Erdélyi Riport » Riport » 14. oldal

Az erőd még velünk van

Majd nyolc évtizede, amikor a román-magyar meccseket nem csak a focipályán vívták volna, Románia védműrendszert épített ki az elméletileg szövetséges Magyarország határa mentén. A soha nem használt betonszörnyek ma is ott rejtőznek az országút közelében. Borsi Balázs riportja.

Balkán-kóstoló román ízekkel

Románok, akárcsak magyarok mindenhol vannak. A diaszpórában átalakul a nemzeti öntudat, szerencsés pillanatokban pedig eltűnnek az etnikai konfliktusok és szembenállások. Parászka Boróka békeidős balkáni riportja.

Jelentés a frontvárosból

Minden erdélyi városnak megvan a saját nacionalizmusa. Marosvásárhely az, ahol a hivatalokban, iskolákban, piacokon sincs tűzszünet. Parászka Boróka hangulatképe.

Vajdasági reflexiók

Nincs szükség különösebb okra ahhoz, hogy az ember egy reggel útra keljen egy gyors hétvégi kiruccanásra a Vajdaságba. Ám még egyszerűbb, ha van ok az útra: a 2014-es Gion Nándor Szépirodalmi Pályázat eredményhirdetése, már csak azért is, hisz – mint utóbb megtudjuk – az egyik díjazott kolozsvári szerző. Szűcs László riportja.

Határtalan honkeresők Váncsodon

Amióta Románia és Magyarország Trianonban meghúzott határvonala áteresztő hártyává változott, az elmúlt másfél évtizedben sajátos, kelet-nyugat irányú lakossági ozmózis következett be a két ország között. Szilágyi Aladár egy határmenti bihari faluban, Váncsodon keresett fel néhány Váradról oda költözött családot. Olyan „telepeseket” is, akik egy szót sem tudnak magyarul.

Fogaras: nincsen vissza

Nem lehet most Erdélyen anélkül átutazni, hogy úrrá ne legyen az emberen a döbbenet. Olyan jelenségekkel találja magát szemben az utazó, amelyekre lehetetlen felkészülni, és amelyek arra kényszerítenek: egyik stációtól a másikig haladjunk tovább, az összefüggő jelek rendszerét próbáljuk meg felfejteni. Családi útinapló apámmal, fiaimmal Erdélyen át. Parászka Boróka

Szatmár 20 – egy eltűnt város nyomában

Marosvásárhelyről utazom érettségi találkozóra Szatmárnémetibe. Nem csak az egykori iskolám emlékeit keresem a határ menti városban. A rendszerváltás „maturandusaiként” tanúi voltunk annak, mit ígért ez a hármas-határ menti vidék, eljött az ideje a számvetésnek. Parászka Boróka írása.

Rotary tábor – barátsággal a gyerekekért

Valahol a hegyek közt/ létezik egy Dragan-völgy/ patak partján tábortűz/ innen senki el nem űz. A fenti idézet nem kibányászhatatlan mélységekben dobogó költői vénám megnyilvánulása, hanem az immár tizenkét éve működő Rotary-s kezdeményezés, a Barátsággal Egymásért gyermektábor idei himnuszának első pár sora, melynek, mint az a szövegből könnyen kiókumlálható, egy Dragan-völgyi panzió adott otthont. Tasnádi-Sáhy Péter riportja.

Civil gerillák Váradon

Néhány nappal a Szent László Napok (június 26-29.) kezdete előtt a Partiumi Keresztény Egyetem PR-irodája igazán kreatív ötlettel állt elő: gerillakertész akciót hirdetett Nagyvárad egyes pontjainak kicsinosítására. Tasnádi-Sáhy Péter tenyerét nem kímélve járt utána, hogy mi lett a remek kezdeményezésből.

Lajos király vesszeje

Ravasz a bakar, terem, ha akar – mondták hajdan az igencsak szeszélyes bakatorról. Az Érmellék közkedvelt fajtáját még éppen, hogy visszatelepítették Bihardiószegre, de vele együtt, mintha a borkultúra is kezdene visszatérni a környékre. Tasnádi-Sáhy Péter, ízlelőbimbóit nem kímélve a község Borfesztiválján próbálta kideríteni, ez milyen mértékben történt meg.