Nem szakadt le az ég Szatmáron!

Leegyszerűsítve annyi történt, hogy visszaálltak a matematikai arányok. Alkalmasint a Ponta-kormány kezdeti magyarellenes húzásainak és retorikájának is köszönhető, hogy a románok a román, a magyarok a magyar jelöltekre szavaztak. Mintha 22 év alatt semmi nem történt volna! Sike Lajos jegyzete.

Volt, aki sírt, volt, aki káromkodott, volt, aki cinikusan, netán közömbösen fogadta, hogy nyolcévi „magyar uralom” után most sem szatmárnémeti polgármestert, sem Szatmár megyei tanácselnököt nem tudott választani a megyében élő magyarság. Legmélyebben, s ez természetes, magát Ilyés Gyulát és Csehi Árpádot érintette a kudarc. Olyannyira, hogy az eredmény megismerésekor az Erdélyi Riport munkatársa többszöri próbálkozásra sem tudott akár két-három mondatos véleményt, értékelést kicsikarni tőlük. „Kell egy kis idő, hogy feldolgozzuk mindazt, ami velünk történt!” – hárították el az újságíró érdeklődését.
Negyvennyolc óra után már nem annyira az érzelmek uralkodtak. Csehi szerint az történt, hogy az országos nagy kormány- és pártváltó hangulat Szatmár megyére is kiterjedt, s ez a hangulat a Szociál–Liberális Szövetség (USL) révén példátlanul összekovácsolta a román szavazókat. Mindemellett – más megyékhez hasonlóan – az RMDSZ több szavazatot kapott, mint négy éve, ám ezúttal a több szavazat is kevés volt a győzelemhez. Ilyés Gyulára például kétezerrel többen voksoltak, mint 2008-ban, amikor nagy fölénnyel (mintegy nyolcezer szavazattal!) győzte le akkori ellenlábasát, de a sikerhez ez sem volt elegendő. Igaz, Ilyés nem ígért választóinak tücsköt-bogarat, mint oltyán származású, katonaorvos ellenfele, aki egyebek mellett ingyenes busz- és strandbérlettel kecsegtette a szatmáriakat, ha polgármestert csinálnak belőle. Na majd sohanapján megkapják!
A hivatalából távozó polgármester úgy látja, hogy az RMDSZ megítélésére nem voltak jó hatással azok a megszorítások, amelyeket kormányzati tényezőként a PD-L-vel hoztak az elmúlt években. Ez abban is megnyilvánult, hogy sem ő, sem pedig Csehi nem tudott annyi román szavazatot szerezni, mint korábban, amikor ezek a voksok döntően a javukra billentették a mérleg nyelvét. Mindezek ellenére Ilyés Csehivel együtt vallja: meg lehet és meg kell őrizni a szatmári magyarok egységét, s már a következő választáson lehet javítani! Különben megyei szintén most is javított az érdekvédelmi szövetség, túl azon, hogy az USL jelöltjének fölényes legyőzésével Kovács Jenő megtartotta a második szatmári várost, Nagykárolyt, az RMDSZ visszaszerezte Börvely és Szatmárhegy vezetését, s összességében több polgármestere van, mint korábban.
Sok igazság van abban is, amit Günthner Tibor szenátor mondott megkeresésünkre. Például azt, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni: most teljesen más volt a helyet, mint nyolc és négy éve, amikor a szatmári magyarok oly visszhangos sikert arattak a számszerűségében jóval nagyobb többség fölött. Akkor a román pártok keményen egymásnak feszültek, nem utolsósorban a volt szatmári polgármester, Horea Anderco korrupciós ügyei miatt. Így könnyebb volt tőlük szavazókat elcsalni, amit az RMDSZ nagyon ügyesen ki is használt. Csehi Árpád például sok szavazatot kapott a PSD fő megyei bázisának számító Avasból is. Most pedig, minden bizonnyal tőlünk tanulva, összezártak, olyannyira, hogy a PD-L elleni dühükből, az RMDSZ kormányzati szereplése miatt, nekünk is jutott. Azt még nem tudhatjuk, hogy mi lesz a román választási összefogás eredménye, hiszen többnyire a politikai ellenfelek is elismerik, hogy a most alulmaradt városi, megyei vezetők felkészültebbek, profibbak legyőzőiknél. Arra is van már gyakorlati tapasztalat, tegyük hozzá, hogy a többféle ideológiából és programból összegyúrt bal–liberális szövetség vezetői milyen könnyen egymásnak ugranak!
Mások szerint sem szakadt le az ég Szatmárban. Annyira pláne nem, hogy elhomályosíthatná az RMDSZ helyi vezetőinek és a befolyásos magyaroknak a látását. Leegyszerűsítve annyi történt, hogy visszaálltak a matematikai arányok. Alkalmasint a Ponta-kormány kezdeti magyarellenes húzásainak és retorikájának is köszönhető, hogy a románok a román, a magyarok a magyar jelöltekre szavaztak, akárcsak a rendszerváltás utáni években. Mintha 22 év alatt semmi nem történt volna!
Ebbe más is belejátszott: a szatmári románok megunták, hogy nyolc éven át a kisebbségben lévő magyarok vezessék a várost és a megyét (mind többet beszéltek erről!), s megtették, amit tenniük kellett, amit a leghatásosabbnak tartottak. Fordított helyzetben mi magyarok is ezt tettük volna! Egyértelmű: a következő megméretésre az érdekvédelemnek más választási stratégiát kell kidolgoznia, amelyben jobban benne kellene lennie a román szavazók megszólításának.
Végezetül: a két magyar zsebpárt Szatmárban sem brillírozott. Az EMNP megyei elnökjelöltje, Tivadar Dénes, aki Csehi Árpádot szerette volna kiütni, a versenyben a nem éppen előkelő tizedik helyen végzett, Konglovits Éva pedig Nagykároly polgármesteri székébe akart ülni, de még árnyéka sem volt a most is sikeres Kovács Jenőnek, aki 5613 voksot kapott, az őrá adott 220-szal szemben. Mint ahogy az is önmagáért beszélő adat, hogy a néppártosok mindössze hét helyi tanácsosi helyet szereztek a megyében, miközben az RMDSZ 261-et.