Netanjahu meglepte a világot

2015. 04. 10. 16:26

A márciusi izraeli előrehozott parlamenti választás tétje nagyobb volt, mint az, hogy ki alakít kormányt Jeruzsálemben. Arról is szólt, lesz-e előrelépés az izraeli-palesztin békefolyamatban, megszűnik-e a zsidó állam diplomáciai elszigeteltsége, vissza tudja-e szerezni az izraeli kormányzat korábbi nemzetközi támogatottságát? Úgy tűnik nem, hiszen Benjamin Netanjahu meglepetés győzelmet aratott, maga mögé utasítva a palesztinok felé nyitottabb balközép Cionista Tábort. GÁL MÁRIA összefoglalója.

 


 

Az izraeli előrehozott választás kampányát mindvégig kormányváltó hangulat jellemezte, a közvélemény-kutatások stabil 4-5 mandátumos előnyt jeleztek a tavaly decemberben létrejött balközép választási szövetségnek, a Cionista Tábornak. Az utolsó felmérések ugyanezt mutatták, de a választás előestéjén már megfogalmazódott, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnök és pártja, a jobbközép Likud, ledolgozta a hátrányát és szorosan felzárkózott Jichák Herczog és Cipi Livni szövetségéhez.
Az urnazárást követő exit-poll fej-fej melletti eredményt jelzett még, de az eredmény erre is rácáfolt. A 1999 óta nem tapasztalt magas részvételi arány, 71,8 százalék ezúttal a jobboldalnak kedvezett, bár az elemzők épp a kormányváltó hangulat bizonyítékaként értékelték a nagy érdeklődést. A feltételezés vélhetően arra alapult, hogy a legutóbbi baloldali győzelmeknél 1992-ben és 1999-ben 77, illetve 78 százalék adta le szavazatát. A 2013-as választáson csupán 67,8 százalék járult az urnákhoz.
A Likud végül 30, a Cionista Tábor 24 mandátumot nyert el. A harmadik legnagyobb erő az Izrael történetében előzménytelen Egységes Arab Lista lett 13 mandátummal. Jair Lapid pártja, a Jes Atid 11, a Likudból kivált jobbközép Kulanu 10, a Naftali Bennet telepeseket támogató szélsőjobboldali formációja, a Bájt Hajehudi (Zsidó Otthon) 8 mandátumot szerzett. Két ultraortodox vallási párt jutott be a knesszetbe, a keleti szefárdokat tömörítő Sasz 7 és az európai askenázi vallásosok Egyesült Tóra Judaizmus pártja 6 képviselői helyhez jutott. Avigdor Lieberman külügyminiszter  szélsőjobboldali, Jiszráél Béjténu (Izrael Hazánk) nevű pártja 6, a balliberális Merec, az izraeli politikai paletta élvonalának legháborúellenesebb pártja 5 képviselői helyhez jutott. A jobb- és szélsőjobboldali pártoknak 54 mandátuma van, a két vallási párttal pedig biztos többsége, 68.
A Knesszet 120 tagú, a kormányalakításhoz minimum 61 mandátum szükséges. (Netanjahu harmadik kormánya is 68 mandátumra épült.)

 

Nem elég nyerni

 

A kormányalakítás kérdése mégsem lefutott. Netanjahu máris elkezdte a koalíciós egyeztetéseket, 28 nap áll rendelkezésre a kormányalakításra, amennyiben ez idő alatt nem sikerül, még két hét haladékot kaphat az államfőtől. Reuven Rivlin elnök ugyan egységkormányt szorgalmazott, de Netanjahu a kampányban elzárkózott ettől a lehetőségtől.


Noha kevés rá az esély, még az sem zárható ki, hogy megismétlődik, csak fordított előjellel a 2009-es helyzet, amikor Cipi Livni és a Kadima megnyerte ugyan a választást, de kormányt nem tudott alakítani.

Jelen esetben a Likudból kivált Kulanun és vezetőjén, Móse Kahlonon múlik, milyen kormánya lesz Izraelnek. A 10 mandátumra szert tevő politikus az első eredmények után úgy nyilatkozott, hogy elérkezett az egység ideje, de nem tudni mit is értett ezen: a jobboldal egységét vagy a nemzeti egységkormányt. Kahlon egyik tábor megkeresésére sem válaszolt még, és egyiket sem utasította el. 

 

Kedd, a szerencsés nap

 

Az izraeli választásoknak számos a hagyománnyal és vallással összefüggő kötöttsége van. A parlamenti választás napja mindig kedd és munkaszüneti nap, mert a zsidó hagyomány szerint a kedd szerencsés napnak számít, ugyanis Isten a világ teremtésekor ezen a napon kétszer mondta, hogy „így jó”.
Az, hogy az izraeli parlament, a knesszet 120 tagú, szintén a távoli múltban gyökerezik. A helyek számáról  az Ideiglenes Állami Tanács határozott, azzal a történelmi indoklással, hogy a Nagy Gyűlés, amelyet a zsidók a Második Nemzetközösség idején (i.e. 530 és i.sz. 70 között) választottak meg, 120 tagot számlált.
A választási rendszer listás. A 120 mandátumot egyetlen országos választókerületben osztják szét úgy, hogy a listák nyomán kiosztott helyek száma arányos a rájuk szavazó választópolgárok számával. A választási küszöb még mindig alacsony, 3,25 százalékos, ez is csak az idei voksolással kezdődően. Eddig már két lépcsőben emeltek, először 1 százalékról 2-re, most pedig 3,25-re.
Az alacsony bejutási küszöb eredményeként sokszor 10-15 párt is képviselethez jutott. A 2015-ös, 20. knesszet-választásokon 26 listára 5 881 696 választásra jogosult adhatta le voksát és 10 párt jutott be a törvényhozásba.Az izraeli parlamenti választásokat elvileg négyévente tartják, hacsak a knesszet vagy miniszterelnök nem dönt a választások előre hozataláról, mint most is. Ám épp a választási küszöb alacsony volta miatti sokszínű politikai palettán nehéz egyszínű kormányt alakítani, így állandóak a koalíciós feszültségek, kilépések, vagyis ritka az az eset, hogy kitöltené négyéves mandátumát valamely kabinet. A knesszet dönthet arról is, hogy meghosszabbítja mandátumát a négy éven túl is, ehhez legalább 80 szavazat kell, vagy ha különleges körülmények akadályozzák a választások időben történő megtartását. Legutóbb 1973-ban a Jóm Kippúri háború miatt történt ilyent, akkor elhalasztották a választásokat.

 

Csúcsot javíthat

 

Netanjahu győzelmét vélhetően annak is köszönheti, hogy a kampány véghajrájában előrángatta a kisebbségi kártyát, azzal riogatta a választókat, hogy a baloldal az arab kisebbség támogatásával akar hatalomra jutni. Ugyanakkor megbuktatására irányuló nemzetközi összeesküvésről beszélt, s állította, hogy a Cionista Tábort külföldi álcivilek támogatják anyagilag, amit tiltanak az izraeli törvények. A szélsőjobboldali táborból, Bennet és Lieberman szavazói közül azzal az ígérettel tudott sokakat átcsábítani, hogy kijelentette – míg ő a miniszterelnök, addig nem lesz palesztin állam és nem adják fel a nemzetközi közösség által egyre gyakrabban bírált telepeket.
Amennyiben sikerül működő koalíciót felállítania, Netanjahu lesz Izrael történetének leghosszabb ideig hatalmon lévő kormányfője, annak ellenére, hogy talán a zsidó állam legmegosztóbb politikai személyisége, akinek kormányzása alatt Izrael komoly nemzetközi diplomáciai elszigeteltségbe került. Abban nem tévedett, hogy a nyugati világ valójában a Cionista Tábor győzelmében reménykedett, a nyugati sajtó sem igen titkolta ezt. Ez ugyan még nem jelent összeesküvést, csupán azt, hogy a Nyugat nem nézi jó szemmel, hogy Netanjahu három kormánya idején gyakorlatilag befagyott az izraeli-palesztin békefolyamat, hogy az izraeli politikai életben földcsuszamlásszerű eltolódás történt a szélsőjobb irányába.

 

Obama és a palesztin téma

 

A negyedik Netanjahu kormánytól sem várható előrelépés a békefolyamatban, sem változás Izrael külpolitikájában.

Igaz, a gratulációval együtt a leendő miniszterelnök megkapta az első figyelmeztetést is Washingtonból, és máris enyhített a kampányban használt hangnemén. Barack Obama elnök a választások hivatalos eredményének kihirdetése után telefonon gratulált Netanjahunak a győzelemhez. A Fehér Ház közleménye szerint egyben megerősítette az Egyesült Államok elkötelezettségét a két államon alapuló izraeli-palesztin rendezés mellett. A dokumentum úgy fogalmaz, hogy ennek a rendezésnek eredménye egy biztonságos Izrael és egy életképes Palesztina kell legyen, vagyis emlékeztetett udvarias formában, hogy a nemzetközi közösség  a kétállami megoldást támogatja. Kormányzati források azonban előzőleg megszellőztették, hogy Washington „újraértékeli” politikai opcióit Netanjahu álláspontjának megváltoztatása miatt. Ha az izraeli kormány nem támogatja a palesztin állam létrehozását, akkor az Egyesült Államok szélesítheti a béketárgyalásokkal kapcsolatos lehetőségeinek körét különösen az ENSZ-ben. Az is felmerült, hogy Washington támogat egy ENSZ-határozatot, amely arra szólítaná fel Izraelt és a palesztinokat, hogy állapodjanak meg, holott mindeddig az Egyesült Államok következetesen ellenállt annak, hogy az ENSZ diktálja a közel-keleti béketárgyalások menetét.
Netanjahu ezután az NBC amerikai televíziónak nyilatkozva már azt hangsúlyozta, hogy „Amerikának nincs jobb szövetségese Izraelnél és Izraelnek nincs jobb szövetségese az Egyesült Államoknál”. Leszögezte, nem adta fel a palesztin állam létrehozása iránti elkötelezettségét, életképes politikai megoldásra törekszik, amelynek alapja a két külön – zsidó és palesztin – állam léte. Ehhez azonban szükség van arra, hogy megváltozzanak a körülmények, jelenleg ugyanis nem adottak az államalapítás feltételei. Ezért Mahmúd Abbász palesztin elnökre hárította a felelősséget, aki – Netanjahu véleménye szerint – következetesen elutasítja Izrael elismerését és szövetkezett a Gázát uraló Hamász terrorszervezettel is.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!