Erdélyi Riport » Publicisztika » 29. oldal

Merre megyünk?

Hetek óta minden taxis azonnal a politikával kezdi a csevegést, persze miután megkérdezte: merre megyünk. Irigylésre méltóan jól tájékozottak. Bizonyára a rádió teszi, naphosszat azt hallgatják a kocsiban. Véleményük szerint mindenki korrupt, hazug, aki Bukarestben dolgozik, főleg a kormány és az ellenzék, a képviselők és a szenátorok. Simon Judit jegyzete.
TOVÁBB

„Nem a népek vannak a kormányokért”

Mostanában önös közírói szándékkal sokat foglalkozom Tisza Kálmán alakjával. Az ő irományai között bukkantam rá az idézett mondatra, az 1865-ben megjelentetett Parlamenti felelős kormány és megyei rendszer című munkájában. Szilágyi Aladár publicisztikája Tisza politikai útjának kanyarjairól.
TOVÁBB

Elutazunk ketten Angliába

„A doktori dolgozatot koppintó kormányfőnek annyi esze sincs, hogy az elnökleváltást szabályozó kormányhatározat úgy legyen megfogalmazva, hogy tényleg hatékony lehessen alkalomadtán. Brüsszelbe rohant, ahol az európai uniós nagytestvérek megnevelték, pikk, pakk.” Kinde Annamária jegyzete..
TOVÁBB

Lesz majd nektek katedrális!

Üzenete van annak, hogy a vallásukkal már a kampányban kérkedő győzők mindjárt azzal kezdik, hogy talicskányi közpénzt adnak egyházuknak. Ez előrevetíti, mi várható a következő négy esztendőben. Például hagymakupolás épületek abban a néhány majdnem színmagyar faluban is, ahol még nem áll ilyesmi. Sike Lajos jegyzete.
TOVÁBB

Nem szakadt le az ég Szatmáron!

Leegyszerűsítve annyi történt, hogy visszaálltak a matematikai arányok. Alkalmasint a Ponta-kormány kezdeti magyarellenes húzásainak és retorikájának is köszönhető, hogy a románok a román, a magyarok a magyar jelöltekre szavaztak. Mintha 22 év alatt semmi nem történt volna! Sike Lajos jegyzete.
TOVÁBB

Két folyó között…

Az ünnepi program előtt kitöltendő statisztikai kérdőív kérdéseiben még csak fel sem merül, hogy a honosított polgár továbbra is szülőföldjén kívánná folytatni az életét, minden pontjában azt feltételezi, hogy Magyarországon él és dolgozik. Tasnádi-Sáhy Péter publicisztikája.
TOVÁBB

A halál csókja

Az utóbbi időben, az etnikai magyar pártok részére, legalábbis Szlovákiában és Romániában a közvetlen pesti kormánytámogatás a választásokon maga a „halál csókja.” Akiket a jelenlegi pesti kormány teljes mellszélességgel támogat, teljes hangerővel kiáll, azokat a választó lenullázza. Tamás Pál elemzése.
TOVÁBB

A kalapács nyele – határon túli paradigmák

„Ennyi most a határon túli magyar politika alternatívája szerintem: egyenlő partnerségen alapuló együttműködés a határon túli magyarokkal, vagy pedig keservesen kiküzdött önállóságuk felszámolása, ami viszont előbb-utóbb a széthulláshoz vezet.” Markó Béla írása az Erdélyi Riport 2012/24. számából.
TOVÁBB

Hon(lap)foglalás

Egészen Világosig vezetik el virtuálisan a szegedi turisztikai konferencia hallgatóságát, a Bohus (szerintük: Bohos) kastély csupán arról nevezetes, hogy falai közé rendezték be a falu szülöttének, Ion Slavici írónak az emlékmúzeumát. Hogy 1849. augusztus 13-án is történt ott valami, az már elkerülte a hegyaljai turizmus fellendítésén fáradozó szerzők figyelmét. Szilágyi Aladár jegyzete az Erdélyi Riport 2012/23. számából.
TOVÁBB

Az apa vétkei…

Elmentem apám háborús bűneinek színhelyére is abba a városba, amelyet ma román nyelven Oradeanak hívnak, akkor Nagyvárad volt a neve. Ott találkoztam néhány zsidó túlélővel, akik megmutatták nekem az egykori gettót. Les Gapay írása a Los Angeles Times 2012. május 6-i száma alapján.
TOVÁBB