Elpancsolt jövő?

2014. 12. 09. 10:00

Feltételezem, kevesen gondolkodnak el azon, honnan érkezik a meleg víz a csapba, illetve – távfűtés esetén – honnan és hova tartanak a be- és kifutó csövek. Pedig ezek sokszor életbevágó kérdések. Nagyváradon, ahol két lakónegyedben is használnak termálvizet melegvíz-előállításra és fűtésre, a jövő múlhat rajta. Felbukkanó és eltűnő csövek után nyomozott Tasnádi-Sáhy Péter.

 

A Vasúti híd alatt a Körösbe bukó csövek kísértetiesen hasonlítanak az Őssi negyed vezetékeihez.

 

Tündérek költözőben I., illetve II. című írásaimban arra próbáltam választ találni, milyen okok sodorhatták a Püspökfürdőn honos, Európában egyedülálló hévízi tündérrózsát és a vele együtt élő bordás homorcsa csigát a kihalás szélére.
Vizsgálódásaim során megtudtam, hogy a Püspök-, illetve Félixfürdőt, a Pece patakot tápláló Nagy bugyogót, valamint a nagyváradi termál-kutakat ugyanaz a 2000-2500 mélyen található vízadó-réteg táplálja. Ahogy a téma szakértőjének számító Paál Gábor geológus szemléletesen elmondta: a rendszer olyan, mint egy tízemeletes lakóház, ahol a Szent László tó tündérei laknak a tizediken, alattuk rögtön a két turistacélpontnak számító település (Püspök- és Félixfürdő) strandjai, szállodái, még lejjebb pedig a Lótusz, illetve Őssi lakónegyedek panelrengetegét meleg vízzel és fűtéssel ellátó termálkutak. Ha az alsóbb szinteken túl sok vizet eresztenek ki, feljebb már nem jut semmi a csapba.
Ezt az összefüggést az Országos Ásványkincshatóság (ANRM) megbízásából átfogó tanulmányt készítő szakemberek is pontosan ismerik, ezért kerültek november elején nemcsak a fürdők, de a város termálkútjaiba is a víz sokféle paraméterét vizsgáló műszerek. Eredmények legkorábban fél év múlva várhatóak.
 

Addig viszont a város egy részében továbbra is termálvíz fűti fel a háztartási meleg vizet, illetve juttat meleget a lakásokba. Kérdés, mindezt mennyire teszi hatékonyan. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy aggasztóan kevéssé.
 

Eltömődtek a csövek

 

Hogy könnyebben eligazodjak a nagyváradi termálvíz-hasznosítás múltjában és jelenében, Szabó István megyei tanácsost, az Electrocentrale nyugalmazott távfűtési igazgatóját kérem meg, hogy segítsen.
A ’70-es években, amikor fiatal mérnökként a Lakás- és Közösséggazdálkodási Vállalathoz került, a geotermikus energia kihasználása gyerekcipőben járt. Ő is részese volt a riportsorozat első részében is emlegetett Bunyitay-ligetben (Parcul Brătianu) található termálkútról működtetett fűtésrendszer beindításának, melyről elmondja, már ennél hamar felszínre kerültek azok a problémák, amik a Lótusz negyedben később komoly gondokhoz vezettek. A sók ugyanis, ahogy a termálvíz levegővel érintkezett, azonnal kicsapódtak, így a fölösleges vizet elvezető cső hamar eltömődött.
A Nufărul I. negyed építésekor ezt nem vették figyelembe: fúrtak a terület közepén egy kutat, hogy a lakosság melegvíz ellátását a termálvíz készletből biztosítsák. A korábbi tapasztalatok tükrében Szabó úr kezdő mérnökként is furcsállotta, hogy direktbe kötik rá a kutat a csővezetékre, de véleményét nem vették figyelembe. Baj is lett: a visszaforgató rendszer vezetékei két-két és fél év alatt eltömődtek, aztán a fővezeték is kezdett tönkremenni, később a lakosság részéről is sok reklamáció érkezett, hogy a fehér kádakat barnára festi a víz, szóval a termálvizet ki kellett vonni az ilyen irányú felhasználásból, át kellett állni hőcserés vízmelegítésre. Ehhez másik kutat fúrtak a lakónegyed végében, a Pece-parthoz közel, azóta is az van használatban, Szabó István legjobb tudomása szerint a rendszer zárt, a vizet a régi kútba préselik vissza. Hogy ez szakmai szempontból megalapozott-e, arról nem bír információval.
Az Őssi negyedben szintén használnak geotermikus energiát háztartási meleg víz előállításra, illetve fűtésre. Ez a rendszer viszont Szabó úr tudomása szerint nyílt, a felhasznált termálvíz egy részével az Őssi strand medencéit töltik meg szezonban, másik részét a vasúti hídnál pazarló módon a Körösbe eresztik.
1991-ben Szabó mérnök elhagyta az Electrocentrale-t, csak 2003-ban került vissza távfűtési igazgatóként, így nem volt jelen a cég életében, amikor a geotermikus hőenergia elsődleges hasznosítása átkerült a magántulajdonban lévő Transgex Rt.-hez, ezért ennek módjáról nem tud beszámolni. Arról viszont hallott, hogy mind a Lótusz negyedben, mind az Őssiben található kútba a kétezres években szivattyút szereltek, hogy megnöveljék a kitermelést, illetve 2009 óta a Continental Hotel fűtését a Bunyitay liget termálkútjából biztosítják, az erről szóló szerződést sosem látta, mivel azt a szálloda üzemeltetői közvetlenül a Transgex-el kötötték. Tudomása szerint a hotelben felhasznált vizet sem préselik vissza a kőzetrétegbe, először a hotel medencéibe vándorol, onnan az Őssi negyed használt vizéhez hasonlóan a Körösbe.
 

Vezetékvadászat

 


Jól felszerelt termálkút a Bunyitay ligetben, innen a Continentál szállóba folyik a víz, onnan pedig a Körösbe.

 

Terepszemlémet a Lótusz negyedben kezdem. Az azonos nevű bevásárlóközpont melletti parkban bukkanok a vastag fűtéscsövekre, próbálom végigkövetni őket minden irányba, de vagy három esetben kudarcba fullad a kísérlet, mindig eltűnnek valahol a föld alatt. Kétszer viszont nem. Egyik esetben a Lotus Center épületének oldalán látom felkúszni őket (itt érkezhet be a meleg víz), a másik végén pedig, az egyik közeli utcában a 863-as számú hőközpontra bukkanok, az is lehet, ez a termálforrás maga, de ezt nem sikerül kiderítenem.
 

A Bunyitay-ligetben könnyebb dolgom van: a közepén álló épületet egy hároméves is megtalálná, a kutat pedig csak egy rács védi, így kívülről is látszanak a csöpögő illesztések, a mellettük kicsapódott üledék, illetve a föld alá bukó csőköteg.

Szivattyúnak itt nyomát sem látni, úgy látszik, ez a kút megmaradt szabadfolyásúnak. A Körös-parton hosszasan keresgélek, hol lehet a kifolyó cső, de a szálló területén kívül nem találom, az épület alatt fekvő partszakaszt pedig kerítés védi, magánterület felirattal. Egy darabig téblábolok, aztán meglátok egy horgászt, aki a területről sétál kifelé, megkérdem, tud-e valamit a csőről. Tud, ott van a lehajló fűzfák alatt, néhanapján vizet is látni kifolyni rajta. Vérszemet kapva a parton több pecást is meginterjúvolok, szintén megerősítik az információt.
Őssiben először azt gondolom, még az előbbinél is könnyebb dolgom lesz: a Stefan cel Mare útról a körgyűrűre kanyarodva pár száz méteren belül felbukkannak a csövek. Az egyik szélső háztömb melletti kicsiny épületből jönnek elő, futnak egy darabig a házak mellett, aztán a borsi lehajtónál átszöknek az út felett, hogy lekanyarodjanak a vasúti töltés útról nem látható oldalára. Sok ott a gaz, illetve nem is tűnik igazán közterületnek, így nem is követem őket. Szerencsére nem is kell, a töltés mellett csak a vasúti hídhoz futhatnak, arra pedig a körgyűrű hídjáról rálátok, de aztán ennél is közelebb jutok, – néhány békés patkányt felzavarva – átmászom a híd alatt a parton közelítve az ismét szem elé kerülő csöveket. Egy dolog bizonyos: két, a fűtéscsövekhez kísértetiesen hasonlító cső bebukik a Körösbe, és láthatóan elő sem kerül onnan. Egy másik vastag csőpár viszont átjön a híddal párhuzamosan a túlsó partra, a töltésen a strand mellett egész a Sovata hídig szalad, aztán eltűnik a föld alatt. Ezek nem kanyarodnak be a strandra, viszont egy velük párhuzamosan futó, a vasúti hídnál a föld alól előkerülő, kisebb átmérőjű cső igen.

Rövid terepszemlém, ha nem is tudja igazolni teljes bizonyossággal a Szabó úrtól hallottakat, de semmi esetre sem cáfolja azokat. Persze a hol eltűnő, hol felbukkanó kusza csőkavalkádból nehéz lenne messze menő következtetéseket levonni, az embernek csak a kérdései gyarapodnak. Még szerencse, hogy a Transgex Rt. igazgatója az Erdélyi Riport telefonos megkeresésére készségesnek mutatkozott, hogy személyes találkozón megválaszolja azokat.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!