Magyar napok Erdély fővárosában

Öt évvel ezelőtt bátortalanul, de reményekkel tele szervezték meg az első Kolozsvári Magyar Napokat, tartva a többségi társadalom reakciójától és attól, miként fogadja a rendezvényt a magyar közösség. Azóta nyolcnaposra nőtte ki magát, zeng tőle a főtér és a szomszédos utcák, mindenki megszokta, hogy egy hétig Kolozsvár központja elsősorban a magyaroké. A rendezvény születéséről, elsõ lépéseiről és az idei újdonságokról KUSTÁN MAGYARI ATTILA írt.

A partnerekben és támogatókban bővelkedő Kolozsvári Magyar Napok elérte azt, amire sokan áhítoztak: egyrészt a Funar utáni Kolozsvárt olyan várossá csiszolta, ahol magyar koncertek, könyvbemutatók, beszélgetések és vásárok zajlanak egy héten át anélkül, hogy a mindig kikerülhetetlen szűk, kellemetlen rétegen kívül a többséget bármilyen módon zavarná, másrészt politikai preferenciáktól és pártoktól függetlenül szolgálja a közösséget.

Így születik az ötlet A funari érában elképzelhetetlen volt egy hasonló rendezvény szervezése, a nacionalista polgármester leköszönése után még nyolc év telt el úgy, hogy az igény nyilvánvalóan létezhetett, de az emberek még nem „álltak át”, nem volt bátorságuk hozzá – emlékezik vissza a kezdetekre Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője. Hozzáteszi: fontos mozzanat volt a főtér átalakítása is, amelyek körül komoly viták zajlottak, de amikor világos lett, hogy a korábbi zöldövezet eltűnik, akkor többen is azt gondolták, az új teret ki kell használni. Akkor a polgármesteri hivatal is generált egy nyilvános vitát a város brandjéről, közös városnapok szervezéséről, de amikor egyre irreálisabban közelítették meg a kérdést, eldőlt: szükség van egy magyar rendezvényre, amelyet ha kellő óvatossággal de határozottsággal megszerveznek, képes lesz felmutatni a magyar kultúrát a magyar és román közösség előtt is.

– Sokan már első lépésben belelkesedtek és mellénk álltak, mások kívülről figyelték, hogy mit sertepertélünk, és mikor bukunk bele – emlékezett vissza Gergely.

Az első, ingatag lépések A főszervező számára a mai napig legmeghatóbb rendezvényeket az első Kolozsvári Magyar Napok adta, ezeket megkönnyezte: a Beatrice koncert, amely az egyik gimnázium udvarán zajlott, mert nem merték még kivinni a főtérre, és az István, a király vetítése, amelyen 1500-2000 ember gyűlt össze, a levegőben pedig érződött a provokációktól való félelem, a hitetlenség, hogy tényleg működni fog mindez.

– Azt gondolom, hogy csinálni kell, de ésszel – magyarázza Gergely, aki szerint kontraproduktívvá válhat, ha valaki túlságosan vehemensen, agresszíven közelít, és az óvatosságot visszaigazolta a rendezvény, amelyet a közösség megszokott és megszeretett. – A román közösség, és a román politikai elit nacionalistább része is látja, hogy nem dől össze a világ, nem ellenük szerveződünk, hanem egy nyitott és befogadó rendezvényt adunk.

Az első Kolozsvári Magyar Napokat a magyar sajtó aggódva, féltve közelítette meg, attól tartottak, hogy félresiklik a projekt, ám a későbbi években természetessé vált, hogy ez a rendezvény évről-évre beköszönt. A román sajtó a rendezvényt megelőzően csak érintőlegesen, vagy egyáltalán nem foglalkozott vele, de amikor már javában zajlott, egyre többet írtak, és kimondottan pozitív hangvételben – leszámítva egyes, megszokott szélsőséges reakciókat.

Bátrabban, hangosabban E sorok írója alig két napja lett kolozsvári, amikor belecsöppent a magyar kultúra legjavába, 2011 augusztusának közepén. Még térképpel is eltévedt, a buszjáratoktól tartott, inkább gyalogolt, és ha azt mondták, menjen csak a Farkas utcába, ott zajlik az élet, akkor zavartan kereste ki, hogy az a Kogãlniceanu, és alig néhány lépésre található a főtértől. Akkor a második Kolozsvári Magyar Napokat rendezték, már bátran, hangosan, és a friss kolozsvárinak nem is tűnt fel, hogy alig egy éve még félelmekkel gondoltak az első rendezvény hatására. Tudta, hogy korábban egy nacionalista polgármester trikolórra festette a padokat, piros-sárga-kékbe borított mindent, amit bírt, és úgy szorította vissza a magyar kezdeményezéseket, mintha legalábbis pestistől tartott volna, de félelmei elszálltak, amikor betért az első, magyar szótól hangos utcába, és látta, hogy nem kell tartania semmitől.

A rendezvény már második kiadásánál magas színvonalat ütött meg, a következő kettő sem adta alább. Az említett célokat teljesítette: felmutatta a magyar kultúrát úgy, hogy azzal csak azokat sértett meg, akik minden áron sértve akartak lenni, az érdeklődő magyarokat és a nyitott románokat egyaránt ellátta. Az is sikerült már kezdettől, hogy megszólítsa a városon kívülieket is, Kolozsvár egyébként is legalább annyira az Erdélyből ide vándorló egyetemisták, értelmiségiek városa, mint a „bennszülötteké”.

Az elmúlt években érződött, hogy valóban csatlakozik a rendezvényhez mindenki, aki bír: nem is nagyon érdemes kimaradni, hiszen ez az a pillanat, amikor ezrek térhetnek be egy árushoz, egy előadásra vagy egy vetítésre. Aki él és mozog, az meg akarja mutatni, hogy íjászattal, borászattal, hegymászással, könyvírással foglalkozik, mert ha lemarad idén, egész évben várhatja a jövő évet, és a két alkalom között nem igazán lesz lehetősége ilyen hangos reklámra.

A Kolozsvári Magyar Napok erejét az is mutatja, hogy már tavaly leírhattam: „az előző három évhez viszonyítva talán még nagyobb jelentőséggel bír az idei egyhetes erős magyar jelenlét a kincses városban, elég arra gondolni, hogy idén már Brassó, Nagyvárad és Marosvásárhely is megpróbálkozik a maga Magyar Napjaival, Szatmáron pedig Partiumi Magyar Napokként szervezték”, és fél szemmel sírva, féllel nevetve konstatálhattam: míg Marosvásárhelyen egymást cibálták a felek a Forgatag szervezése miatt, addig Kolozsváron a román fél is a rendezvény mellé tudott állni.

„Mi csak erősítjük a partnereket” – Az idei szlogenünk az „Óperrrencián innen és túl”, hiszen mese és valóság határán mozog nem csak a rendezvény, hanem a kolozsvári létünk is, így eljátszottam a gondolattal, hogy mi, az idősebbek, de a tizenévesek egy része is kapott az Óperencián inneni rosszból vastagon, a mostani 7-8 évesek ellenben abba nőttek bele, hogy természetes a Kolozsvári Magyar Napok léte – mondja Gergely Balázs.

Az idei rendezvény fő elképzelései maradnak a régiek: megmutatni, megszerettetni a magyar kultúrát. A hangsúlyok azonban változnak: korábban a Kolozsvári Állami Magyar Színház a vakációs időszak, a társulat szétszéledése miatt nehezebben mozdult, idén kisebb évad áll össze, a komolyzenére szintén erősítenek – minden napra legalább egy koncert vagy előadás várható.

– Sok függ a partnerektől, nekünk gyakran csak az a dolgunk, hogy erősítsük meg őket – fogalmazott. – Az utóbbi két-három évben hatvan-hetven közötti volt a civil partnerek száma, alapvetően mindenki bekapcsolódott mára, aki él és mozog.

Magyarországról, illetve Felvidékről és Vajdaságból újabb csatlakozókra lehet számítani. Egyébként az, hogy mit is jelent ez a fesztivál, meg kell-e szólítania Kolozsváron kívülieket is, viták tárgyát képezte annak idején: – Létezett egy erős álláspont, amely szerint a Kolozsvári Magyar Napok zártabb rendezvény kell legyen, többedmagammal azonban azt gondoltuk, a városnak rengeteg a kifele is felmutatandó „kincse”, emellett jó volna, ha mások is elhozhatnák és bemutathatnák Kolozsváron az értékeinket – magyarázta Gergely, hozzátéve, a kolozsvári magyarság sokáig ki volt éheztetve, sok minden nem juthatott el a városba, főként nem köztereken. A rendezvénynek azt is figyelembe kell vennie, hogy nem csak szlogen Kolozsvár erdélyi fővárosi mivolta, kulturális értelemben mindenképpen.

Kisebbség, többség A Kolozsvári Magyar Napok első alkalommal fektet hangsúlyt a városban élő, vagy a város fejlődéséhez hozzájáruló más kisebbségekre, így idén elsősorban zsidó programokra számíthatunk, színdarabtól klezmer-koncertig, de örmény rendezvényeket is lehet majd látogatni. Péntektől vasárnapig középkori kavalkádot lehet megtekinteni, hatvan autentikus, profi hagyományőrzőnek köszönhetően.

Tavaly olvasni lehetett a román sajtóban, hogy a többnyelvűség hiányát panaszolták fel, valójában, mondhatni, olyasmit kértek számon, amit gyakran megvalósítani sem lehet. – Vannak lefordíthatatlan dolgok, ilyen egy könyvbemutató, egy irodalmi beszélgetés, de számos programnál igyekszünk: kiállításoknál, gyerekprogramoknál, város- és Házsongárdi temető-sétáknál mindkét nyelven eleget teszünk az elvárásoknak, de a programfüzet, a Facebook-oldalunk is a magyar mellett románul is létezik.

Számok és nevek A Kolozsvári Magyar Napok mintegy 240 ezer euróból készül, aminek legalább negyedét nem csak nagyobb, hanem kis- és középvállalkozók adják be a közösbe, a magyar kormány is jelentős összeggel rendszeres partner ebben. A megyei és városi tanács az első évtől kezdve támogatja a rendezvényt, ma már nem csak szimbolikus összegekkel, hanem – a minisztériumi támogatást is ide számítva – körülbelül negyedét kitéve a teljes költségvetésnek. Öröm, hogy az idei az első év, amikor lehet tudni: nem mínuszban jön ki a mérleg a Kolozsvári Magyar Napok végén.

A kínálat szélte-hossza Hakeshet Klezmer Band, 100 Folk Celsius, Kiscsillag, Quimby, Palya Bea, Bródy János, Parno graszt, Illés, Harcsa Veronika, Tamás Gábor – hogy csak az ismertebb neveket említsük arról a listáról, amelyet az ötödik Kolozsvári Magyar Napok közönségének összeállított a szervező stáb.

Színházkedvelők figyelmébe ajánlhatjuk a Székely Dózsa György – Tánckrónika Dózsa György tetteiről táncjátékot, Csehov Ványa bácsiját, az országban első ízben bemutatott Jézus Krisztus Szupersztárt, fiatalabbak megtekinthetik A dzsungel könyvét, a Hamupipőkét, bábjátékon, filmvetítésen vehetnek részt, vagy a megszokott tevékenységekre nevezhetnek be, legyen szó virágkollázs készítéséről, egyéb kézműves tevékenységekről.

Múzeumi sétákra jó lehetőséget biztosít majd a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum, a budapesti Szépművészeti és a Magyar Mezőgazdasági múzeumok, az esztergomi Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum, valamint a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum sátra.

Az irodalomkedvelők betekintést nyerhetnek a kolozsvári könyvnyomtatás négy évszázadába, megismerhetik a huszadik század elején virágzó társadalmi életet, vagy beülhetnek egy slam poetry bajnokságra.

Aki a filmeket részesíti előnyben, a kolozsvári mozit ismerheti meg a némafilmgyártástól napjainkig, aki a táncot, az a 16. Szent István-napi Néptánctalálkozón nyolc ország, tizenöt, kisebbségi kultúrát képviselő néptáncegyüttesét, mintegy 180 hagyományőrző fiatalt tekinthet meg.