Partium és progresszió

2014. 10. 03. 17:50

 

Sajnos vagy nem, manapság egy irodalomtudományi konferencia nem ugorja át automatikusan a média ingerküszöbét, és a nyilvánosság sem dönget kaput, hogy betörjön az ülésekre új idők új dalaival. Pedig a József Attila Társaság és a Partiumi Keresztény Egyetem Ady Endre, Juhász Gyula és József Attila A Holnap városában című rendezvénye tartogatott irodalmi és egyéb érdekességeket is. Tasnádi-Sáhy Péter írása.

 

Vessenek a mókusok elé, de az egyes művészeti ágak illetve a tudomány házasításából származó szóösszetételeket némi távolságtartással kezelem. Kicsit mindig olyan érzésem van, amikor irodalomról, festészetről, színházról folyik a szó szigorúan tudományos igényességgel, mintha egy meleg őszi délutánon a vaníliafagylalt képletét olvasgatva kéne üldögélnem a Körös parton, ahelyett, hogy jóízűen elnyalnék egy gombócot.
Pedig – többek között – irodalomtudományra igenis szükség van, bár talán nem feltétlenül a költők, hanem a befogadók szempontjából. Nem árt nyilvántartani, melyik alkotót sikerült tehetségéhez mérten fogadni, túl-, avagy alulértékelni, és mik az esetleges aránytalanságok okai, illetve ezek aztán miképpen hatottak vissza az illető művészetére, ha nem másért, okulás végett.
Szerencsére a PKE rendezvényén e felfogás gazdagon képviseltette magát, egyéb irányokról pedig nem fog sok szó esni, már csak azért sem, mert jelen sorok írója – megfelelő előképzettség híján – nem vállalkozik rá, hogy részletesen ismertesse őket.
 

Holnap-olvasatok

A szeptember 18-i nyitónap nem meglepő módon köszöntőkkel kezdődik. János Szabolcs rektor kifejezi abbéli örömét, hogy a PKE egyre inkább szellemi központtá válik a térségben, hisz egy emelettel feljebb zajlik egy germanisztikai konferencia, a jövőben minél több hasonló kezdeményezésnek szeretnének otthont adni.
Veres András, a JAT társelnöke más szempontból helyezi kontextusba a rendezvényt, mint mondja, Nagyvárad azon ritka városok közé sorolandó, amelyek a magyar irodalom bölcsőjének nevezhetik magukat, illetve teljesen kézenfekvő, hogy a társaság névadójának illetve Juhásznak és Adynak a kapcsolódási pontjait a Holnap városában vizsgálják.
Ezeket az elsőként előadó Tverdota György, a József Attila Társaság elnöke, mintegy programadásként, három pontban foglalja össze: modernség, progresszió, szocializmus. Hozzáteszi,

ezek azok az alkotók, akik munkásságukkal hozzájárultak, hogy a konzervatív, retrográd értékrend háttérbe szorulhasson,

sőt továbbmenve véleménye szerint nem lehet őket leválasztani ilyen szempontból Babitsról és Kosztolányiról sem, akik bár értékrendjüket tekintve a jobboldalra sorolandóak, de ők is az irodalmi modernség platformján helyezkednek el, így nem szembeállíthatóak a most vizsgált hármakkal.
Boka László A Holnap antológia születésének és elhalkulásának körülményeit mutatja be, a kávészüneti duruzsolásból leszűrve, néhány idősebb kollégája ízléséhez mérten túlzottan ismeretterjesztő, mintsem tudományos jelleggel. Halkan jegyzem meg, szerintem a kettő nem zárja ki egymást, s legalább a szerencsétlen újságíró sem gebed meg, hogy értse.
Mint kéziratos kordokumentumok fényképeivel tarkított előadásából kiderül, több körülmény is közrejátszott abban, hogy Nagyvárad A Holnap városa lehessen. Először is kellett hozzá egy tizenöt éven átívelő sosem látott gazdasági fellendülés, minden újra nyitott (legalább harmadrészben zsidó) polgárság és ehhez kapcsolódó mecenatúra, illetve tehetséges fiatalemberek, akik – ha ideig-óráig is – de ebben a közegben lubickoltak. Csakis így jöhetett létre A Holnap (eredetileg folyóiratnak tervezték Juhász főszerkesztésével és Adyval, mint főmunkatárssal, aztán lett antológia, illetve mozgalom), ami fordulópontot jelentett a konzervatív-modern vitában, összművészeti érdeklődésével új szemléletet hozva. Aztán ahogy ez már felénk a jó dolgokkal lenni szokott, nem tudott kiteljesedni, mert a kritika érthetetlenséggel, erkölcstelenséggel, hazafiatlansággal vádolta a kezdeményezést, és még a Nyugat sem állt ki mellette, feltehetően piaci szempontokat (nem kell versenytárs) szem előtt tartva, ott is Ady epigont keresve, ahol nem volt.
Hogy például Juhász mennyire nem óhajtotta ezt az epigonságot, arról több más fontos dolog mellett Szénási Zoltán Úr vagy paraszt? Nemzet- és hagyománytudat A Holnap antológia körüli vitákban című előadása hivatott szólni, de mivel olyan kifejezéseket használ benne sűrűn, mint a normatív identitástudat, a részletes beszámolótól eltekintenék.
 

Szamos? Nem Szamos

Az első plenáris ülés után váradi irodalmi sétára indul a csapat Lakatos Attila, a Partium Kiadó igazgatójának vezényletével, a tempó talán kicsit gyorsabb a tervezetnél, mert csúszott a program, és vacsorára vissza kell érni, de a lényeg talán így is belefér. Az egyetemtől végigsétálunk a Teleki utcán a Szent László térig, a városházával kapcsolatban megemlítve A Holnap alapító rendezvényét, a Fekete Sas palotával kapcsolatban pedig az összművészeti matinékat, és persze a Nagy Endre kabarét. A központi hídon megállunk, mint Lakatos Attila elmondja, régi reflex ez nála, mivel egyszer Nagy Ferót vezette körbe hosszasan a városban, aki a koncert elején mégis képes volt azt mondani: jó itt a Szamos-parton. Azóta rigorózusan megáll ezen a ponton és kijelenti, ez márpedig a Körös. Itt kerítünk sort a kőszínház helye körüli hajdani vitákra, melyet leginkább telek spekulánsok mozgattak a háttérből, de hát az ilyen anekdoták a mai patyolat közéletű Váradon oly távolinak tűnnek. A Bémer téren felidézzük, hogy Ady és Léda miként leveleztek a placc kétoldalán álló EMKE, illetve Royal kávéházakból, látom magam előtt a költőt, ahogy konflist fogad alig száz méterre is, hogy meglátogassa szíve hölgyét. Aztán gyorsan elhessegetem a képet, inkább arra figyelek, el ne gázoljon egy teljesen mai autó. Az Ady múzeum, hajdani Müllerei előtt elkészül a kötelező csoportkép, aztán a Rimanóczyakat meg a sokféle szecessziót emlegetve végigsuhanunk a Fő utcán a Petőfi parkig – Léda ház, Kanonok sor kimarad –, hogy utolsó programként megkoszorúzzuk József Attila szobrát. Érdekes helyzet, hisz József Attila sosem járt a városban, a szobor alkotója Wagner Nándor viszont innen származik, 1955-ben készítette a művet egy pályázatra, majd kalandos életét Japánban fejezte be, szerencsére sok évvel később. A szobrot felesége, Chio asszony ajándékozta Nagyváradnak 2005-ben. A beszédet mondó Tverdota György viszont nem lát ellentmondást, mint hangsúlyozza, József Attila pályaszélre szorítottságával minden költő védőszentje, így mindenhol helye van.

 

József Attila koktél

Péntek reggel kicsit zavartan lépek a terembe, egy pillanatra azt hiszem, fideszes EP-képviselő ülésre érkeztem, merthogy Tőkés László ül a főhelyen, aztán rájövök, még mindig ő az Alapítók Tanácsának elnöke, biztos ebben a minőségében van jelen, no de az vesse rám az első követ, aki az összes funkcióját észben tudja tartani. Mondjuk

mindegy, mi okból érkezett, bizonyára csak emelni tudja az esemény fényét, bár a beszédíró programjára ráférne egy szoftver-frissítés:

úgy tűnik, ezt a konferenciát is csak történelmi távlatokban tudja értékelni, amolyan kisebb Unió Erdéllyel élményként. A beszéd további részére – komolyabb irodalomtudományi relevanciák híján – nem sok szót vesztegetnék. Legyen elég annyi, hogy a laza húszperces eszmefuttatásban szó esik – természetesen a teljesség igénye nélkül – az egyházkerület múltjáról, a román elnemzetlenítő politikáról, sorskérdésekről, valamiért Kölcseyről, nacionálkommunista diktatúráról, a Partium reneszánszáról, a nagybányai festőtelepről, Wagner Nándor haló poráról, valamint Trianon túléléséről. József Attila is említésre kerül, az elnök-püspök-képviselő úr szerint a költő – ezt már én teszem hozzá: igazi jövőbelátóként – nem így képzelte el a rendet Erdélyben, 25 évvel a rendszerváltás után, ahol a fortélyos félelem igazgat. Hogy a fenti vízióhoz a Levegőt! és a Hazám című verseket némileg össze kell mixelni, természetesen nem zavarja. A beszédet is József Attila parafrázissal zárja: adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk román (ez ugye az eredetiben német, méghozzá náci német – a szerk.) gyarmat. A gyülekezet a progresszió jegyében hallgat, viszont N. Horváth Béla, hivatását tekintve a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető tanára, József Attila kutatója, civilben a Partiumi Írótábor visszatérő vendége felszólalásával aláírja a költő életművén – az aktuálpolitika jegyében – végrehajtott apróbb módosításokat, átértelmezéseket, mivel ezekhez nincs hozzáfűznivalója. Csak arra hívja fel a hallgatóság figyelmét, hogy az előtte szóló polihisztor történelmi személyiség, akinek személyes érdeme, hogy a jelenlevők útlevél nélkül keltek át a határon.

 

Rodin a ludas

A teremben az 1. szekció marad, velük együtt én is (a másik szekcióban a nyomor ábrázolása és az öngyilkosság a téma). Szarvas Melinda az első felszólaló, Ady határon túli irodalmakban betöltött szerepéről próbál beszélni, de én még a történelmi személyiség hatása alatt vagyok, úgyhogy erről nehéz lenne túl sokat írnom.
Zeke Zsuzsanna Ady és Goga kapcsolatát végigvezető előadásából viszont több érdekesség is megmarad a jegyzetfüzetemben, például az, hogy Goga élete végéig szeretettel ápolta Ady emlékét. Ennek fényében az előadó több kérdést is jövőbeni kutatási témának ajánl, például, hogy Goga jótékonykodott, avagy jól járt a csucsai kastélymegvásárlásával, illetve, hogy volt-e Adynak fia, akit Goga nevelt fel, bár ez lehet, csak amolyan záró poén.
Érzem, kezdek telítődni irodalomtudományilag, Győrei Zsolt, majd Balázs Imre József előadásain tudok még némileg koncentrálni. Előbbi egy 1902-es, Fehér Dezső által szervezett színházi estről beszél, amelyen Adynak is bemutatták A műhelyben című egyfelvonásosát, a költőként is ismert Balázs Imre József pedig József Attila 1924 és ’27 közötti szabadveseiben kutatja az avantgárd határvidékeit. Rejtélyes módon még azt is feljegyzem, hogy három ilyet tudott kimutatni: a mozgalmi korszak avantgárd jegyeket viselő verseit, a tárgyias és az avantgárd határát a Medáliákon, illetve a szürrealizmus és a freudomarxizmus határát, meg ne kérdezzék hol. Mennyit tesz, ha valaki értelmesen és tagoltan ad elő valamit…
Visy Beatrix Bizonyságkeresők – megszólalás- és megszólításmódok, istenkép(zet)ek Ady Endre és József Attila istenes verseiben című előadásától viszont, hogy is mondjam, Hült testtel, dermedt-vidoran / Elnyúlok az asztal alatt. Azt érzékelem, hogy a hölgy rendkívül felkészült, de a versekből nem sokat hagy a műélvezőknek, kegyetlen precizitással aprítja őket szilánkokra. Ám míg a penészgomba jól mutat mikroszkóp alatt, nem biztos, hogy ez a költeményekre is igaz. Úgyhogy szégyen nem szégyen, meglépek, így nem értesülhetek bővebben sem a József Attila Bánat című versében kimutatható archetipikus szimbolizációról, sem pedig a szerelmi líráját átszövő transz(re)gresszív motívumokról.
Az előadások hatására valami maradandó változás történik a szervezetemben, harminchat fokos lázban égek, ha nem is mindig, de egész péntek délután, anyám se ápol, úgyhogy a csucsai buszkirándulást kihagyom, éjszakára pedig átadom magam a Holnap városának, ebből kifolyólag szombaton későn és erőst másnaposan ébredek. Jóval 11 óra után kapcsolódom be ismét a konferencia életébe, szerencsére hiányom okán nem vonták fel a gyászlobogót. Hász Erzsébet éppen Rilke hatásokat mutat ki a három költő művészetében, és annyit bizton állíthatok, hogy az egészért Rodin a ludas. Zárásul Csókás Máté és Rigó Béla beszélnek a Dózsa-kultuszról, és annak megjelenési formáiról, többek között a három költő verseiben. Rigó Béla tesz egy megállapítást, ami még kótyagos fejjel is rendkívül érdekesnek tűnik: a nagyepika képes új információt bevinni a köztudatba, a líra viszont csak hivatkozni tud ismert tényekre. Ezért van, hogy költőink a történelemmel kapcsolatban csak olyan toposzokat tudnak használni, mint a honfoglalás, Rákócziak, Hunyadiak, és Dózsa is csak azért kerülhetett fel a palettára, mert Eötvös regénye előkészítette a terepet.
A konferenciának ezzel vége, ennyi volt a mi munkánk; és nem is kevés. Búcsúzásnál Tverdota György még villan egyet közös dolgaink rendezését illetőleg. Elmondja a társaságnak:

József Attila neve egyfajta értékválasztást is jelent, ezért van például, hogy Wass Albertről nem terveznek konferenciát szervezni,

és örömére szolgál, hogy a Partiumi Keresztény Egyetemben értékeik képviseletéhez partnerre találtak, János Szabolcs rektor úr például ígéretet tett az elhangzott előadások közlésére is. Mint elmondja, a szép számmal megjelenő fiatalokkal szívesen találkozna gyakrabban, akiket természetes, ha nem érdekelnek a levitézlett régi nagy elbeszélések, de mégis lehet közös nevező, társak lehetnének a mai világról releváns kritikát megfogalmazó új nagyelbeszélés felfedezésében, melyhez a konferencia középpontjába állított három név remek kiindulást és garanciát jelenthet.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!