Temesvár: túl egy újabb gazdag évadon

2015. 07. 10. 20:34

 

Különleges előadások, jelölés UNITER-díjra, Kisvárda város díja a Magyar Színházak Fesztiválján, a határokra és határtalanságokra fókuszáló Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT), három új, fiatal, tehetséges színész, továbbá két előadás meghívása a bukaresti Országos Színházfesztiválra – ez lenne a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház 2014/2015-ös évadának sommás leltára, s említést érdemelnek a bábtagozat nem kevésbé sikeres előadásai is. Simon Judit összefoglalója.

 

Jelenet a Kokan Mladenovici által rendezett Koldusoperából

 

A Temesvári Csiky Gergely Színház a romániai magyar teátrumok egyik legelismertebbje, tegyük hozzá: jogosan. Áttekintve a bemutatókat, a fesztiválszerepléseket, a vendégszerepléseket határon innen és túl, a szakma és a közönség elismerését, szinte hihetetlen, hogy a Balázs Attila színművész vezette intézmény a magyarság szempontjából szórványnak tekinthető nagyvárosban működik, hosszú évadok óta kiegyensúlyozott, erős teljesítményt felmutatva. Az Európa Kulturális Fővárosa címét megcélzó Temesvár multikulturalitásának, nyitottságának, európaiságának szerves összetevőjévé vált a magyar színház. Hosszú évek munkájának köszönhetően – az utat Demeter András nyitotta meg, aki egy évtizedig irányította az intézményt – a magyar színházi előadásokra egyaránt kíváncsiak románok, németek és magyarok. Temesváron három színház működik: a Mihai Eminescu Nemzeti Színház, az Állami Német Színház, és a Csiky Gergely Állami Magyar Színház. Nemcsak működnek, de gyakran együttműködnek.

 

Szláv hangsúly az idei TESZT-en

A magyar színház rangjához, elismertségéhez, vonzerejéhez nagyban hozzájárul a TESZT – teljes nevén a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó. Ez az esemény évről évre megmozgatja úgy a hazai és külföldi szakmát, mint a közönséget. A fesztivál nyolc napja alatt minimum négy nyelven folynak a beszélgetések. Idén a szláv nyelven játszó színházak voltak túlsúlyban, a szerb, a horvát, valamint a szlovén előadások valóban határokat feszegető előadásai izgalmas újszerűséget is kölcsönöztek a találkozónak. A TESZT-ről folyamatosan beszámoltam az erdelyiriport.ro-n.)

Még mielőtt rátérnék a elmúlt szezon produkcióira, el kell mondani, hogy a színház több évadon át műsoron tartja sikeres előadásait. Jelen esetben a Parasztopera (rendező: Szikszai Rémusz) és a Gardénia (rendező: Koltai M. Gábor) című darabokat játszották tovább zajos sikerrel mind itthon, mind a külföldi előadásokon.

 

A temesvári német és magyar színház művészeit rendezte Purcărete a Moliendo caféban

 

Szöveg nélkül, vagy szatírával

Az együttműködés, az együttgondolkodás egyik nagyszerű példája a Moliendo café, melyet Silviu Purcărete állított színpadra a temesvári magyar és német társulatokkal. A bemutatót követően írottakat most csak megerősíteni tudom: „Moliendo café azt jelenti, kávét darálni, egész pontos fordításban: kávét darálva. Moliendo Café a címe a venezuelai Hugo Blanco halhatatlan salsa-jának. Moliendo Café temesvári előadás, melyet a világhírű rendező Silviu Purcărete állított színpadra. A kávé pezsdítő, a tánc erotikus. Mindkettő az érzékek birodalmába vezet, kihozza az emberekből a jót és a rosszat, össze is hozza őket harcra vagy csókra, vitára vagy baráti csevelyre. Sorsok fordulnak egy kávé mellett a zene ritmusára.

A kávé ürügyén létrejött előadás leltára: két társulat, 36 színészt, 44 szék, 12 asztal, 20 zsák, több száz ötletből született jelenetek. A rendező alkotótársaknak hívta a temesvári magyar és német színház művészeit, hogy együtt hozzanak létre egy előadást, melynek középpontja a kávé. (...) A kávéház a történelemi események talán leghitelesebb tanúja. Pucărete erre fűzte fel a színészek fantáziájából született jeleneteket. Mondhatnánk, hogy improvizáció, de ez annál sokkal több: posztdramatikus színház. Emberi érzelmek, viselkedés, képmutatás, fájdalom, boldogság, béke és háború, félelmek és örömök pillanatai, társadalmi kapcsolatok, barátságok és viszályok. Ezek a pillanatok, jelenetek, alkotják az előadást, és tovább gondolva az életet. Mindez egy kávéházban, ahol zongora és szaxofon kíséri az életjeleneteket melyek néha abszurdak, groteszkek, máskor drámaiak, krimibe illők, vagy bohóctréfák. Generációk hurcolják a reális térbe szürreális életüket. (…)

Pucărete előadása úgy mutatja meg térségünk társadalmát, hogy kénytelenek vagyunk magunkra ismerni, megérteni, nem maradhatunk csak nézők, bizony részesei vagyunk ennek az őrült világnak. S nehogy a kívülálló nyugalmával figyeljük a történéseket, szó szerint megkóstoltatja velünk a disznóságokat. Részesei vagyunk mindannyian, ha tetszik, ha nem, annak, ami körülöttünk zajlik. Sírhatunk és nevethetünk kedvünkre, képzelhetjük, hogy csak egy kávéra tértünk be, de nem léphetünk ki érintetlenül. Megszűnik a kint és bent, a plexifal csak látszólag választ el, helyet cserélünk folyamatosan. Közös a bűnünk. (...) Az előadásnak nincs szövege, és ha megszólalnak is a színészek – két kivétellel – halandzsa nyelven beszélnek. Mégis a szavak nélküli, vagy ha úgy tetszik a szavakon túli megfogalmazások teljesen érthetőek, nyilvánvalók. Az improvizáció azért sem megfelelő meghatározás, mert a Moliendo Café milliméteres pontossággal kidolgozott előadás. A rendező semmit sem bíz a véletlenre. Minden jelenet egy-egy a legapróbb részletekig kidolgozott miniatúra, amelyből összeáll a hatalmas és megdöbbentő freskó.  Azért is bravúr ez, mert két társulat művészeinek sokban különböző játékstílusát kellett egybehangolni. A színészek nem csak a forgatókönyv kidolgozásában voltak a rendező méltó partnerei, hanem az előadásban is. Nagyszerű alakítások váltják egymást, a szereplők pillanatok alatt átlényegülnek, más-más karaktert mutatnak. (...)”

A Moliendo Café-t bemutatták a sepsiszentgyörgyi Reflex fesztiválon, később meghívták a Bukaresti Országos Színházfesztiválra is, együtt a Koldusoperával, melyet Kokan Mladenovici rendezett.

A Koldusopera társadalomszatíra szegényekről és gazdagokról, a felkapaszkodottakról, a lecsúszottakról, a régi nincstelenekről és az újgazdagokról, a megvesztegetésről – divatos szóval: korrupcióról –, a nepotizmusról, és persze mese a szerelemről, no meg az érzelmeket kihasználó gazember, mégis ellenállhatatlan szépfiúról. Szól továbbá a színházról és színészmesterségről, valamint a mindennapi szerepjátékokról. Mert a színház a mindenkori társadalom megmutatója, és amint a színészek a színpadon, a társadalom tagjai is különböző szerepeket öltenek magukra, hogy éljenek, túléljenek, megfeleljenek, elfogadtassanak. A remek előadást ugyancsak hosszabb anyagban méltattuk.

Radu Alexandru Nica rendezőt UNITER-díjra jelölték a Futótűz rendezéséért. A libanoni származású, Párizs után Kanadában letelepedő Wajdi Mouawad drámáját számos nyelven játsszák világszerte, film is készült belőle. A nagyregénynek beillő drámából megrázó előadást, országos ősbemutatót készítettek a temesváriak. A rendező az író történetének fonalát követi, de olyan színházi nyelven fogalmaz, amely által univerzálissá válnak a feltett kérdések, s a válasz is bárhol, bárkire érvényes lehet.

A Futótűz a Magyar Színházak XXVII. Kisvárdai fesztiválján elnyerte a város díját, hogy mennyire megérdemelten, arról korábbi méltatásunk részletesebben is tanúskodik.

 

Provokatív előadás a Manipilációk, megosztotta a közönséget Bojan Jablanovec rendezése

 

Hét férfi, öt nő

A Manipulációk többszereplős nemzetközi produkció: a szlovén Via Negativa Társulat, a Temesvári Csiky Gergely Színház, a magyarországi MASZK Egyesület, a vajdasági Kosztolányi Dezső Színház előadását Bojan Jablanovec rendezte. Izgalmas, gondolkodásra, vitára serkentő interaktív színház, számos kijelentéssel, utalással, kevés kérdéssel, remek pillanatokkal. Kegyetlen játék a világról, a demiurgosz átalakulásáról, a bizalomról, a bizalmatlanságról. Volt, akinek tetszett, volt, akinek nem, de mindenki napokig beszélt róla a TESZT-en, és bizonyára az Újvidéken rendezett INFANT Nemzetközi Alternatív Színházi Fesztiválon is vitát váltott ki. A mind formailag, mind tartalmilag provokatív előadás interaktivitása következtében némileg változhat, ugyanis a közönségen múlik néhány jelenet. A TESZT-en látott változat alapján úgy tűnt, a színészek nincsenek eléggé felkészülve az interaktivitáshoz elengedhetetlen improvizációkra, noha az nyilvánvaló, hogy ebben a produkcióban is kidolgozták ezeket a lehetőségeket. Minden hibája ellenére a Manipuláció újszerű és izgalmas.

A Stúdióteremben mutatták be a Tesztoszteront, ennek különlegessége, hogy – nem véletlenül – csak férfiak szerepelnek benne. Andrzej Saramonowicz lengyel újságíró, író, rendező már az első drámájával berobbant a köztudatba, de a hangos sikert a Tesztoszteron hozta meg neki. Számos nyelvre lefordították, a belőle készült filmet 1,4 millión nézték meg. Sepsiszentgyörgy után Temesváron is bemutatták a – szerintem – nőknek szóló, portálunk által ugyancsak értékelt produkciót.

A Stúdió színpadára állította Kedves Emőke fiatal rendező a Fent a mélyben című előadást, amely kapcsán fenntartom korábbi, nem feltétlenül hízelgő vélekedésemet.

 

Baczó Tünde a 7/7 című, Bákóban díjat nyert táncjátékban

 

Beszéljünk inkább Baczó Tünde különleges táncszínházi előadásáról, melynek címe 7/7, és amely Bákóban, a Gala STAR elnevezésű egyéni drámai produkciók seregszemléjén elnyerte a Közönségdíjat. Nagyváradon láttam májusban az Infinite Dance Fesztiválon. Jellemzői: megrázó és szellemes, összetett és kristálytiszta. A szépség, a tehetség, a mély, asszonyi tudás összessége. Hogy mitől nagyszerű ez az előadás, arról részletesebben itt olvashatnak.

A temesvári Csiky Gergely Színház elmúlt évadából két produkciót nem láttam: egyik a hotelszobában előadott Valami csajok, avagy egyszeröt, B. Fülöp Erzsébet állította színpadra és Borbély B. Emília alakít benne öt nőt, partnere Kinda Szilárd. B. Fülöp és Borbély B. nyerő páros volt a Mady Baby című előadással, úgyhogy bizonyára ez is izgalmasra sikeredett.

Az Egerek és emberek előadását László Sándor rendezte, az elmúlt évad utolsó napjaiban volt a bemutató, majd ősszel játsszák sorozatban. Ígérem, mindkettőt megnézem és beszámolok róluk.

 

Búcsú Dukász Pétertől, Koczka Györgytől

Tragikus események is hozzátartoznak az elmúlt évadhoz: májusban az égi társulathoz szerződött Dukász Péter színművész. A nagyszerű komédiásra az országúton osztott szerepet a Nagy Rendező. A művésztől online lapunkban Tasnádi-Sáhy Péter írásával búcsúztunk. Alig néhány héttel később, 76 éves korában követte őt Koczka György dramaturg, műfordító, újságíró, televíziós és rádiós szerkesztő, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház örökös tagja, a Heti Új Szó munkatársa.

 

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!