A hang és a Béla

2015. 07. 10. 17:59

 

 

Csuda fickó Ráduly Róbert Kálmán, korrupciós ügyekben rendesen megabajgatott, szekusok, maszkás nyomozók által hőssé nyomorgatott csíkszeredai volt polgármester. Már diákkorában is legendák keringtek arról, hogy küzd a focipályán. És hogy tudott üvölteni a hokilelátón! Ahogy ő üvöltött, nem üvölt úgy senki! Mondták is az emberek sokszor, hogy ebből a fiúból pap vagy polgármester lesz, akárki meglássa! Na de az, ami most, annyi szekus, maszkás után az Ezer Székely Leány ünnepén kiderült őróla! Amit halk szavakkal, szerényen ő maga suttogott el, hogy beleremegett a Hargita! Ráduly Róbert Kálmán, figyelmezzetek botor lelkek nagyon, nem más, mint a Székelyföld hangja! Eddigelé, ha Madarasi tetőn brummogni-dörmögni kezdett a málnavész, azonnal ellenkező irányba kezdtem rohanni rezgő gatyával. Én botor. Tudnom kellett volna, hogy Székelyföld hangja nem a barnamedve, hanem a csíkszeredai polgármester. És ha az egyre ritkuló erdőkben az elektromos fűrészt, a druzsbát hallottam, akkor sem a fenyőfa sírt, hanem a polgármester. És a polgármeter volt ott minden tehén bőgésében! És a felpöfögő borvízforrások bugyborgásában! A polgármester hangját háromszor veri vissza a Nagy-Hagymás. És a Székelyföld hangja a Szentgyörgy és Csíkszereda között lihegő személyvonat, a kursza. Hátperszehogy! A tyúkok kárálása a faluvégen. A erdő ösvényeit felszántó ATV-k - írmag se nő a csikorgó kerekek nyomában. A messzire bömbölő motorostalálkozók is mind-mind Székelyföld hangja, Ráduly Róbert Kálmán. A németből összeguberált, hegyre fel fulladozó öreg autók hangja, a földutatkon kitartóan nyikorgó szekerek hangja: Ráduly Róbert Kálmán. Az útszélén rókagombát árulók hangja, az "olcsón adom naccsága" - Ráduly Róbert Kálmán. Figyelmezz jól drága olvasó, kinek nem volt eddig füle a hallásra, és hallani fogod Székelyföld hangját.

Pedig cudar élete volt ennek a csuda embernek, sokat kellett neki küzdenie azért, hogy Csíkszereda polgármestere lehessen. Ezt is ő maga árulta el, a minapában az EU-táborban. Történt ugyanis, hogy leült melléje egyszer, régen Verestóy Attila. Ez így önmagában is horror, nem? Leült melléje. És mit mondott neki ez a rémséges ember, miközben odaült? Azt mondta, idézzük magát a hangot: „Bélával tudnának támogatni, hogy polgármester legyek Csíkszeredában." Rögvest inába szállna minden halandónak a bátorsága, ha egyenesen, szemtől szembe Bélával fenyegetnék meg, és támogatással. De nem úgy Ráduly Róbert Kálmán! „Én ebből láttam, hogy még jobban kiáll a rudam az RMDSZ-ből” - vonta le a következtetést azonnal a csavaros székely eszével. És Béla támogatása ellenére, halált megvető bátorsággal bevette a polgármesteri hivatalt. Addigelé, amíg a símaszkásokkal meg nem gyűlt a baja, és még a polgármesterségnél nagyobb bátorságra nem kellett vetemednie. Hát így lett belőle a Székelyföld hangja. 

Hanem azért mindenki nagyon környülvigyázkodjon. Akár Bélával fenyegetik, akár a símaszkások sokasodnak körülötte lesíkló pályán, a Hargitán. Mert ilyenkor vagy polgármester, vagy hang lesz az emberből, ha nem elég óvatos. Nincs itt a vége, akárhogy futsz is.

Mert Ráduly Róbert Kálmán azt is megüzente, hogy még nem halt meg! Hát hogy is halt volna meg! Egy ilyen bátor ember! Sose haljon meg, kedves volt polgármester úr! Csak azt kívánhatjuk. Mi lenne itt maga nélkül? Némaság, pusztaság, meg Béla!

p.b.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!