Díjnyertes, furcsa história

2016. 10. 09. 17:50

Zárt a 22. Nagyváradi Nemzetközi Színházfesztivál (FITO), illetve a részét képező, patinás múltú Rövid Dráma Fesztivál. Néhány kiemelkedő előadás okozott dilemmát a zsűrinek, végül Bobi Pricop rendező vitt szinte minden díjat. Aki látta a bukaresti Caragiale Nemzeti Színház előadását, tapssal fogadta Mircea Morariu és Ion Parhon kritikusok, valamint Alexa Visarion színház- és filmrendező döntését. Simon Judit beszámolója.

 

Elismerés illeti Daniel Vulcut, a Regina Maria Színház igazgatóját és csapatát a fesztiválért, hisz évről évre több és rangosabb előadást, társulatot nyer meg a váradi seregszemlére, s azért is, mert a rövid dráma hetét fesztivál rangra emelve beépítette a nemzetközivé bővült eseménysorozatba. Idén 29 előadást mutattak be nyolc helyszínen.

A FITO-n, akár minden hasonló fesztiválon, a jó és nagyszerű előadások közé vegyülnek kevésbé jók, s kimondottan rosszak is. Kár, hogy a zsűri nem oszt citrom- vagy más savanyú, esetleg keserű gyümölcs/zöldség díjakat.

E sorok írója úgy döntött, a bő kínálatból csemegézik, s az általa látott előadások közül kiválogatja a legjobbat, a jókat, valamint az általa leggyengébbnek ítéltet.

Látványos előadás Bobi Pricop bukaresti rendezése. Mit jelent másnak lenni?

 

A legjobbak

Bobi Pricop a fiatal román színházi generáció kiemelkedő tagja. Rendező és színész, valamint színpadi varázsló. Nagyváradra két előadással érkezett, s mindkettővel megnyerte, önmagával megosztva a legjobb rendezés díjat. Azzal az eggyel, amit láttam, meggyőzött: a ma színházát képviseli Pricop. Természetes módon használja a csúcstechnikát, a vetítésekkel, fényekkel nagyszerű látványt teremt, a zene és hangok szinte szereplői az előadásnak, mégsem ez „viszi” a bukaresti előadást, hanem a kifogástalan színészi játék.

Az O întâmplare ciudată cu un câine la miezul nopții (Furcsa história egy kutyával éjfélkor) az angol Mark Haddon bestsellerének színpadi átdolgozása. Egy tizenöt éves Asperger szindrómás fiúról szól, aki hazudni képtelen, zseniális matematikus. Christopher John Francis Boone nyomozni kezd, hogy kiderítse, ki ölte meg a szomszédasszony kutyáját. A külvilágban kissé elveszett, a csillagokba szerelmes fiú rádöbben, mindenki hazudik neki: az apja, akiben a legjobban bízott, a szomszédok, s az anyja, akit halottnak hit. A könnyfakasztó történetből Pricop megrázó előadást alkotott. A színpadot körülvevő tükrökben nemcsak a szereplők látszanak, mintegy megkettőződve, hanem a közönség is. Változik az idő percepciója, a multimédiás színpadkép szétesik, hogy újra összeálljon másik térben és időben. Az érzelmeinket célozza a rendező, de egyben az értelemre is hat. Az előadás kérdéseket fogalmaz meg a másságról, az elfogadásról, a világról és a társadalomról. Mit jelent másnak lenni, miért a megszokottat tekintetik normálisnak, legyen az bármilyen ostoba is? Egyáltalán, mi a normális? – teszi fel a kérdést ez előadás. Válaszok nincsenek. Azon a nézőnek kell gondolkodnia. A Cristophert alakító Ciprian Nicula átlényegült: ő a fiú, akinek a kirekesztése gondoskodásnak tűnik. Nicula nem eljátssza, megéli szerepének minden pillanatát. Alig érzékelhető gesztusokkal, mégis egész lényével, beszédével, égető tekintetével ő az aspergeres matematikai zseni, ahogy Cristopher fogalmaz, kisebb viselkedési problémákkal.

Ciprian Nicula mindössze 24 éves, Kolozsváron többek között Bács Miklóstól tanulta a színészmesterséget, amit a színpadon művészetté nemesít. Teljes joggal ítélte neki a zsűri a legjobb férfi alakításért járó díjat.

(A másik előadás, amivel Bobi Pricop elnyerte a legjobb rendezésért járó díjat, Ivan Vyrypaev kortárs szerző Iluzii – Illúziók – című darabja a Craiovai Marin Sorescu Színház előadásában.)

 

Bukaresti I. L.Caragiale Nemzeti Színház

O întâmplare ciudată cu un câine la miezul nopții (Furcsa história egy kutyával éjfélkor)

Mark Haddon regénye nyomán fordította: Andrei Marinescu

Színpadra alkalmazta: Simon Stephens

Rendezte: Bobi Pricop

Díszlet: Adrian Damian, jelmez: Liliana Cenean, zene: Alexei Turcan, ideó: Dan Adrian Ionescu, Mizdan, fényhatások: Andrei Florea

Szereplők: Ciprian Nicula, Emilian Oprea, Ana Ciontea, Rodica Ionescu, Carmen Ungureanu

 

A Kolozsvári Állami Magyar Színház Öregek könyve című előadását szintén a legjobbak közé jelölték az ítészek, de végül a bukaresti Nemzeti vitte el a díjat. A Szilágyi Domokos poémájából készült kétszemélyes produkció Dimény Áronnal és Sinkó Ferenccel, Mihaela Panainte rendezésében, sem marad díj nélkül, Carmencita Brojboiu vehette át a legjobb színpadképért járó elismerést. Az előadásról bővebben itt olvashatják korábbi méltatásunkat.

 

A leggyengébb

E sorok írója a bukaresti Odeon Színház Svejkjének ítélné a citromdíjat. Hasek klasszikusának színpadi változatát Alexandru Dabija állította színpadra. Bár ne tette volna, vagy ne hozta volna a FITO-ra. Akkorát égett vele, mint tábortűzben a száraz hasábfa. Gyakorlatilag nem szólt semmiről, az öncélú ripacskodás alig csal mosolyt az ajkakra, nemhogy nevettek volna a nézőtéren. A címszerepben a sokkal többre érdemes Pavel Bartos nem tudott mit kezdeni magával és partnereivel. Pedig a közönség miatta töltötte meg zsúfolásig a termet. A rendező viszont a szöveggel nem tudott mit kezdeni, de a színészekkel sem boldogult. A szereplők jöttek, beszéltek, majd kimentek, közben tologatták a díszletelemeket. Svejk a világ egyik legviccesebb és legbölcsebb kisembere, aki csupán megúszni akarja, hogy hazamehessen sörözni a cimboráival. Ez az, ami nem derült ki Dabija előadásából. Lényegében semmi sem derül ki, az sem, miért állították színpadra Svejk, a derék katona történetét.

A címszerepben a sokkal többre érdemes Pavel Bartos nem tudott mit kezdeni magával és partnereivel

Bukaresti Odeon Színház

Svejk

Jaroszlav Hasek nyomán

Fordította: Jean Grosu

Rendezte: Alexandru Dabija

Díszlet: Andrada Chiriac

Dalok: Ada Milea

 

A jók

Két előadást sorolna ebbe a kategóriába a krónikás, noha egyikben a színészi teljesítmény aligha nevezhető jónak.

Az aradi Ioan Slavici Színház mutatta be Antonio Tabares: Vârful aisbergului (A jéghegy csúcsa) című színművét Theodor Cristian Popescu rendezésében. Izgalmas, az előadás mondanivalóját jól szolgáló színpadkép: plexi üvegek alkotta labirintus, amelyben elvész az ember és az emberség. A történet: egy nagy cég vidéki kirendeltségében néhány hónap alatt hárman lesznek öngyilkosok. A fővárosból érkezik egy magas beosztású nő, hogy kivizsgálja a tragédiák okait. A feszített munkatempó, a vezetők érzéketlensége, az alkalmazottak félelme a munkanélküliségtől mindenkit felőröl, és a termelékenység rovására megy. Utóbbi persze sokkal fontosabb, mint az emberi tényező.

Popescu előadása hangsúlyosan mai történet. Nemrégiben Bukarestben egy fiatal nő valóban belehalt a túlfeszített munkatempóba. Tehát amit felvet a darab és a jól megkomponált előadás, az nem fikció.

A jéghegy csúcsa az emberi tényezőkre helyezi a hangsúlyt, hogy mennyit és miért érdemes feláldozni a karrier érdekében. A megélhetés, a siker, illetve az élet, az érzelmek ellenpólusként jelennek meg. Megoldás persze nincs, a kiküldött vezető visszatér a fővárosba az anyacéghez, az áldozatok magukra vessenek, ha nem bírták a tempót. Az aradi produkciót a jó rendezés viszi, a színészi teljesítmények halványak. Mégis, a színpadra állítás módja, a felvetett kérdések megérnek másfél óra színházat.

Az aradiak előadásának fő érdeme a kiváló rendezés

Ioan Slavici Klasszikus Színház

Antonio Tabares: Vârful aisbergului (A jéghegy csúcsa)

Fordította: Luninita Voina – Raut

Rendezte: Theodor Cristian Popescu

Díszlet: Cosmin Ardeleanu, hanghatások: Alex Halka, fényhatások: Lucian Moga

Szereplők: Dorina Darie – Peter, Ioan Peter, Cecilia Lucanu – Donat, Stefan Statnic, Bogdan Costea, Calin Stanciu

 

Kellemes meglepetést okozott a petrozsényi I. D. Sîrbu Drámai Színház. A Nastasia – Poveste de cartier (Nastasia – Külvárosi mese) mélyen emberi történet. A Victor Ioan Frunză rendező és Adriana Grand díszlettervező páros a mába helyezte át G. M. Zamfirescu írását. A külvárosba, ahol az egyetlen álom a kitörés a nyomorból. Az álmok viszont nem válnak valóra az autóroncs telepeken. Az emberi roncsok közül csak a halálba lehet menekülni. Nastasia a szerelemtől, a szerelmesétől várja a megváltást. A fiút megöli a negyed – hozzájuk képest – jómódú gazembere, aki szerelmes a lányba. Nastasia bosszúja: az esküvő napján öngyilkos lesz. Kurvák és futtatójuk, az apa, a külvárosi telep hősei nem érzékelik a tragédiát. Ők már beletörődtek nyomorúságukba.

Frunză előadásában ezekre a „mellékszereplőkre” is éppen annyi hangsúlyt fektetett, mint a „főhősökre”. Képet fest a lepusztultságról, a beletörődéről, a kitörés lehetetlenségéről. Szép, hol szomorú, hol fájdalmasan nevetséges freskót alkot.

A meglepetést nem a rendezés – Frunză színpadi megfogalmazásai mindig pontosak és érdekesek –, hanem a petrozsényi társulat fiatal színészei okozták. Tehetségesek, érzékenyek, játékuk őszinte, mindenféle modorosságtól mentes.

Frunza szép, hol szomorú, hol fájdalmasan nevetséges freskót alkotott

Petrozsényi I. D. Sîrbu Drámai Színház

Nastasia – Poveste de cartier (Nastasia – Külvárosi mese)

G.M. Zamfirescu Nastasia kisasszony című művének átirata

Rendezte: Victor Ioan Frunză

Díszlet és jelmez: Adriana Grand

Szereplők: Amelia Toaxen, Ion Stoica, Alexandru Cazan, Adelin Ilie, Irina Bodea Radu, Anca Markos, Mihai Alexandru, Oana Liciu Gogu, Mihai Sima, Radu Tudosie, Nicoleta Niculescu, Oana Crisan


*

A fesztivál részeként meghirdetett Drámai Alkotások versenyben a Legjobb rövid dráma díjat Mircea M. Ionescu újságíró, drámaíró vihette haza, aki több díj tulajdonosa, de még egyetlen darabját sem állították színpadra. A nyertes mű címe: Bazuka lui Cehov (talán Csehov fegyvere lehetne a magyar fordítás). A krónikás, aki megszokta, hogy a drámapályázatokon, az UNITER legjobb román dráma kategóriában mindig fiatalokat díjaznak, meglepetten vette tudomásul, hogy ezúttal egy idős úr vihette haza a trófeát.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!