TESZT – változatok a végtelenségre 2.

2015. 05. 27. 12:46

Aki azt mondja, hogy a kultúrák nem találkozhatnak a büfében, az jöjjön el Temesvárra, az Eurórégiós Színházi Találkozóra, és megtapasztalja az ellenkezőjét. Ott ugyanis a szűk dohányzóban, a tágasabb büfében a régió szinte minden nyelvén beszélgetnek művészek, színházi emberek. Simon Judit beszámolója a TESZT-ről.

 

 

Kezdem sajnálni, hogy nem tudok szerbül, szlovákul és sok más nyelven sem, de ez nem akadály, angolul mindenkivel lehet dumálni, például a magyar-orosz színésznővel és az ő iráni, multimédia művész társával. Ők egymás között oroszul társalognak, másokkal magyarul, angolul váltanak szót. A mosoly, a nevetés fontos, és a TESZT-en mindenki mosolyog. A szervezők, akik is mosolyt küldenek mindenkinek, pedig látszik, fáradtak, jó szóval köszöntik a résztvevőket. Nagy a jövés-menés, társulatok, meghívottak érkeznek és utaznak haza, számon tartani sem könnyű kit kell üdvözölni és kitől elköszönni. Nagyszerű ez a nyüzsgés.

A TESZT harmadik napján valódi színházi csemegét kaptunk. Először volt szerencsém szlovén színházi előadást nézni, s a szerencse nem udvariassági fordulat: Az őrült lokomotív rendkívüli produkció (fotók). A ljubljanai Szlovén Nemzeti Színház – Dráma Tagozatának előadását Jernei Lorenci rendezte.

A színészek bemutatják egymást, megtapsoltatják egymás produkcióját, mintegy tudatosítják, hogy színházban vagyunk, együtt játszunk, együtt indulunk a két rejtőzködő bűnöző társaságában a metafizikai utazásra. Ott ülünk velük a mozdonyon, szemben a két zongorával, a zenének ugyanis meghatározó szerepe van a „lét misztériumának a felfedezésében”. Irónia és önirónia jellemzi az előadást, amelyben a két bűnöző, akik vasutas mérnöknek, illetve tűzoltónak adják ki magukat, elindítják a mozdonyt, maximális sebességre kapcsolnak és ahogy gyorsul a lokomotív, úgy gyorsul a zene ritmusa. A nézőtér is mintha rohanna, hát persze, mi is a mozdonyon vagyunk, amely éppen készül belerohanni egy másik vonatba, és amelyre egyre többen felszállnak. A két enyhén szólva labilis figurának elszáll az álma, hogy a technika vívmánya segítségével kapjanak választ a nagy metafizikai kérdésekre. A lét és nemlét közötti űrutazás helyett katasztrófa, illetve hatósági eljárás várható.

 

 

Az előadásban minden nagyszerű, a zene, a tér, a rendezés, a színészi játék. Hatásos, de nem hatásvadász a teatralitás, remekül egyensúlyoz a dráma és komédia között.

Az őrült lokomotív nekem Rejtő Jenőt jutatta eszembe, az őrült figuráival, az írót, aki a nevettetés mögé rejti a emberi lét abszurdját.

Számomra így találkozott Stanislaw Ignacy Witzkiewicz szlovén drámaíró és Rejtő Jenő magyar író, így kapaszkodott össze egy remek estére bennem a szlovén és magyar kultúra.

     



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!