Vitaminok – élet a dobozban

A Csatlós Lóránt vezette Oberon Csőszínházat, nem biztos, hogy amatőr társulatnak lehet nevezni. Nem csak azért, mert előadásaikban egyre több hivatásos színész is szerepel, hanem azért sem, mert olyan produkciókkal lépnek közönség elé, melyek a kőszínházban is megállnák a helyüket. Simon Judit írása.

A darabválasztásuk és az előadásaik mindenkoron az elidegenedett világról, a párhuzamosan élő emberekről fest szomorú képet.
A Vitaminok című előadásuk, a – mondhatnák – kezdő drámaíró, Vera Ion darabja. A fiatal írónő drámájában egy család tagjai élnek egymás mellett, nem figyelnek egymásra, nem tudnak, mit kezdeni egymás gondjaival, sőt önmagukkal sem. A Csatlós Lóránt rendezte előadásban az Apa, az Anya, Bro, a fiúk, és Andreea, a kamaszlányuk dobozban élnek, és ezen a közös dobozon belül is, bezárkóznak saját dobozukba. A néma lányhoz, a fiú szerelméhez is csak szülői szlogenekkel tudnak viszonyulni.
A kartonpapír díszlet valami furcsa ridegséget áraszt, amelynek falai között üres mondatok puffognak: tartalmatlan, ám népszerű tévé show-k szövegei. Ezekkel a közhelyekkel pótolják a beszélgetést, rettegnek, hogy egy őszinte mondat felborítaná a kényszeredett egyensúlyt. A szülőknek már alig van közük egymáshoz, és ahhoz sem, amik valamikor lenni szerettek volna. Az apa a látszatkarrier rabja, az anya próbál megfelelni az anya és feleségszerepnek, és még a félrelépése sem viszi közelebb önmagához.
Gyerekeiket csak a valós vagy vélt siker tükrében nézik, meg sem próbálják megérteni őket, odafigyelni lényükre és létükre.
Andreea életébe megérkezik a szerelem illúziója, ami kénytelen magányosan megélni.

A sikerekre sarkallt kamasz a lázongás és a kiüresedett család között őrlődik, vágyik a szülői szeretetre, önmagát vádolja a bekövetkezett drámáért, ügyetlenül, de próbál „életet” tanulni a felnőttektől. Rá sem vár más, mint a munka és megfelelési kényszer, s ha az előadást tekintjük, a fiatal lányból és kiüresedett, fásult felnőtt lesz nemsokára.

Bro, művésznek készül, szerelmével próbál elmenekülni környezetéből, a némaságra ítélt lány mássága miatt rá is furcsán néznek, és az egyetlen út, amely a szabadsághoz vezethet: a halál. Még így sem teljes a szabadság, a szellem szabadsága nem valósul meg, holtteste visszakerül a dobozlakásba. Ott van egy zsákban, és senki nem veszi észre. Valami bűzlik, – jegyzi meg mindenki, de a család egyetlen tagja sem akar szembesülni azzal, hogy közöttük van a romlás, az elmúlás, a nyomorúság. Kerülgetik, közben úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi, mintha fogalmuk sem lenne, hogy valami iszonyú esett meg velük.
A fiú halál utáni monológjában próbálja szembesíteni családját a valósággal, de azt már nem hallják. Senki sem figyel a belső hangokra, a külsőségek mindig fontosabbak.
Az Oberon-csapat előadását erőssége, összefogottsága, a játék hitelessége teszi megrázóvá.