Útkeresés Zongotába

2016. 07. 12. 20:50

A Várszínház lejtős színpadáról átjárás van a nézőtérre. Ebben az előadásban – akár a nagyváradi Az esetben, és sepsiszentgyörgyi Úrhatnám polgárban, az egyik út a nézőkhöz vezet. Kapcsolatot teremt az alkotók és befogadók között, ugyanis egy cipőben járunk most is, amikor éppen a boldogságot hajszoljuk. Ez a mi futásunk is az „elveszett paradicsomunk után”. A Gyulai Várszínház és a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Zongota című előadását Simon Judit látta.

 

A Gyulán bemutatott Tamási-darabot ősztől Sepsiszentgyörgyön játsszák

 

Work in progress volt a Gyulai Várszínház idei évadának nyitó előadása. Gyulán, a várban Shakespeare otthon van – ezt tudjuk, örültünk, hogy Tamási Áron is az lett. Az író halálának 50. évfordulójára készült, a nevét viselő sepsiszentgyörgyi színház Zongota című előadása. Sardar Tagirovsky rendező, Sényi Fanni és Katona Dávid dramaturgok egy kevésbé ismert Tamási írást, a Zöld ág című kisregényt alkalmazták színpadra.

Sényi egy interjúban elmondta, azért választotta és ajánlotta a Zöld ágat a rendezőnek, mert ez a szerző egyik „legtermészetközelibb műve, és ez olyan tartást ad a szereplőknek, amely a városi emberekben nincs meg.” Mondhatnám, köszönöm a városiak nevében – de nem mondom. Azt viszont kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ez a kisregény, de inkább novella korántsem tartozik Tamási legjobb írásai közé.

Tagirovsky viszont olyan rendező, aki megragadja a szövegek kvinteszenciáját és e köré felépíti a saját világát. A Zöld ág arról szól, hogy egy ifjú, apja meséinek nyomán elindul megkeresni az erdőben azt a helyet, amely romlatlanságában maga a paradicsom. Másik három társ szegődik hozzá, együtt indulnak, hogy bejárják a hegyeket és völgyeket és megtalálják Zongotát. Kettő közülük visszafordul, egyikük meghal, a fiú pedig megtalálja a boldogság helyét, csakhogy az emberek ott is megöregedtek, megváltoztak, elvesztették józan ítélőképességüket. Más szóval, ide is elért a halál fuvallata.

A rendező a teatralitás eszközével útkeresésre indult. Több úton haladt, de amint az előadás után elmondta, amit Gyulán láttam, korántsem az előadás végső változata. Kísérlet, aminek a végső eredménye, ősszel Sepsiszentgyörgyön lesz látható.

A Várszínház lejtős színpadáról átjárás van a nézőtérre. Ebben az előadásban – akár a nagyváradi Az esetben, és a sepsiszentgyörgyi Úrhatnám polgárban, az egyik út a nézőkhöz vezet. Kapcsolatot teremt az alkotók és befogadók között, ugyanis egy cipőben járunk most is, amikor éppen a boldogságot hajszoljuk. Ez a mi futásunk is az „elveszett paradicsomunk után”.

A másik út az idealizált múlt keresése a jelenben, amúgy a rendező szerint a történet az „elavult paradicsom keresése”.

A harmadik út, melyen Tagirovsky elindult, az ember és természet közötti kapcsolat az egyre urbánusabb világunkban.

Az előadás egységén van még mit dolgozni, azonban, ha elhisszük, amit a rendező a facebookon írt, akkor az, amit láttunk, egy performansz volt, és Sepsiszentgyörgyön másképpen fog megvalósulni. Performasznál azonban több az előadás, amelyben a rendező arra tesz kísérletet, hogy „a mi jelenlegi összefüggéseink és létezésünk szerint megtaláljunk valamit, ami összekapcsol minket egy izgalmas és egyedi világgal, amit Erdélyben, Székelyföldön megtapasztaltam, és amihez elvezet minket Tamási Áron, mint fontos iránytű. Új kockázat és új megfogalmazás lesz. Nem lesz se vicces, se szomorú, de olykor tragikusat sejtető, komédiát érintő, természetből fakadó valóság.” 

Valóban az előadás se nem vicces, se nem szomorú és magában hordozza az elidegenedés, elmagányosodás tragikumát. Tapasztalataim alapján elhiszem, amit Tagirovsky mond, és bizonyára az őszi bemutatón más, sokkal kidolgozottabb lesz, minden utat tisztán végigjárt előadást látunk majd.

Mégis érdemes volt lemenni Gyulára, megnézni a fiatal alkotók és színészek közös játékát. Ismételten megbizonyosodni arról, mennyire jó színészek alkotják a Tamási Áron Színház társulatát, de elsősorban azért, hogy lássam Nemes Leventét (fotó). Ezt a nagyszerű színészt, aki amint belép a színpadra, vagy bármilyen annak nevezett térbe, a levegő izzani kezd, és eszköztelen, ugyanakkor tökéletes szerepértelmezése, érzelem gazdag, intelligens játéka, azonosulási tudása fogva tart, és valódi művészi élményt szerez. A Zongotában egyszerre bölcs és rezignált, múltba tekintő, de jelent elfogadó, megértő apa, idős férfija egy finoman csiszolt, de nem hivalkodó ékszerre hasonlít a legjobban.

Sardar Tagirovsky pedig dolgozik tovább a Tamási előadáson, hogy ősszel, amikor hullnak lombok, elvezessen minket a maga és magunk Zongotájába.

 

Gyulai Várszínház és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház

Zongota

Tamási Áron Zöld ág című kisregénye alapján

Rendező: Sardar Tagirovsky

Dramaturg: Sényi Fanni és Katona Dávid

Zeneszerző: Bartók György

Díszlet és jelmez: Bajkó Blanka Aliz

Koreográfus: Orza Calin

Szereplők: Nemes Levente, Szalma Hajnalka, Erdei Gábor, P. Magyarosi Imola, Vass Zsuzsánna, Benedek Ágnes, Derzsi Dezső, Kónya-Ütő Bence, Rácz Endre, Nagy Alfréd, Pál Ferenczi Gyöngyi, Katona Dávid és a Háromszék Táncegyüttes tagjai



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!