Üzenet a nemzet harcosának

Te kedves fiú cicire simuló ingben, ott a marosvásárhelyi Auchan kasszájában! Ott ahol általában más, veled egykorú, iskolapadból alig kinőtt lányok ülnek, ugyanolyan cicire simuló egyeningben. Mind azt hiszitek, hogy ez a kasszában üldögélés csak egy pár hetes-hónapos kínos baki, de vár már valahol a sokkal szebb jövő. A csajok műkörömmel, meg ilyen kis élénk színűre festett hajtincsekkel, suvicákkal gyúrnak a sokkal jobbra. Te pedig, kedves fiú, olyan irokéz frizurát nyírattál magadnak, amivel bérmálásra is, meg punk koncertre is nyugodtan el lehet menni. Jól kiképzett polgári lázadó vagy kedvesem, látom én. Büszke vagy a harcképességedre, és az imitt-amott összegyűjtött politikai rekrutációs csecsebecséket, az EMI-tábori belépőt, a székely szigetes fityegőt, a cirill-betűs gumi propaganda karkötőt (via Krím-Székelyföld), a piros-fehér-zöld karszalagot az Auchanos cici mutogatós egyenruha kiegészítőjeként viseled. De, kedves fiam, sajnos azonnal lebuktál, ahogy a sor előre haladt, és közelebb léptem hozzád. Nem a jobbikos kösöntyűkkel, és még csak nem is azzal, hogy penetráns magyar kiejtéssel mondtad: „Bunö szeárá”. Hanem azzal, hogy belepirultál, amikor köszöntem, hogy  „Jó estét”. Próbáltál kapkodni ott a kasszagép fölött, azt hiszem, vissza is motyogtál valamit magyarul, egészen közel hajolva hozzám, csak nekem suttogtad, „tetszik még valami”? Nem vártál válaszra, beolvastad a végösszeget a magad rossz, kínos, nyökögő románságával. Jó hangosan, hogy a szomszéd kasszáknál ülők és még a személyzetis is hallja. Hátha - szebb jövő ide vagy oda - lesz még itt szerződéshosszabbítás, hátha jól fog majd ez a makacs csak románul beszélés. Háromszor kérdeztem vissza fiam, hogy „tessék”, mire megértetted, mire várok. Pirultál, a punk-taréj alatt izzadva mondtad el magyarul is, mennyivel tartozom. Nem lesz ez így jó, angyalom. Minden nyáron elszakítani Erdélyt az EMI-s számháborúban, krímesdit játszani apu hargitai kaszálóján, és összefosni magad egy magyar mondatnál a marosvásárhelyi első munkahelyeden? Ennyire futja? Szedd össze a kis buksi fejed, nagyon kérlek! Legyél olyan szilaj egy öt emberből verbuvált sor előtt bátran magyarul kimondani, mennyibe kerül két kiló pityóka. Azt se bánom, ha azt a sok nemzeti firlefranccal teleaggatott szebb jövődet elfelejted a búsba. Ha már a cég két nyelven feliratoz (már amit), vedd észre, hol élsz. És engedd meg nekem, hogy éljem ezt a nem csúf jelent itt. Neked is jobb lenne, hidd el! Üdvözlettel, egy kedd esti vásárló: parászka boróka