Folytassa, Bechtel!

2011. 02. 15. 11:23
A lépten-nyomon hangoztatott pénzhiány ugyanis nem hiszem, hogy döntő ok lenne. Utóbbit érdemes fenntartásokkal kezelni egy olyan infrastrukturális projekt esetében, amelynek megvalósulását a válság hatásai mellett megrendelője is látványosan hátráltatja. Ha pedig nem akar, hát nem is ad rá forrásokat. Ennek a „valójában nem akarom, de mégis tettetem, mert visszatáncolni költségesebb” kettősségnek a következménye, hogy szappanoperába illik a 415 kilométerből hét év alatt – azaz a munkálatok hivatalos elindításától máig – szerény 50 kilométert abszolváló sztrádaépítésnek a története. Több a cirkusz, mint az aszfaltozás, gyakoribb a szerződés-újratárgyalás, mint a kifizetés, több a magyarázkodás, mint a tenni akarás.Nehéz másként értelmezni Emil Boc kormányfőnek a sztrádaépítés folytatására tett legutóbbi derűlátó ígéreteit. A miniszterelnök decemberi és a napokban hangoztatott ígérgetései között, ha tartalomban nem is, körülményeiben mégis történt némi változás: a kormányfő megvárta, hogy a „nyugodjanak meg, az autópályán idén is dolgozhatnak” üzenet hétszáz Bechtel-munkással kevesebbnek szóljon. A tavaly is nagy kínok között tíz kilométert átadó Bechtel számára azonban már semmi sem szólt a kormányfői üzenetből, így ha a Kolozs megyébe hazalátogató miniszterelnöktől nem, talán február végén Anca Boagiu közlekedési tárcavezetőtől kaphat világosabb válaszokat a cég az adósságokkal és a munkálatok finanszírozásával kapcsolatban. Érdemes megjegyezni, hogy a válasz attól a tárcavezetőtől érkezik majd, aki Brüsszel rosszallására hivatkozva előszeretettel emlegeti finoman fogalmazva is pénznyelő fekete lyukként az észak-erdélyi autópálya állami költségvetésben betöltött szerepét. Hálátlan szerep, való igaz, de talán akkor már azt is érdemes lenne elmagyarázni a nagyérdeműnek, miért működik pénznyelő automataként egy olyan nagyberuházás, amelynek eredményeit alig-alig tapasztalni, jelenlegi hasznát pedig a terelő utakéhoz lehet hasonlítani.
     Az persze már megint más kérdés, hogy a Kolozsvár, Torda és Aranyosgyéres terelőútjaként fungáló 50 kilométeres sztrádaszakasz túlzás nélkül másfél órával rövidítette le a Nagyvárad–Marosvásárhely közötti távot. De még jobban örvendenénk, ha a kolozsvári letérő helyett egyenesen a Szilágyságon át, a berettyószéplaki sztrádalehajtónál köszönne ránk 130 kilométer per órás tempónál a Bihar megye tábla. Ez azonban egyelőre leányálom. A dolgok állása szerint hamarabb lesz kész a gyakran csak dél-erdélyiként emlegetett, az országhatárt, Aradot, Temesvárt, Dévát Szebennel, majd a fővárossal összekötő IV. páneurópai folyosó. Az Európai Uniótól várt eurók miatt ezért utóbbi – észak-erdélyi vetélytársával szemben – jelenleg toronymagasan vezet minden létező hazai közlekedési infrastruktúra-fejlesztési prioritáslistát.
      Ha pedig az észak-erdélyi sztráda kapcsán így áll a bál, azon se kell csodálkozni, ha a Bechtel holnaptól területkisajátítási gondok és nyomvonalviták helyett a cernavodai atomreaktor hármas és négyes blokkjának építésére fog jelentkezni. Sajnos, az újabb reaktorblokkok felhúzására létrejött konzorciumban is bőven marad még a jelentkezőknek fenntartott ülőhely, mivel a munkálatok finanszírozási bizonytalansága miatt Romániából visszavonulót fújtak a legnevesebb nyugati cégek. A kormányzati kommunikáció szerint azonban itt sincs semmi gond, legfeljebb a kivitelezésben lesz némi ütemcsúszás. De mindenki nyugodjon meg: kivitelezőkkel vagy kivitelezők nélkül, munkásokkal vagy munkások nélkül, pénzzel vagy pénz nélkül, de folytatódni fog a sztrádaépítés is, a reaktorbővítés is. Valamikor.




Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!