A mozizás novellái

2014. 10. 17. 07:18

Ha az egész estés filmeket regényként kezeljük, a rövidfilmek a mozi novellái. A Mozimustra egy korábbi kiadásában már írtunk négy rövidfilmről, most két újabbat mutatunk be, hogy a kevesebb figyelmet kapó, az interneten ingyenesen elérhető műveknek is teret adjunk. Kustán Magyari Attila írása.

 

Közelség: Aki nem lép egyszerre…

 

2013-ban jelent meg az amerikai rendező, Ryan Connolly harmadik kisfilmje, a Közelség (Proximity). A film mindössze tíz perces, és ingyenesen megtekinthető a YouTube-on, mostanáig négyszázezren nézték meg.
Az első percekben éppen annyira nem tudjuk, mi történik, mint a főszereplők. Két, a harmincas éveiben járó, feketébe öltözött férfi egy erdő mellé szállít négy másikat, akiket koszos fehér ruhába öltöztettek. Miután kioldozzák a köteleiket, ketten elszaladnak, egyikük a földön marad, a negyedik pedig feláll. Ő veszi észre, hogy a lábára egy készüléket csatoltak, amelyen zöld, sárga és piros égőket látni. Ahogy két társa távolodik, úgy vált át zöldről sárgára, majd pirosra a készülék, egy idő után pedig látni, ahogy – már az erdőben szaladva – felrobban.
A főhős rájön, hogy élete a társa és közte levő távolságtól függ, ezért felkapja a másik férfit, és beszalad vele az erdőbe. Egy idő után megáll, kiszabadítja társát, aki azonban nem érti a magyarázatait, és szaladni kezd.
A történet összes részletét kár volna lelőni, hiszen tíz perc alatt kevés cselekmény történik. Megtudjuk, hogy próbál szabadulni a főhős, mi történik vele, miután fogvatartóitól már nem kell tartania. A csattanó erős, a film vége után elidőzünk még kissé a képernyő előtt, hogy a tömörített üzenetet megpróbáljuk kibontani.

 

Összekapcsolva: Két ember, egy lehetőség

 

Két rendező, Jens Raunkjær Christensen & Jonas Drotner Mouritsen 2009-es filmje, az Összekapcsolva (Connected) az előbb ismertetett alkotáshoz hasonlít. Ez is novellaszerű: az előzményeket csak szőrmentén ismerteti, sem felvezetővel, sem hosszas bevezetéssel nem magyarázza el, kiket látunk és milyen világban.
Azt rögtön érzékelni, hogy egy poszt-apokaliptikus környezetbe csöppentünk, de mivel sem a világ, sem a szereplők személyes dolgai nem fontosak, csak arra kell figyelnünk, miként cselekszik a nagybetűs Ember egy adott szituációban.
A lepusztult világban mérgező a levegő, az emberek oxigénpalackkal róják a pusztákat. Két szereplő bukkan fel, akik egymáshoz kötve haladnak, fejükön számláló mutatja, mennyi van még hátra. Miután egyikük elesik, a kettejüket összekapcsoló kábel kissé elhajlik, és szinte megfullad, de végül rendeződik a helyzet.
Felbukkan egy harmadik szereplő, akinek, látjuk, alig van már levegője, így nyilvánvalóan rájuk akar támadni. Amikor szembesülnek vele, az elől haladó – hogy társától elszakadva könnyen meg tudjon vívni az ellenséggel –, kihúzza a maga kábelét, fogyó levegője utolsó erejével igyekszik legyőzni a másikat.
A továbbiakban, ha nem is meglepő, de tanulságos fordulattal végződik a történet. A film pedig teljesítette, amit egy hétperces műtől elvárhatunk: lecsupaszított, kontextusától jóformán megfosztott, és könnyen megfosztható esetet tárt elénk, amelyet megismerve csak gyarapodhatunk.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!