Nyemcov-gyilkosság: homály a Moszkva-folyó hídján

2015. 04. 09. 12:51

Nem csak a Putyin-rendszerről, az ukrán-orosz konfliktusokról, az Oroszországra irányuló nyugati figyelemről árul el sokat Borisz Nyemcov másfél hónappal ezelőtti meggyilkolása, a kelet-európai nacionalizmus folyamatairól is sokat megtudhatunk a tragédia révén. TAMÁS PÁL szociológussal, a posztszovjet érdekszféra ismerőjével, kutatójával Párászka Boróka beszélgetett.

 

 

Sok mindent felszínre hozhat a Nyemcov-gyilkosság, erre következtettem a Népszabadságban közölt összefoglalójából. Mit tudhatunk, és mit nem? Ki volt Borisz Nyemcov?

 

Nyemcovot Moszkva belvárosában gyilkolták meg, egy olyan férfit képzeljünk magunk elé, mint  Deutsch Tamás: nagydarab, szenvedélyes, szavaira nem vigyázó ellenzéki politikust. Fiatal ember volt, amikor Jelcin alatt feltűnt, ő hozta Moszkvába a korábbi vidéki polgármestert. Szépen alakult a karrierje: a miniszterelnök-helyettességig vitte. Rövid ideig úgy tűnt, ő lesz Jelcin utódja – és ebben az időszakban még csak 35 éves volt. Aztán ezek a remények elszálltak, mert elindult a putyinizmus, Nyemcovból pedig kemény ellenzéki politikus lett ellenzék nélkül. Putyin felszámolta az ellenzéket, vagy ez maga magát számolta fel, még a rendszer első időszakában. Nyemcov világítótorony maradt, amely pislákoló fényt adott, de aki révén nagy meleg nem áradt. Körülötte nem gyűlt nagy tömeg. Nyugaton nagyon szerették, mert tudott angolul, mindig mondott valami csúnyát Putyinra, így könnyen használható interjúalany volt. Jól látható volt, a CNN-től kezdve a nagy nemzetközi lapokig mindenütt jelen volt. Hozzá kell tenni, hogy Putyin népszerűsége évek óta nyolcvan százalék fölötti, legalábbis azóta, amióta elkezdődött az Ukrán háború biztosan. Ebben a helyzetben ez a jószándékú, de kellő hatalommal nem rendelkező fiatalember hamar a “múlt emberévé” vált. Putyin “kellemes” ellenzékeként működött.

Éppen ezért az orosz államfőnek érdeke tulajdonképpen az volt, hogy Nyemcov jelen maradjon. Helyette kellemetlenebb, veszélyesebb ellenzék jön majd – ez szinte biztos.

Egy kommentátor azt mondta, hogy a Nyemcov-gyilkosság szakrális áldozat volt a Kreml falai előtt, a Moszkva folyó hídjánál, ahol kevés tanú előtt végeztek vele.

 

Ha ilyen eljelentéktelenedő figura volt, akkor ennek a gyilkosságnak mégis mi volt a tétje? Hiányzott ez a botrány Putyinnak?

 

Az volt a tétje, hogy lássuk: az orosz elit, a szupergazdagok, befolyásosok, azok, akiket Putyin megevett, mégiscsak képviselnek valami belső elégedetlenséget. Gorbacsov azt mondta ezzel kapcsolatban, a legfőbb cél az volt, hogy destabilizálják az országot. Az emberek, akik úgy tudják, hogy a politikai elit ott áll az elnök mögött, érezzék: mégsincs minden rendben. A merénylet persze nem Putyinra irányult, hanem legkellemesebb belső ellenzékére. Nagyon sajnálom egyébként Nyemcovot, mert rendkívül kellemes, értelmes és jószándékú ember volt. Nem úgy kell elképzelni, hogy egy szál farmerben rótta a moszkvai utcákat és bölcsészösszejöveteleken szidta a rendszert. Mint minden orosz politikus, folyamatosan betöltött valami szerepet, legutóbb Szocsi polgármester-jelöltjeként indult a választásokon. Ez a vállalkozás nem jött be, de politikai értelemben látható maradt. Pedig ez Putyin Oroszországában éppúgy nem könnyű feladat, mint Orbán Magyarországán, ahol szintén nincsenek jelen a markáns ellenzékiek. Egy ilyen helyzetben lévő ember életútja a pénz körül is zajlik. Nyemcovnak is voltak üzleti vállalkozásai, nem is sikertelenek. A lakása környékén ölték meg, ez a lakás a legdrágább moszkvai belvárosban volt. Egy tehetős emberről beszélünk tehát.

 

Megalapozott, hogy a politikai gyilkosságok sorába helyezik ezt a bűncselekményt, hasonlóan Anna Politkovszkaja megöléséhez?

 

Az Anna Politkovszkaja gyilkosságnak ehhez nincs köze, mert ő élete utolsó hónapjaiban a csecsen háború ügyeit taglalta, és ezért ölték meg csecsen oligarchák. A csecsen nyom sok történetben felbukkan Oroszországban, az etnopolitika és a hétköznapi gengszterizmus határvidékén. Nyemcovnak köze nem volt ehhez. Olyan hipotézis is felbukkan, hogy az iszlám fundamentalizmus van a gyilkosság mögött, mert az orosz ellenzéki elítélte a Charlie Hebdo elleni merényletet. Azt a mészárlást nagyon sokan elítélték, mégsem érte őket bántalmazás. Az is fontos lehet, hogy Nyemcov barátnője ukrán, Nyemcov maga több ukrán elnöknek volt a tanácsadója – így demonstrálta, hogy nem képviseli az orosz birodalmi érdekeket.

 

Az orosz birodalmi érdekek védői lehetnek a gyilkosok?

 

Nagyon valószínű, hogy a bűncselekménnyel szerették volna destabilizálni a Putyin rendszert, de ennek nincs egyelőre semmi jele. Két olvasat létezik: az egyik az, hogy az orosz elit egy része nem akarja megbuktatni Putyint, de gondot akarnak neki okozni. A másik verzió, hogy Putyintól jobbra vannak radikális jobboldali mozgalmak, csak nem álltak úgy össze párttá, mint Magyarországon a Jobbik. Könnyen meglehet, hogy ők vannak a történtek mögött. Azt szokták mondani, hogy frontálisan ugyan nem vesznek részt az orosz csapatok az ukrajnai háborúban, de segítik a lázadókat, szakadárokat. Sok ezer orosz a régi Oroszország területéről elment a háborús övezetekbe, védeni – úgymond – a felkelő oroszokat. Ezek között sok a nacionalista, fegyverük is van, kiképzést is kapnak. Most éppen nyugalom van, így sokan visszatérhetnek Oroszországba. Épp úgy, mint azok a nyugat-európai muszlimok, akik az ISIS oldalán harcolnak, visszatérnek Nyugatra, és közöttük találhatóak a merényletek résztvevői.

 

Az orosz nacionalizmus belső konfliktusait látjuk?

 

Az orosz nacionalizmus most az ukránokkal küzd, sokan úgy gondolták az orosz mélynemzetiek Oroszországban, hogy fel kell szabadítani elnyomott testvéreinket az elnyomás alól. Nem elég, hogy a moszkvai hadvezetés ad tankot, fegyvert, hanem induljon meg az orosz hadsereg és torolja meg a sérelmeket. Ezt Putyin nyugati hatásra, és saját önkorlátozó belátása révén nem tette meg. Nemzeti, de nem elég nemzeti – ezt gondolja sok mélynemzeti róla most Oroszországban.

 

Ha így folytatja, lassan szimpátiát kezdek érezni Putyin iránt, aki mégis egy antidemokratikus, jogsértő rezsim vezetője.

 

Nem mondtam, hogy nem az, de van ennél rosszabb is. Magyarországon vannak olyan félelmek, hogy Orbánt a Jobbik követi, ilyen jellegű félelmek vannak Oroszországban is.

 

Sokat emlegetjük az orosz oligarchákat, kikről beszélünk?

 

Az oligarcha kifejezés 13. századi fogalom, azt jelenti, hogy a király jogosítványainak egy részét helyi földesurak birtokolják. Politikai előjogokat szereznek a gazdasági hatalmuk mellé. Az oligarcha olyan szupergazdag, akinek vagyona jelentős része a politikából származik – például a privatizációból.

Az oligarchák tudják, hogy gazdasági szerepüket politikai eszközökkel kell kézben tartani, részt kell venni a rivalizálásban. A politikai kapitalizmus szülte, és tartja fent ezt a jelenséget.

Az oligarcha nem bízza a hatalmát a piacra. Az orosz oligarcha abban különbözik  a romántól, a magyartól, hogy sokkal nagyobb a vagyona. Nálunk nincsenek óriási nyersanyagkincsek. Oroszországban a nyersanyagkincsekre építenek, ezek végtelen nagyságú tőkét jelentenek. A székelyföldi erdőket ki lehet vágni tíz év alatt, Szibériát nem lehet kivágni. Más léptékű vagyonról beszélünk.

 

A jelenlegi válság mit üzen az orosz oligarcháknak?

 

A nagy oligarchák, akiket ismertünk, a jelcini években szerezték a vagyonukat. Nagy pénzeket fektettek abba, hogy Jelcint felépítsék, aki ezt természetesen meghálálta. Berezovszkij kapta meg a nagy volgai óriás-autógyárat például. Putyin leváltotta az oligarchákat, meghagyta a nagy vagyonokat, de elzavarta zömüket külföldre, ellenzéki emigrációba. Helyettük új oligarcha nemzedéket teremtett, akik állami tisztségviselőkből állnak, és akik az államkapitalizmus egy változatát hozták létre. A mai orosz oligarcha mozgástere korlátozott, politikai ellenőrzés alatt áll. Az állami hivatalnokokból álló új csoport a felszínen nagyon lojális Putyinhoz. Persze tudjuk, hogy a lojalitás korlátozott, nem zárom ki azt sem, hogy az új oligarchák szponzorálnak egy Nyemcov-merényletet azért, hogy Putyin orra alá borsot törjenek, rossz külföldi sajtót szerezzenek, frontális támadások azonban nem lesznek.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!