Földhajón az önellátás felé

2015. 04. 12. 11:22

Álmodott már arról, hogy olyan házban éljen, ahol a hónap végén nem kell számlákat fizetnie? És arról, hogy otthona ellássa a legalapvetőbb élelmiszerekkel? Ha azt mondom, mindez egy „normál” ház áránál kevesebbért elérhető, a legtöbben csak legyintenek, a beavatottak viszont átszellemülten kiáltják: Earthship, azaz földhajó. Tasnádi-Sáhy Péter riportja.

 

 

Akik olvasták Visszatérés Édenbe című írásunkat, tudják, miről beszélek, hisz a permakultúrával, illetve természetes építkezéssel kapcsolatos nagyváradi konferenciáról készült beszámolómban – a keretes anyagban – említettem a passzívházak eme különös típusát, és azt is megígértem, hogy ellátogatok egy Nagyvárad mellett épülő Earthshiphez.
Persze először érdemes tisztázni, mi is az az Earthship, azaz földhajó. Ha az építész-forradalmár feltalálót, Michael Reynolds-ot idézem, akkor talányosan azt mondom „biotecture”, azaz bio-építészet. Tehát nem csak egyszerű ház, hanem egy gumiabroncsok, sörösdobozok, üvegek, szóval nagy energiával újrahasznosítható anyagok feldolgozásmentes beépítésével létrehozott rendszer, ami szálláson kívül energiát és (az egy vagy két belső üvegházával) táplálékot is biztosít lakóinak.
A március 8-i konferencián megismert riportalanyomat, Szabó Simont építendő otthona tervezgetésekor két szempont vezérelte: akart egy házat, ami kicsit kijjebb van a várostól, illetve érdekelték az önfenntartó megoldások. Több alternatív építési mód előnyeit és hátrányait kikutatta, de saját igényeihez mérve egyiket sem találta igazán vonzónak. Néhány romániai építésszel is konzultált, akiknek elmondta, egy olyan házat szeretne, amivel együtt lehet élni. Természetesen jórészt kinevették, nem javasolták, hogy a jó öreg téglafalat és kazánt hátrahagyja valami új őrületért.
Az interneten talált Earthshipben a közművektől való teljes függetlenség fogta meg, illetve az, hogy elvileg nincs szüksége fűtésre, anélkül is egész évben 22 fok körüli hőmérsékletet lehet tartani a lakásban némi takargatással illetve szellőztetéssel, de mint Simon mondja, az ember is télen felöltözik, nyáron levetkőzik, a háza  miért ne tenné. Úgyhogy, mint a Nagyvárad pereméhez vezető rövid autókázásunk alatt megosztja velem, nem volt nehéz letennie a voksát az Earthship mellett: már a telket is ehhez a megoldáshoz kereste.
Az első ilyen házakat dombba ásták, amiből kizárólag délre néző, egybefüggő üvegfaluk kandikált ki. Az újabb típusoknál inkább a dombot emelik a ház köré, mert így a föld is tud szigetelő közegként működni, tehát kizárólag a tájolás maradt a szűk keresztmetszet.

 

Reynolds, a szemétharcos

Michael Reynolds figyelme az építészdiploma megszerzése után azonnal az újrahasznosított építőanyagok felé fordult, 1972-ben készült el az első kísérleti építménnyel, amely már akkor is, a drága feldolgozási eljárásokat megspórolva átalakítás és hulladék-anyag nélkül használta fel a használt gumiabroncsot, üveget, sörösdobozt.
Természetesen később az is szempont lett, hogy a „rendszeren kívüliség” kényelemmel párosuljon, ennek köszönhetően a zöldmozgalmak erősödésével hírességek is fordultak azzal Reynoldshoz, hogy tervezzen otthont számukra.
Az évek során akadtak az Earthshipnek ellenzői is, illetve olyan megrendelők, akik elégedetlenek voltak az eredménnyel, ezért bíróságon támadták a tervezőt, akinek 17 évre az engedélyét is bevonta az Amerikai Építész Kamara. A vita 2007-ben ért véget Reynolds teljes rehabilitálásával. Ugyanebben az évben jelent meg a Garbige Warrior (Szemétharcos) című dokumentumfilm, ami az egekbe magasztalta Reynolds munkásságát. Ebben az építész úgy fogalmazza meg az Earhtship lényegét, hogy ezek olyan épületek, amelyek az élet minden aspektusát függetlenítik a rendszerektől és lakóik kezébe adják.
Reynolds a mai napig járja a világot – nemrégiben Nagyváradra is ellátogatott – workshopokat tart, projekteket vezet, módszerét igyekszik elterjeszteni minden éghajlaton.
Egyik új találmánya a Windship (Szélhajó), amely tájfun sújtotta övezetekben kínál szélbiztos, önellátó menedéket lakóinak.


Simon a felkínált szabadság ellenére dombtetőn épít, tervei szerint a hasznos lakófelület hozzávetőleg száz négyzetméter lesz, bár jelenleg egyedül (pontosabban baráti segítséggel) fejleszti a házat, családi otthonnak szánja. Ahogy haladunk kifele a városból az ingatlanhoz, több ígéretes telket is látok – már látatlanban is felbuzdulva –, de Simon figyelmeztet, ez a domb északi oldala, itt nem jutnék elég napfényhez.
Ahogy az autót – az útviszonyok miatt – kicsit távolabb leparkolva közelítünk a célhoz, először a legfontosabb építőanyagnak számító gumiabroncsok tűnnek fel.
Ezeket egy közeli szervíztől kapja ingyen, csak a szállítást kell megoldani, hisz a gumisok örülnek, ha megszabadítják őket a hulladéktól.
Megosztom kételyeimet, miszerint nincs-e az abroncsokban valami mérgező anyag. Simon megnyugtat, legjobb tudása szerint nincs, hiszen ezek egyrészt futott gumik, amikről már lekopott a gumiszervizek jellegzetes odorát biztosító felületkezelő anyag, másrészt beépítve 6-10 centi vakolat fedi őket, vízzel sem érintkeznek, sugárzással pedig nincs miért számolni.

fotó: Szabó Simon
 

Körbenézve konstatálom, hogy az alapozás teljes mértékben elkészült, azon pedig az Earthshipre jellemző első U alakú egység is áll, Simon és segítői nyáron már ebben fognak lakni munka közben. Az úgynevezett Survival (túlélő) modell ennyivel meg is elégszik, jelen esetben viszont készül még három modul, ez csak a hálószoba lesz.
A meglévő falakat két hét alatt húzták fel, kicsit több segítséggel a munka hátralevő részét két hónap alatt el lehetne végezni, de erre idén mégsem fog sor kerülni, a vizesblokk és a technikai szoba jövőre maradnak.
A részletekre rákérdezve megtudom, egy most látotthoz hasonló U-modul felépítéséhez kétszázötven-háromszáz gumiabroncsra van szükség. A falazás viszonylag könnyen elsajátítható technikája a következő: minden egyes gumi aljába karton és/vagy fólia kerül, aztán a helyére teszik és megtömik földdel (vizes területeken érdemes az alsó sorokban követ használni). Praktikus ketten csinálni, mert egy ember hordja a földet, a másik döngöli húszkilós kalapáccsal. Először peremben kell keményre döngölni a földet, aztán pedig középen. Ha kész, vízszintmérővel ellenőrizni kell, hogy a helyén legyen az abroncs, és jöhet a következő. A gumikat kötésben helyezik el, mint a téglát, viszont külön rögzítés nem feltétlenül szükséges, bár van, aki használ vasrudakat, de a saját tömegükben is megállnak (lévén darabonként másfél mázsásak). Simon vegyes megoldást választott, nála a faszerkezetes tetőt tartó koszorút a biztonság kedvéért több ponton vasrudak rögzítik a falba három gumi mélységig.
A falat vakolni is kell, ezt legtöbbször földdel teszik, pont mint a vályogházaknál. A különbség annyi, hogy a gumik közti nagyobb résekbe van, aki tesz sörösdobozokat is, hogy foglalják a helyet.
Simon igazi építőmesterként magyarázza mindezt, de azért rákérdezek, banktisztviselő létére hogyhogy nekiállt a két kezével építeni? Mint elmondja, egyrészt így a költségek több mint harminc százaléka megspórolható, másrészt amúgy is kevés az olyan ember, aki értene ehhez a munkához. Egy időben fogadott ő is napszámosokat, legalább egy hétbe telt, amíg megértették, amit addig csak mechanikusan csináltak.
Szerencsére a hatóságokkal kevés gondja akadt: faszerkezetű házra kért engedélyt, amit könnyen meg is kapott, a falak anyagára nem voltak kíváncsiak. A környéken egyébként adtak már ki szalmabálából, illetve földzsákból épült házra is engedélyt, a statika a lényeg, illetve, hogy legyen szilárd alap.

 


Az elkészült felépítményen már látszik a bádogtető, és az eresz egy része, amivel már most is lehet esővizet gyűjteni a ház mögötti ciszternába, hisz ez biztosítja a ház teljes vízellátását. Az esővizet egy szűrőrendszer teszi ivásra és fürdésre alkalmassá, utóbbihoz napkollektorban melegítik a vizet. A víz több kört is megtesz, mielőtt a házon kívüli betontartályban a nap melegét felhasználva ártalmatlanítják, aztán pedig dísznövényeket locsolnak vele. Az egyszer elhasznált víz a ház déli frontján, az üvegfal mögött található egy vagy két üvegház növényzetét táplálja, van, aki kétszer is átfolyatja az alapvető zöldség és gyümölcsellátmányt biztosító ágyásokon, mielőtt a vécébe kerülne öblítővíznek. Az amerikai feltaláló szerint a tisztálkodáshoz illetve mosáshoz használt vegyszerektől nem lesz baja a növényeknek, hacsak nem használunk festékoldót, vagy durva kemikáliákat, de a legtöbb Earthship lakó mégis inkább természetes, felbomló háztartási szereket használ.
A ház teljes áramellátását napelem, illetve szükség esetén szélturbina biztosítja, az általuk termelt áram pedig a ház elektromos hálózatát tápláló akkumulátorokba kerül.
Mint az elején említettem, Simon a régi U alakú blokkokra épülő modellt választotta, az earthship.com oldalon fellelhető új tervek jó részén viszont már csak egy hátsó gumifal szerepel, az épület egyébiránt bárhogy tagolható, a lényeg, hogy a déli front végig üveg legyen. Sokan a télikertet újabb üvegfallal leválasztják a lakásról, ezzel a lakóteret még jobban leszigetelve és felfűtve. Simon elmondja, ő is gondolkodott azon, hogy egy elválasztó gumifalat megspóroljon, de azt egyrészt a födémet alátámasztó drága betonoszlopokkal kéne kiváltania, másrészt a gumi szívja magába a hőt, ami nagy segítség lehet a téli fűtésben.
Simon a fürdőszobát oldalt, a ház nyugati oldalán helyezi el, de sokan az üvegházból választják le, közvetlenül a déli oldalon, hogy biztosan mindig kellemesen meleg legyen. Ennek a falát rendszerint kettévágott és összeragasztott sörösüvegekből csinálják, amiket földdel vagy cementtel tapasztanak egymáshoz. Simonnak is van már 1500 darab, de ennek a munkának még nem fogott neki.
Vendéglátómat búcsúzóul a költségekről kérdezem. Előzetes számításai szerint a száz négyzetméteres ingatlan neki valahol – a telekáron felül – 20 és 25 ezer euró közötti költségen fog felépülni, gépészettel együtt. Ebben benne vannak extra költségek is, mint a szerszámok, vagy egy generátor, amit az építkezéshez beszerzett, így az építkezésnél segítő jóbarátja, aki hasonló fába tervezi vágni a fejszéjét, ezekért már nem kell fizessen.
A költségvetés, azt hiszem, önmagában is barátságosnak tűnik, viszont nem szabad elfelejteni, hogy a rezsiköltség ezután nulla, hacsak nem kell mégis alkalomadtán fűteni néhány napot, ha – egyébként évek óta nem tapasztalt – hosszú és borús tél adódna.
A legtöbb Eartship tulajdonos, a világ legkülönbözőbb tájairól állítja, csak a hangulat kedvéért van kandallójuk, amit kizárólag ünnepeken gyújtanak be.

 

Tíz érv az Earthship mellett

 

 

1. Az önellátás nem jelent szakítást a 21. századdal, sőt, egy jól felszerelt földhajó rendelkezik egy modern otthon minden kényelmével.

2. Egy egészséges, építészeti előképzettséggel nem rendelkező emberpár képes önerőből (na jó, esetleg némi baráti segítséggel) felépíteni egy tágas otthont 2-3 hónap alatt.

3. Olcsó. Az Earthship, luxusigényeket leszámítva, tulajdonképpen mindenki számára elérhető lehetne.

4. Mivel hulladékot használ fel, tehermentesíti a környezetet a szeméttől, amit így nem kell költséges eljárásokkal újrahasznosítani.

5. Az egy vagy két belső üvegháznak köszönhetően a földhajó – éghajlattól függetlenül – egész évben ellátja lakóit a szükséges gyümölcsökkel, zöldségekkel, igény esetén a rendszerbe tyúkketrec, illetve halastó is kapcsolható, hogy húsért és tojásért se kelljen a boltba menni.

6. Kiváló vízhasznosításának köszönhetően kizárólag esővízből tudja biztosítani a lakók és a növényzet vízszükségletét.

7. Fűtés és klíma nélkül biztosítható a 22 fok körüli hőmérséklet lakáson belül.

8. A napelem és a szélturbina képesek külső segítség nélkül ellátni egy energiatakarékos háztartást.

9. Szabadság. Az alapvető szükségletek kielégítéséhez nem kell pénz, nem kell kizárólag a megélhetésért, egyébként nem tisztelt, szeretett munkát végezni.

10. Megváltoztatja az emberek gondolkodásmódját: ha a megélhetés lehet ennyire egyszerű, akkor mit nem lehet fenntarthatóvá és egyszerűvé tenni. Ha elég idő jut gondolkodásra, bizonyára egészen mást találunk normálisnak, mint most.

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!