Erdélyi Riport » Kultúra » 16. oldal

A mozizás novellái

Ha az egész estés filmeket regényként kezeljük, a rövidfilmek a mozi novellái. A Mozimustra egy korábbi kiadásában már írtunk négy rövidfilmről, most két újabbat mutatunk be, hogy a kevesebb figyelmet kapó, az interneten ingyenesen elérhető műveknek is teret adjunk. Kustán Magyari Attila írása.

Nosztalgiaűr

Alaptalan bizonyosság, beváltatlan ígéret, kételynél erősebb nosztalgia – nagyon röviden ez Papp Attila Zsolt idén megjelent kötete, amely ringat, kecsegtet, és – cserben hagy. Parászka Boróka írása.

Egy telefon, egy helyszín

Megszokhattuk, egy átlagos filmben több helyszínen zajlik a cselekmény, és el sem tudjuk képzelni, milyen lehet, ha „ki sem mozdulunk” másfél-két órán keresztül. Kustán Magyari Attila két olyan alkotást mutat be, amelyek fenntartják a néző érdeklődését annak ellenére, hogy mindvégig egy helyen játszódnak.

A tizedik napon

„Minden mondatba beledolgoz valamit, ami izgató vagy kényelmetlen: semmiképpen sem unalmas.” Parászka Boróka írása Csobánka Zsuzsa, A hiányzó test című regényéről.

Partium és progresszió

Sajnos vagy nem, manapság egy irodalomtudományi konferencia nem ugorja át automatikusan a média ingerküszöbét, és a nyilvánosság sem dönget kaput, hogy betörjön az ülésekre új idők új dalaival. Pedig a József Attila Társaság és a Partiumi Keresztény Egyetem Ady Endre, Juhász Gyula és József Attila A Holnap városában című rendezvénye tartogatott irodalmi és egyéb érdekességeket is. Tasnádi-Sáhy Péter írása.

Haikuk túléléshez és meghaláshoz

„A poézis átnyúlik valahova a nagyon hétköznapiba, vagy a hétköznapiban van ott nagyon mélyen, kiiktathatatlanul a poézis.” Parászka Boróka írása MARKÓ BÉLA fűszál a sziklán című haiku kötetéről.

Sebezve gyógyít, gyógyítva sebez

Óvatos emlékezést ígér Balogh Attila (fotó) kötetének címe: hiteget. Hiteget, mert az emlékezés, ha óvatos, már nem emlékezés, hanem mesélés, szépítés, tagadás, hazugság, a már megtörténtek meg nem történtté, nem úgy történtté tétele.Parászka Boróka kritikája.

Transzilvanizmus Székelyföldön?

Sepsiszentgyörgyön is megismerhették az érdeklődők Czika Tihamér tavasszal megjelent publicisztika-válogatását. A Tortoma kávézóban elhangzottakat Tamás Kincső foglalta össze.

Magyar napok Erdély fővárosában

Öt évvel ezelőtt bátortalanul, de reményekkel tele szervezték meg az első Kolozsvári Magyar Napokat, tartva a többségi társadalom reakciójától és attól, miként fogadja a rendezvényt a magyar közösség. Azóta nyolcnaposra nőtte ki magát, zeng tőle a főtér és a szomszédos utcák, mindenki megszokta, hogy egy hétig Kolozsvár központja elsősorban a magyaroké. A rendezvény születéséről, elsõ lépéseiről és az idei újdonságokról Kustán Magyari Attila írt.

A jazz színe: vörös

A partiumi New Orleans – mit szólnának hozzá, ha a Pece-parti Párizs vagy a Szecesszió városa mellé ez is felsorakozna Nagyvárad ragadványnevei közé? Honnan jut ilyesmi az eszembe? A Red Fiction nevű, alig létező zenekar egy órácskára elhitette velem, hogy lehet még a Körös a Balkán Mississippije, de sajnos, mint kiderült, a folytatás messze nem biztos. Tasnádi-Sáhy Péter írása.