Bazár és diadal a Taksim téren

Csadorok, burkák, fezek, táncoló dervisek. Ismeretlen nyelv, ismeretlen gesztusok, és mindent mégis, azonnal érteni. A Taksim téren kihirdették a szükségállapotot, a tömeg énekel, táncol, és örül. Állok a dísztribünnek háttal, szemben az ünneplőkkel. Hangosan mondom magyarul a fénylő arcú embereknek: mennyi szomorúság. Mennyi szomorúság! Parászka Boróka újabb jelentkezése Isztambulból.

A moszuli gyűrű urai

A nizzai merénylet hatására az utóbbi napokban a francia légierő is bekapcsolódott az Iszlám Állam ostromgyűrűbe vont utolsó iraki bástyája, az egykor kétmilliós Moszult kézen tartó iszlamisták bombázásába. Csak idő kérdése, mikor foglalják el a várost az iraki-kurd erők amerikai segítséggel, a győztesek későbbi egymáshoz viszonylása problematikusabb. Ady András írása.

Puccs után a török utcán

Bukott katonai puccs, köztereken harsogó propaganda, mindent beborító lobogók: ez a mai Törökország. A Ceauşescu-rendszer emlékei leküzdhetetlenül törnek fel a Taksim-téren sétálva. Amit megtehet a rendszer, azt meg is teszi, az erőszak nyomai nem múlnak, nem fakulnak, ám a szerda délután Isztambulból jelentkező Parászka Boróka nem nosztalgiázik.

Ítélet alatt és felett

A Szeget szeggel-t a problémás darabokhoz szokás sorolni, amely csak kényszerűségből került a vígjátékok közé. Ehhez képest Oskaras Koršunovas világhírű litván rendező, a varsói Drámai Színház társulatával játszi könnyedséggel vette az akadályt, bizonyítva, a színháznak nincs szüksége műfaji támpontokra. A gyulai XII. Shakespeare Fesztiválon szereplő előadást, Oskaras Koršunovas rendezését  Tasnádi-Sáhy Péter elemzi.

Erdogant erősít(het)i a pancserpuccs

Péntekről szombatra virradó éjszaka puccskísérlet zajlott Törökországban, amelyről néhány óra múltán kiderült, hogy esélytelen, s a legvalószínűbb következménye Erdogan elnök hatalmának megerősödése lehet. Ady András gyorselemzése.

A végső maszk: a maszknélküliség

Elhunyt Esterházy Péter író. Hatvanhat éves volt. 2007-ben nagyváradi közönségtalálkozója, a Törzsasztal est előtt járt az Erdélyi Riport szerkesztőségében. Könyveinek utóéletéről, az idegen nyelvű kiadások hatásairól, írói műhelytitkokról, irodalmi kategóriákról, a kritika szerepéről, a fontos, de rossz művek diktatúrabeli legitimitásáról, illetve Európa esélyeiről beszélgettünk. Szilágyi Aladár és Szűcs László akkor készült interjújával búcsúzunk Tőle.

Szabad a gazda(g)?

Érthetetlen, miért emlegetik Európát az öreg kontinensként, hiszen igen mozgalmas magánéletet bonyolít: egy szenvedélyes, vitákkal terhelt házasságból éppen kifarolni készül mindig is félszívű szerelmese, Nagy-Britannia, mindeközben pedig sokak által veszélyesnek vélt érdek-házasságra készül az Egyesült Államokkal. Tasnádi-Sáhy Péter írása.

Tanár Úr, a fésűssegéd

Túl a kilencvenen, mind a mai napig Bihar megye egyik legtermékenyebb közírója, irodalomtörténésze, az Arany-irodalom búvárlója a Nagyszalontán élő tanár, irodalomtörténész, Dánielisz Endre, akit élő irodalmi-múzeumra emlékeztető otthonában Szilágyi Aladár és Szűcs László keresett fel.

Útkeresés Zongotába

A Várszínház lejtős színpadáról átjárás van a nézőtérre. Ebben az előadásban – akár a nagyváradi Az esetben, és sepsiszentgyörgyi Úrhatnám polgárban, az egyik út a nézőkhöz vezet. Kapcsolatot teremt az alkotók és befogadók között, ugyanis egy cipőben járunk most is, amikor éppen a boldogságot hajszoljuk. Ez a mi futásunk is az „elveszett paradicsomunk után”. A Gyulai Várszínház és a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Zongota című előadását Simon Judit látta.

Isten(ek), civilizációk, reflektív evolúció

A Törzsasztal sorozat visszatérő vendégeként Csaplár Vilmos írót Kőrössi P. József faggatta. A beszélgetés egyik legérdekesebb részében Istennel, vagy nélküle? című könyvére (Kalligram, 2016) terelődött a szó, az alábbiakban ennek szerkesztett változatát olvashatják. A szöveget Szűcs László gondozta.