Száraz November III. – a megnyugvás ösvényein

2016. 11. 15. 09:04

Tasnádi-Sáhy Péter antialkohol naplójának harmadik részében kezd a problémára a tényszerűséghez szükséges távolságból tekinteni.

 

Jó hír a csüggedőknek: ha az ember rendszeresen (hetente többször) fogyaszt alkoholt, de még nem került komolyabb bajba, az első néhány ácsingózós nap után kezdi kifejezetten remekül érezni magát. Legalábbis szerény személyes tapasztalatom ezt mutatja, pedig nem mondhatnám, hogy az absztinens hónapom második hete fukarkodott volna az alkalmakkal, sőt, igazából elég rendesen bele lehetett volna húzni. Bizonyítékul álljon itt egy rövid összegzés a lehetőségekről és feltételezett mennyiségekről, amit az adott élethelyzetekben magamhoz vennék.

 

November 7 – Este projektmegbeszélés, a helyszín természetesen kocsma, többen kortyolnak valamit, én ilyenkor jellemzően hagyom magam rábeszélni a második sörre, tehát összesen 4 egységet behúzhattam volna.

November 8. Otthon töltött nyugodt, szép este, az ilyeneken ritka vendég az alkohol.

November 9. Bemutató a színházban, kínáltak finom házi pálinkával, és konkrét sörmeghívást váltottam jeges teára, amit ugye viszonozni is illett volna, szóval 7 egység alatt nem állt volna meg az este.

November 10. Rég nem látott barátok jöttek vendégségbe, nem állítom, hogy nem bizonytalanodtam el az üdvözlő pálinka felszolgálása közben, vettem sört is, szóval ez is egy laza 7 egységig elfuthatott volna.

November 11. Kiruccanás Vásárhelyre, rég nem látott jóismerősnél, mondhatni családtagnál szálltam meg, ahol, ismerve a készlet minőségét, egy felest akkor is kértem volna, ha meg sem kínálnak.

A szombat és a vasárnap mindezek után szinte biztos, hogy alkohol nélkül futott volna, tehát a két, sőt három pihenőnapban nem lenne hiba, viszont ha a mérleget nézem, a lehetőségek felső határát jelentő 21 egységet nehezen tornáztam volna a múltkor ismertetett brit iránymutatás 14 egységes heti szintje alá, arról nem is beszélve, hogy a napi 4 egységre maximált korlátba is hiba csúszott volna.

A jó hír az, hogy a Száraz Novemberbe belelendülve, a csütörtök esti házigazdáskodás kivételével, egyáltalán nem esett nehezemre nem élni a társasági életem kínálta alkalmakkal, mi több, kifejezetten jól esett ellenállni a kísértésnek. Mivel nem szoktam lerészegedni, és a néven nevezhető másnaposság is ritkán látogat meg, nehéz megmondani, mi adja a különbséget, talán azt mondanám, hogy az alkohol, mint stresszoldó kiiktatása emeli a tétet, és ez jó érzéssel tölt el, vagy valami ilyesmi.

 

Egyébként érdekes tapasztalat még a barátaim, ismerőseim viszonyulása az ügyhöz. Sokan egész egyszerűen csak jelzik, olvasták, milyen vállalással foglalatoskodom épp, közülük többekben felmerül, hogy az alkohol komoly problémát jelent a környezetükben. Persze van olyan kedves barátom is, aki viccesen közölte, ebbe a baromságba bizton nem fogom belerángatni, olyan is, aki szerint a napló első bejegyzésében szereplő teszt túl szigorú (ami azt jelenti, legalább végigfutott rajta), és olyan is, aki megvallotta, nem mer utánaszámolni a fogyasztásának így egységekre váltva. Tehát a legfontosabb célomnak (és sejtésem szerint a kezdeményezők eredeti szándékának), hogy beszéljünk az alkoholról, gondolkodjunk el az életünkben betöltött szerepéről, ha eddig csak szűk körben is, de sikerült megfelelni.

 

Mivel az eddigi bejegyzésekben mindig fektettem hangsúlyt az ismeretterjesztésre, most se legyen másképp, tekintsük át címszavakban a téma egyik máig érvényes úttörője, E. M. Jellinek professzor besorolását az alkoholizmus típusairól:

Alfa, avagy problémaivó – jellemzően a stresszt csökkentendő iszik, képes az önkontrollra, absztinenciára, függése pszichológiai, de ki van téve a fizikai függőség kialakulásának.

Béta, alkalmi ivó – mint az elnevezés is mutatja, alkalomhoz (pl. társaság, esemény) kötötten iszik, nem függ az alkoholtól, ennek ellenére szervi tünetek (máj, gyomor) kialakulhatnak az alkoholfogyasztás miatt.

Gamma, avagy az iszákos – erős lelki függés, ami könnyen fizikaivá alakul. Időnként képes az absztinenciára, de az első pohártól jellemzően egyenes út vezet a részegségig.

Delta, a szintivó – fizikailag függ az italtól, viszont ritkán részeg, azaz megvan a szokott adag, az alkoholos hatás mondhatni állandó.

Epszilon, a periodikus ivó (dipszomániás) – függése pszichikai, hosszú ideig józan, vagy tartja a szintet, viszont bizonyos időközönként néhány napra elveszti a kontrollt.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!