Száraz November IV. – a szakember válaszol

2016. 11. 23. 21:29

 

Az antialkohol-napló negyedik részében BARTHA ÉVA pszichológussal, a Bonus Pastor Alapítvány munkatársával beszélgetett az egészséges mértékről, és sok minden másról harmadik hete száraz kollégánk Tasnádi-Sáhy Péter.

 

Az mindenképpen egy felkiáltójel, ha valaki az alkohol hatása miatt iszik

 

A harmadik hét, az előzőhöz hasonlóan kifejezetten kellemesen telt, alkohol témában (egy ajándékba kapott Villányi Portugieser palackjának néhány percnyi intim taperolása kivételével) inkább azon gondolkodtam, akarok-e, fogok-e inni a közeljövőben, de ez a gondolatkör érlelés alatt, szerintem még írok róla.

Ehelyett ebben a bejegyzésben szeretném az eddigieknél is jobban körbejárni, mi az alkoholfogyasztás még biztonságosnak mondható mértéke (és/vagy módja), mikor érdemes elgondolkodnia a magát (sokszor tévesen) biztonságban érző fogyasztónak. Mivel – hozzáértés híján – ennek megállapításához kevésnek érzem magam, szakértő segítségét kértem.
 

Csúszás a normálisnak tűnőbe

Bartha Éva, pszichológus, a szenvedélybetegeket segítő Bonus Pastor Alapítvány munkatársa, egyszer már volt beszélgetőtársam, idén januárban az alapítvány szenvedélybetegeknek és felnőtt hozzátartozóinak szervezett rövid terápiás programja kapcsán készítettem vele interjút.

Mostani telefonos-találkozónkon elsősorban az érdekelt, milyen mértékű fogyasztás mellett lehet valaki nyugodt az alkoholhoz fűződő viszonyával kapcsolatban, például a második bejegyzésben említett, és azóta általam referenciaként használt maximum heti 14 egység betartása megnyugtató védelmet jelenthet-e.

Bartha Éva szerint, jóllehet ez az Egészségügyi Világszervezet ajánlása is, azért érdemes némi óvatossággal kezelni. „Személye – neme, fizikuma – válogatja, ki mennyi alkoholt bír meg, jómagam, ha ennyit innék, nagy valószínűséggel függővé válnék. Mint minden szerhasználatnál, az alkoholnál is nehéz a határt megszabni, hiszen a normális észrevétlenül csúszik át normálisnak tűnőbe, aztán pedig egyértelműen abnormálisba. Az mindenképpen egy felkiáltójel, ha valaki az alkohol hatása miatt iszik, ezzel oldja a feszültséget, menekül a problémák elől, kezeli a depresszióját. Innen már hosszabb távon könnyű belecsúszni az észrevétlenül sűrűsödő alkalmak és növekvő mennyiségek mellett.”
Ez persze, teszem hozzá már én, fogós kérdés, hiszen ki az, aki kimondja magáról, hogy a fentiek szellemében iszik. Köztudomású: mindenki a sör, a bor, a pálinka ízét szereti igazán, a hatás teljesen mellékes…

Ennek az önbecsapásnak a feloldására konkrét élethelyzetről kérem a szakember véleményét: mi van, ha valaki esténként, miután minden dolgát letette, gyerekek alszanak, iszik egy-egy pohárkával lazításképpen, ha nem is mindennap, de hetente többször.
„Ha ezt rendszeresen teszi, egy idő után kialakul az alkohollal szembeni tolerancia, tehát a cél eléréséhez, a stresszoldáshoz egyre nagyobb mennyiségre lesz szüksége. Innen már nem nehéz eljutni a függőségig.”

Szerencsére van arra mód, hogy az ember rápillantson az alkoholhoz fűződő viszonyára, hiszen erre, Bartha Éva szerint is alkalmasak az ilyen időleges absztinenciák, amilyet a Száraz November kezdeményezés is ajánl. „Ha valaki képes egy hónapig nem inni, és ez semmilyen negatív hatással nincs az életére, akkor azt gondolom, biztos lehet benne, hogy rendben van. Amennyiben viszont minimum gondol arra időközönként, hogy de meginna valamit, vagy érzi valamilyen módon az ital hiányát, ott jó odafigyelni. Ez nem jelent még függőséget, de az illető egyértelműen veszélyeztetett.”

 

Fejenként évi évi 14,4 liter tiszta szesz

Mivel ez egy napló, így a gondolatot egy szóval kommentálnám: kellemetlen. Mármint rám nézve is, és gyanítom, ezzel sokan mások is így lennének. Na de mi a megoldás, tudatosan korlátozott fogyasztás, esetleg hosszabb távú absztinencia?

„Ez ennél bonyolultabb, hiszen nagyon kevés ember lesz csak az ital ízéért alkoholfüggő. Ha valaki stresszoldás, felszabadulás miatt iszik, azt is jelenti, hogy annak a stressznek, szorongásnak oka van. Azt érdemes megtalálni. Ha valaki még nem függő, de valamilyen probléma kezelésére használja az alkoholt, érdemes tudatosítania, mi az a konfliktus, életprobléma, amivel így birkózik. Erre az önvizsgálatra alkalmas lehet egy hosszabb absztinens időszak.”

Mivel az eddigi beszélgetés megerősíti, hogy az egészséges határok sokkal inkább ott vannak, ahol a bugyutának tűnő orvosi ajánlások megszabják (sőt!), és nem ott, ahová az alkoholizálást népsporttá avató közmegegyezés teszi, megosztom Évával abbeli meggyőződésemet, hogy rengetegen lehetünk minimum veszélyben, és megkérdem, tud-e olyan országos stratégiáról, ami erre a helyzetre megoldást kínál. Zárójelben: A Kék Pont Száraz November kezdeményezése a magyar alkoholstratégia hiányára is fel kívánja hívni a figyelmet.

„Én nem igazán hallottam róla, megkockáztatom azt is, hogy nincsen, a Nemzeti Drogellenes Ügynökség foglalkozik a függőségekkel, a jelentéseikben igazából a drogproblémára koncentrálnak. Mi jeleztük feléjük, hogy az alkohol is drog, érdemes lenne bevenni a felméréseikbe, mert nagyon kevés készül a témában. Nemrégiben hívtak minket a törvényszékre, hogy feltételesen szabadon bocsátott elítélteknek vezessünk prevenciós csoportot, olyan emberekről van szó, akiknél a bűncselekménynek köze volt az alkoholhoz. Ez egy jó lépés például, de a minimálisnál is kevesebb.”

Pedig lenne mit tenni, hiszen mint már többször említettem, a valóságnál jóval kedvezőbb, a valós veszélyeket figyelmen kívül hagyó kép él bennünk az alkoholról, a WHO által ajánlott heti maximum hat sör, szépen elosztva, sokak számára gyenge viccnek hangzik.

„Tény, hogy a lakosság nem tudja, mit jelent az alkoholizmus. Nálunk az alkoholista az, aki részegen elesik az utcán, vagy kórházba kerül, pedig ez a legutolsó fázis. Éppen ezért fontos lenne az állandó és pontos tájékoztatás, főleg a fiatalok körében. Nagy a baj, hiszen szinte normális, hogy egy 14-15 éves gyerek lerészegedik egy iskolai vagy bármilyen buliban, az ilyen eseteken nevetni szokás, ez a társadalmi minta.”

Nem csoda, hiszen az Egészségügyi Világszervezet 2014-es összesítése alapján Románia a világ ötödik legnagyobb alkoholfogyasztója, átlagosan évi 14,4 liter tiszta szesz jut egy állampolgárra. Viszonyításként: ez a mennyiség egy átlagos szervezet számára több mint hatvan halálig tartó vedelésre lenne elég.

 

(Folytatjuk)



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!