Ifeszt 5.: függőségek és főhatások

2016. 11. 22. 15:26

 

Egy viszontlátott nagyszerű előadásról és egy kísérleti produkcióról számol be a szatmári fesztiválkrónikája ötödik részében Simon Judit.

 

A két előadást nem egy napon láttam, csak a véletlen műve, hogy a krónikámban egymás társaságába kerültek. Nincs ebben semmi kiszámítottság, nem szándékozok ellenpontozni, sem egyéb huncutságot elkövetni.

Szatmáron, az Interetnikai Színházi Fesztiválon tudtuk meg az amerikai elnökválasztás eredményét. Megdöbbentünk, elkeseredtünk, és én nagyon örültem, hogy belemenekülhetek a színházba. Ezekben a napokban egy-egy előadás sokkal fontosabb volt számomra, mint Trump, Putyin és a többiek együttvéve. Ameddig színházzal foglalkozunk, nem kell a politikai cirkuszon töprengeni.

Hatházi András (középen) a Váróterem Projekt előadásában

 

Hatházi, a pszichoterapeuta

Az Occupy Yourself a kolozsvári Váróterem Projekt produkciója dr. Maté Gábor pszichoterapeuta, addiktológus könyve és esettanulmányai alapján készült. A szöveget Lovassy Cseh Tamás alkalmazta színpadra, és Cosmin Matei rendezte. A terapeuta szerepét játszó Hatházi András színész, rendező, drámaíró, egyetemi tanár társaságában a fiatal színészek úgy jártak, mint sokkal korábban az egyik budapesti színház művészei. Megkérdezték tőlük, mit játszanak az egyik előadásban. A válasz: Nem mindegy? Básti Lajos a főszereplő. Hatházi annyira jó színész és annyira erős a színpadi jelenléte, hogy muszáj őt nézni, bármit is tesz a többi szereplő. Pedig fizikai színházat játszottak, zenéltek, szöveget mondtak, nem is rosszul. Hatházinak elhittem, hogy terapeuta, a többieknek nem mindig tudtam elhinni, hogy szerektől függő fiatalok, akik képtelenek lejönni a kemikáliákról. A fiatal színészek átélték ugyan a szerepeiket, de bizonyára színpadi tapasztalat hiányában, nem mindig tudták átadni. Az előadásnak voltak szép jelenetei – ezt nem udvariasságból mondom –, a fiataloknak szép színészi pillanatai, de amikor Hatházi a közönséghez fordult a függőségeik iránt érdeklődve, majdnem időpontot kértem tőle, hátha leszoktat valamelyik káros szenvedélyemről. Azon ő sem tudott segíteni, hogy az előadás túl hosszú volt, de az bizonyára az én hibám, hogy az elején felolvasott könyvrészletekből csak a kötőszavakat értettem, az orvosi kifejezésekből szinte semmit.

Mindent összevetve a Váróterem Projekt produkciója nem érdektelen előadás, mi több, vannak kimondottan izgalmas, sőt szellemes pillanatai is.

 

Ami jó, mindenhol jó

A kisebb térben is kiváló előadás volt a marosvásárhelyiek Sirálya

 

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Csehovval jött az interetnikai seregszemlére. A Keresztes Attila rendezte Sirály a bizonyság arra, hogy a jó előadás tértől és időtől függetlenül jól működik. A stúdióvá alakított szatmári színpad jó pár méterrel kisebb, mint a marosvásárhelyi, s az előadás – amelyet korábban az anyaszínházában is volt szerencsém megnézni – délután három órakor kezdődött. A Harag György Társulat Sirálya mit sem vesztett frissességéből, sőt, talán jót is tett neki az idő múlása. Izgalmas volt színházi fesztiválon szembesülni az alkotásról, a színházról, az új és régi kifejezési formákról, világról kérdéseket megfogalmazó előadással.

Keresztes Attila marosvásárhelyi Csehov rendezéséről a bemutatót követően bővebben már beszámoltam.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!