Se víz, se válasz, se felelős

2015. 01. 05. 13:08

A püspökfürdői Szent László tó kiszáradt. A hévízi tündérrózsa a kipusztulás szélén áll. A Nagyvárad környéki gyógyfürdők vízellátása veszélyben. Mindeközben a Nagyváradon fűtésre illetve meleg víz előállításra használt termálvíz vizsgálódásaink alapján nagyobbrészt a Körösbe ömlik. Borsi Balázs és Tasnádi-Sáhy Péter a válaszadásra hajlandó érintetteket kereste.

 

 

A helyiek talán már észre sem veszik a használt termálvizet szállító csöveket.

 

Riportsorozatunk eddigi részeiből (itt, itt és itt) talán mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Nagyváradon és környékén – finoman szólva – nincs minden rendben a termálvíz felhasználással.

Nincs egyértelmű válasz, hogy a jogosultak milyen számítások alapján, és milyen mértékben nyúlnak a készletekhez, rengeteg jel arra mutat, hogy a fenntartható kitermelés feltételei messze nem adottak, és ezek kialakítására nincs is igazi szándék.
Az általunk megszólaltatott szakértők szerint az eddigi baljós jelek (a Szent László tó és különleges ökoszisztémájának pusztulása) még csak a kezdet, a környék idegenforgalmi vonzerejét adó gyógyfürdők könnyen termálvíz nélkül maradhatnak. Felelősöket viszont nehéz találni, az illetékesek úgy küldözgetik egymáshoz az érdeklődő újságírót, mintha futár lenne, még csak a látszatra sem igazán ügyelnek, hiába a rájuk bízott közvagyonnal kapcsolatban teszünk fel kérdéseket.
 

A hallgatag hatóság

 

Eddigi írásainkban többször is hivatkoztunk az engedélyezésért elvileg felelős Országos Ásványkincs Hatóságra (ANRM), illetve a termálvizet hasznosító Bihar megyei vállalatokra, de a rendszer működését nem írtuk még le eddig, erre teszünk most egy szerény kísérletet.
Azt fontos tudni, hogy Romániában minden az állam tulajdona, amit a föld rejt. Ha tehát magánterületen aranyat, kőolajat vagy akár termálvizet – de bármi mást is – talál a gazda, ne örüljön elhamarkodottan, mert a kincs nem őt illeti meg. Sőt, akár még tetemes bírságot is kaphat az, aki magánakcióval kutakodik ásványi kincsek után, mert mifelénk ezt sem lehet büntetlenül, csakis a rettenetes bürokratikus utat végigjárva egy halom engedély és jóváhagyás – az úgynevezett licencek – birtokában.
A licenc megszerzéséhez a már előbb is emlegetett Nemzeti Ásványkincs Hatósággal kell zöldágra vergődni. Ez a szervezet a központi adminisztráció része, a kormány, ezen belül a miniszterelnök közvetlen hatáskörébe tartozik, magát a hatóságot egy államtitkári rangú elnök vezeti. Az intézmény költségvetését és kiadásait a kormányfőtitkárság hagyja jóvá, illetve finanszírozza. A hatóság elsődleges feladata monitorizálni a kőolajszármazék és egyéb ásványkincs készleteket, illetve ők adnak az állami szervekkel szerződéses viszonyba lépő vállalkozásoknak engedélyt kutatásra és kitermelésre, melyet az ellenőrzések során észlelt szabálytalanságok esetén vissza is vonhatnak. Nagyvárad környékén most például leállították az engedélyek kiadását a vízkészletek állapotát felmérő tanulmány elkészültéig, viszont a kiadott engedélyeket nem vizsgálták felül, pedig tudomásunk szerint a nagyobbaknál is jócskán akadhatnak visszaélések. Már az is érdekes kérdés, hogy ha most készül egy tanulmány, akkor a jelenlegi termelés, az engedélyezett mennyiségek meghatározása mi alapján történt?
Ugyancsak az ANRM feladata kellene legyen, hogy a nyilvánosság felé is bizonyítsa, minden a legnagyobb rendben van a közös vagyon felhasználásával kapcsolatban. A hangsúly a kellene szón van.

A sajtó évek óta cikkezik a Várad környéki termálvíz-felhasználás visszáságairól, az illetékesek mégsem nyilatkoztak, vagy ha megszólalnak, akkor sem mondanak semmi érdemlegeset.


Megkeresésünkre az Nemzeti Ásványkincs Hatóság (ANRM) Bihar megyei kirendeltségének kitermelési engedélyek kiadásáért felelős vezetője, Radu Avram Miron elmondta ugyan, hogy Váradszentmárton területére (ehhez az önkormányzathoz tartozik a két üdülőtelep, Félix- és Püspökfürdő is) mindössze nyolc licencet adtak ki a termálvíz kitermelésére, többet nem tudtunk meg tőle. Arra hivatkozva hárította el az ügy részleteit firtató kérdéseinket, hogy csak akkor nyilatkozhat, ha a felettesei jóváhagyják. Azóta sem sikerült interjút készítenünk az igazgatóval, pedig többször is kerestük, de csak azt szajkózta: minden nyilvános adat megtalálható az intézmény honlapján.
Már ha rátalál az ember, ugyanis a hatóság román nevének betűszavára, az ANRM-re rákeresve korántsem a szervezet oldalát dobja ki a legnagyobb internetes kereső, hanem a 2013-ban bejegyzett Monarchia Visszaállításáért Nemzeti Szövetségét (Alianta Natională pentru Restaurarea Monarchiei). Érdekes, hogy ennek a viszonylag fiatal szervezetnek sikerült levédetnie az anrm.ro domaint, az állami hatóság pedig valószínűleg „elaludt”, ezért neki – mint kiderítettük – csak a namr.ro cím jutott.

 

A siker titka

 

A környéket ismerő horgászok szerint a fűzfák alatti lukon rendszeresen termálvizet eresztenek a Körösbe.

 

A kizárólag román nyelvű honlapon a sok dokumentum között tényleg megtalálható, hogy az országban – megyékre lebontva – milyen cégek rendelkeznek kitermelési licencekkel, illetve az is, hogy mi az, amit bányászhatnak vagy kutathatnak, de mennyiségekről nem esik szó, illetve a kvótát megalapozó számításokat sem közlik. A fellelt adatok annyit viszont megerősítenek: a nagyváradi székhelyű Transgex Rt. Bihar megyében szinte monopóliumot élvez a termálvíz-kitermelés és kutatás terén, megdöbbentő a fölénye a kisebb, geotermikus energiával foglalkozó cégekkel szemben. Az ANRM adatbázisából megtudtuk, hogy Biharfüred, Tenke, Félixfürdő és Püspökfürdő kivételével az egész megyében a Transgex révén kerül a felszínre a termálvíz, összesen 35 kitermelési engedéllyel rendelkeznek, emellett pedig Bihardiószeg és Biharszentjános területére kutatási engedélyük van. A Transgex saját honlapja szerint a részvénytársaság egyértelműen Románia legnagyobb termálvízkutató és kitermelő vállalata, a lelőhelyek 60 százalékát ők kezelik. Csak arról nem esik szó, hogy kik állnak a cég mögött, és milyen különös szerencse segítette a vállalatot ehhez a rendkívüli sikerhez.
Szándékunkban állt utánajárni, milyen számításokra alapozza a cég a jelenlegi nagyváradi kitermelést, illetve igaz-e, hogy a fűtésre használt termálvizet a Körösbe eresztik, továbbá mi a helyzet a Continental Hotellel kötött szerződésükkel, ám rendszeresen elutasításba ütköztünk. Iacobesco úr, a vállalat igazgatója több egyeztetett időpontot visszamondott, alsóbb szinteken pedig mindenki a jól ismert kifogást fújta: csak vezetői engedéllyel adhatnak interjút.

 

Hová folyik?

 

A fentihez hasonló csövek buknak a Körösbe a vasúti híd alatt. Senki sem hajlandó elmondani, mit keresnek ott.

 

A Félix- és Püspökfürdőn licenccel bíró Turism Felix Rt.-nél sem jártunk több sikerrel, pedig rá akartunk kérdezni, igaz-e, hogy másodpercenként 127 liter termálvíz kitermelésére van engedélyük, ők viszont ennek több mint kétszeresét, 300 litert hasznosítanak, merthogy megbízható forrásaink a megyei kormánybiztosi hivatalból ezt állítják. A váradszentmártoni székhelyű nagyvállalat illetékesei nem álltak szóba velünk – ők is a honlapjukra irányítottak, mondván, ott minden fontos adat megtalálható. Ez majdnem igaz is, csak a kitermelésről, a felszínre hozott termálvíz mennyiségéről, és az elhasznált víz útjáról nem írnak ott sem semmit.


Magyarán, mondhatni hiába futkostunk körbe-körbe, a félig látható, félig sejthető égbekiáltó disznóságokat a megkeresettek még csak cáfolni sem óhajtják.

A tények viszont tények: a Szent László tó kiszáradt, a hévízi tündérrózsa majdnem kipusztult, jelezve, hogy valami nincs rendjén. Tehát valakik évek óta nem végzik tisztességesen a munkájukat, visszaélnek a rájuk bízott állami vagyonnal, de még csak késztetést sem éreznek, hogy magyarázkodjanak miatta, nem szorulnak rá, ami demokráciában igencsak érdekes. Többéves nemtörődöm rablógazdálkodás eredményeként pusztulhat a környezet, inoghat több település gazdaságának alapja, nincsenek felelősök, nincsenek következmények. Úgy látszik, igaz a jó román mondás: a puliszka nem robban.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!