ellenségeit megválogathatja, a testvérét viszont nem”… Szilágyi Aladár jegyzete a Bercea Mondial ügyről az Erdélyi Riport 2011/4. számában jelent meg február 25-én.

Tamás Pál: Markó lábnyoma

Összességében, Markó lábnyoma, akármekkora is, az új elitekre tekintettel, ezekben az átrendeződő terekben felértékelődik. A lábnyom jelenthet személyes jelenlétet, az általa begyakoroltatott politikai döntési technikák alkotó alkalmazását. S jelentheti adott pillanatban Kelemen Hunort is. Tamás Pál szociológus elemzésének hosszabb, bővebb verziója az Erdélyi Riport 2011/3., február 11-i számából.

Gajdári magyar Miatyánk

Bár már túl vagyunk a tanév felén, – bizonyára az új tanügyi törvény jogerőre emelkedésén felbátorodva – a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) 2011. január 26-án felhívást tett közzé, melyben tanárokat toboroznak iskolai és iskolán kívüli magyar nyelvű foglalkozások (magyarórák) megtartására, illetve más, oktatási és kulturális tevékenységek lebonyolítására. Szilágyi Aladár írása az Erdélyi Riport 2011/3., február 11-i számából.

Folytassa, Bechtel!

Ha a Brassó és Bors közötti észak-erdélyi autópálya valaha is elkészül, az egy kilométerre jutó árán kívül minden bizonnyal előkelő helyet szerez majd a világtörténelem leglassabban épülő sztrádáinak versenyében is. Hogy mért ilyen csigalassúságú a tempó, azt nehéz lenne racionális érvekkel megmagyarázni. Domján Levente publicisztikája az Erdélyi Riport 2011/3., február 11-i számából.

Ürességek – varsói helyzetkép

„Jó ideje az ürességek, egykori épületek, emlékművek, sőt elpusztított közösségek hűlt helye is vonzza a látogatókat. Talán jobban, mint a ma is megtapintható, megtapasztalható színterek, sőt hús-vér találkozások. Végül is a modernitás valamennyiünkből nyomolvasót faragott.” Tamás Pál lengyelországi elemzése az Erdélyi Riport 2010/25. számában jelent meg december 24-én.

Hit az ajtófélfában

„Fura dolgok a babonák. Az elsőt még akkor szoktam meg, amikor klasszikus órám volt, de a mobiltelefon órájával sem járok el másképp. Ha bárki megkérdezné, babonás vagyok-e, bizonyára azt válaszolnám, nem, ó, dehogy, s csak később ébrednék rá, hogy dehogynem.”

Demény Péter írása a Jegyzetváltó rovatban az Erdélyi Riport 2010/24. számában jelent meg.

Egy élet, egyben

„Mindenki meghal egyszer – mondhatnám. Vagy vigasztalhatnám magam az örök közhellyel: szép kort ért meg, neki is el kellett mennie. Az ilyesmi azonban mindig sovány és kevés. Elment egy ember, akiről minden eszembe jutott, csak a halál nem; akin csöppet sem látszott, hogy a sír felé tart.”

Demeny Péter emlékezése az októberben elhunyt Búza Barna szobrászművészre a Jegyzetváltás rovatban az Erdélyi Riport 2010/22., november 12-i számából.

Tamás Pál: Pastior

Oscar Pastior is ügynök volt - állították  a német lapok. Pastior 2006-ban halt meg, most már nem volt kit mivel szembesíteni. A nagy német költő - valószínűleg a 20. század legjelentősebb romániai német költője 68-ban, egy bécsi úton Nyugaton maradt, Németországban telepedett le. Megkapott egy sor első osztályú német irodalmi díjat. Nem lokális költészetet művelt, modernista, ami csinált a dadaizmushoz közelit. Tamás Pál publicisztikája az Erdélyi Riport 2010/20. számában jelent meg október 15-én.

Kinter Tünde: Hol az igazág?

„Így fest a meztelen igazság, amely fájdalmas, sötét, és valóban nagy ára van. De ki fizesse meg ezt a nagy árat? A szegény nyugdíjas, aki a létminimum alatt él, a gyermekét nevelő édesanya, vagy a bankhitel visszafizetésével küzdő családok? Esetleg a vállalkozók, akik helyzete így is keserves? Az üres zsebű kormány húzza ki magát a gödörből, vagy bízzuk magunkat a Valutaalapra és váljunk „örökös” IMF-országgá?” Kinter Tünde gazdasági elemző írása az Erdélyi Riport 2010/11. számában jelent meg, június 11-én.