Ez a kórház nemzetstratégiai érdek

A magyar állami támogatással építendő Nagyváradi Református Kórház terve nagy visszhangot kapott mind a magyarországi, mind a romániai közéletben. Az Erdélyi Riport az ötletgazdát, CSŰRY ISTVÁN királyhágómelléki református püspököt kérdezte az ügy hátteréről. Tasnádi-Sáhy Péter interjúja.

A felvilágosodás Európában és Magyarországon

A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, DR. KALMÁR JÁNOS történész, a Habsburg Monarchia 17-18. századi históriájának kutatója Szilágyi Aladár kérdéseire válaszolva átfogó körképet kínált a felvilágosult abszolutizmus napjainkig félreértelmezett, ellentmondásokkal terhelt korszakáról.

Gyermekpénz: zsebpénz vagy zsarolás?

Megkétszerezte a kormány a gyermekeknek járó támogatás összegét, a régóta esedékes emelés és a körülötte zajló vita azonban egyértelművé tette: át kellene gondolni a hazai családok ellátását. Ami most alanyi jogon jár, az a szegény családok számára kevés a létminimumhoz, a gazdag családok számára pedig észrevétlen és felesleges bevétel. PARÁSZKA BORÓKA összeállítása.

Beilleszkedés a Habsburg Monarchiába

Az egri Eszterházy Károly Főiskola tanszékvezető tanárával, DR. GEBEI SÁNDOR történésszel beszélgetve Szilágyi Aladár a magyar história egyik legeseménydúsabb, legtöbb változást eredményező korszakát, a 17-18. század fordulója körüli évtizedeket tekintette át. A kora újkor jeles kutatójának érdeme, hogy több legenda, történeti mítosz eloszlatása mellett, a periódus néhány kuriózum számba menő eseményét is megosztotta olvasóinkkal.

Darázs-garázsok a nyugati határszélen

Szatmár megye, pontosabban az E-Consult Egyesület nyerte Romániában az első „darázsvédő” pályázatot a Civil Támogatási Alapnak (Norvég Alap) köszönhetően. De miért kell a darazsakat napjainkban külön építménnyel védeni? Erről kérdezte KOCZÁN LEVENTE projekt-menedzsert Sike Lajos.

Ady-kör 25, avagy a költő rojtos köpenye

Huszonöt évvel ezelőtt szétszéledt a nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör, amely az 1950-es évektől kezdve hiánypótló szerepet töltött be a város magyar kulturális életében. Az Erdélyi Riport elkísérte rövid emléktúrájukon az egykori tagokat. Tasnádi-Sáhy Péter videóriportja.

TESZT – változatok a végtelenségre 7.

Utolsó nap a TESZT-en. Két előadás, ugyanennyi közönségtalálkozó, aztán a búcsúbuli. Idén is jó volt Temesváron lenni a TESZT-en, ahol a tizennégy előadásból több volt a jó, mint a gyenge, nyolc napig a színházé volt a főszerep, találkoztunk, beszélgettünk, közösséget alkottunk. Mivel idén sem volt verseny, a fesztivál valóban találkozó volt: a színház, a közönség, a színházi emberek találkozója. Mint minden évben idén is a búcsúmondat: Jövőre veletek ugyanitt. Simon Judit fesztiválnaplójának befejező része.

A harmadik generáció szabadsága

„A két nyelv közös színpadon való használata saját, belső dramaturgiát kap: nem egyszerűen kétnyelvű előadást láthat a néző, hanem azt, hogy értések és nem értések, azonosságok és idegenségek hogyan állnak-hangzanak-válnak láthatóvá együtt.” A marosvásárhelyi Yorick Stúdió Tündérország – Ţara Zânelor című előadását Parászka Boróka méltatja.

TESZT – változatok a végtelenségre 6.

A fesztivál népe nagyon várta a Szerb Nemzeti Színház Ivan Iljics halála előadást Tomi Jazenic rendezésében. Két évvel ezelőtt Csehov Sirályát mutatták be a TESZT-en, akik látták máig nem felejtették el a hat órás produkciót. Olyan színházi élményt nyújtott, úgy tudott az orosz író szövegével és azon túl beszélni az alkotásról, a színházról, az emberi viszonyokról, hogy azt hittük ezt nem lehet túlszárnyalni. Lehetett. SIMON JUDIT fesztiválnaplójának hatodik része.

TESZT – Változatok a végtelenségre 5.

A TESZT-polgárok majdnem mind fegyelmezettek. Szépen sorban állnak az ajtó előtt, hogy bemenjenek az előadásokra. Nem szívesen említem, de én kivétel vagyok, mindig előre pimaszkodom magam. Mit tegyek? Vannak kedvenc helyeim, nem akarom, hogy más foglalja el. Fesztiváltársaim elnézően mosolyognak: hozzám szoktak az évek során. S ha már ajtónállás, essék szó a találkozó szervezőiről is. Évről-évre rengeteget dolgoznak azért, hogy mi, fesztiválozók jól érezzük magunkat. Rejtély, hogyan, de mindig ott vannak, ahol éppen szükség van rájuk, nem panaszkodnak, pedig néha áttetsző az arcuk a fáradtságtól. Mosolyognak, minden kérdésre válaszolnak, még a nagyon bugyutákra is. SIMON JUDIT fesztiválnaplójának ötödik része.