Reflex, avagy a kampány kultúrája

A politika ne próbálja kisajátítani magának a színházat, a művészetet – hangoztatja Bocsárdi László Jászai-díjas rendező, a Tamási Áron Színház igazgatója. Sepsiszentgyörgyön második alkalommal rendezik meg a Reflex nemzetközi színházi fesztivált, ahová Európa minden szegletéből érkeznek jeles előadások. Kustán Magyari Attila riportja egy buta kijelentésről és annak visszhangjáról az Erdélyi Riport 2012/7. számából.

A Nemzetközi Színházi Biennále, a Reflex második kiadását tavaly kellett volna megtartani, de a gazdasági válság kiszámíthatatlanná tette az anyagi hátteret, noha a város és a megye ígért pénzt a fesztiválra. Bocsárdi László mégsem vállalta a kockázatot, hogy a bizonytalanra szervezzen egy európai színházi világot megmozgató rendezvényt. A Tamási Áron Színház vezetősége úgy döntött, halasszák egy évvel a fesztivált, de garantálják a színvonalát.

A márciusi seregszemle kapcsán Bálint József, Sepsiszentgyörgy MPP-s alpolgármestere azt fejtegette egy nyilatkozatában, hogy mindez csupán kampányfogás, választási évben járunk ugyanis, amikor az embereknek cirkuszra és kenyérre van szükségük. Szerinte a város és a megye túl sokat költ a kultúrára.

Bocsárdi László a kijelentés kapcsán az Erdélyi Riportnak adott interjúban azt mondja: „Ezt nagyon nehezen tudom megítélni, hiszen érdekelve vagyok abban, hogy minél több támogatást kapjon a kultúra. Én ugyanis hiszek abban, hogy ez a jövőnket jelentheti. A Reflex költségvetése három évvel ezelőtt egymillió új lej fölött volt, az idei fesztivál előreláthatóan hat-hétszázezer lejjel többet kap, viszont tudni kell, hogy a városi és megyei tanács mellett idén a romániai és magyarországi művelődési minisztériumok is támogatnak, s egyéb forrásokra is számíthatunk.

A biennálénak nevezett rendezvényünk valóban csúszott egy évet, ez azonban a 2010-es év gazdasági válságának köszönhető. Úgy éreztük akkor, hogy megfelelő gazdasági stabilitás nélkül nem vállalkozhatunk felelősséggel egy ilyen léptékű fesztivál megszervezésére. A második kiadáshoz tavaly is megkaptuk volna a város és a megye támogatását, a további források bizonytalanná válása miatt azonban úgy döntöttünk, nem vállalunk kockázatot. Persze az, hogy egy olyan kortárs színházművészeti szemlét, mint a Reflex fesztivál, cirkusznak minősítenek, egyáltalán nem hízelgő. Mi a magunk számára az első pillanattól kezdve azt fogalmaztuk meg célként, hogy nem duzzasztjuk szükségtelenül a fesztivál rendezvényeinek számát, azok a programpontok azonban, amelyeket felvállalunk, értékesek, esemény-jellegűek kell legyenek. Közönségünknek nem egy sokféle, találomra kiválasztott előadásból összeállított, nagy felhajtással körített »cirkuszt«, hanem egy szűkebb palettájú, de reményeink szerint sokkal intenzívebb és emlékezetesebb fesztivált kínálunk.”

Ha tavasz, akkor kampány? Lapunk kérdésre Bálint József alpolgármester már árnyaltabban fogalmazott, de a lényeg marad: rátolni a politikát a színházra, a fesztiválra: „A sajtótájékoztatón azt mondtam, idén sokkal több pénzt szánnak különböző események megszervezésére, mint egy évvel korábban, ennek pedig kampányíze van” – fogalmazott az alpolgármester. Elmondása szerint maga is látogatója volt az első Reflex fesztiválnak, támogatja az ötletet, de továbbra is tartja a véleményét, hogy egy évvel korábban is megrendezhették volna, csak a kampányév miatt tolták el, ráadásul nem nyáron, amikor a város egyébként is szűkösebb a különböző programokban, hanem tavasszal szervezik meg. Hozzátette: támogatja a kultúrát, de úgy gondolja, hogy élhet a gyanúperrel, miszerint az RMDSZ ezekkel az eszközökkel is kampányol.

Milyen veszélyeket rejt magában egy olyan kijelentés, amit az alpolgármester megfogalmazott? – kérdeztem a Bocsárdi Lászlótól.

„Ilyen mondatok elhangzása után aggódva tekintek a jövőnk elé. Hogyha a választások, politikai játszmák során összepiszkolják a kultúrát azáltal, hogy valamelyik párt égisze alá próbálják erőszakolni, elsősorban a közösséget, az erdélyi magyarságot hozzák rossz helyzetbe. Ennek a közösségnek nincs lehetősége arra, hogy két-három rend művészembert, sportolót és intézményvezetőt tudjon kitermelni, hogy amikor változnak a politikai felállások, akkor mindig új garnitúra kerülhessen helyzetbe. Abban reménykedek, hogy a politika felfogja: a kultúrát föltétlenül meg kell tartani semlegesnek. Nagyon tömören fogalmazva: a politikusoknak szent feladata kellene legyen, hogy saját politikai céljaiktól függetleníteni tudják a kultúrát. Hogyha nem vigyázunk, akkor úgy járhatunk, mint Magyarország, ahol minden egyes, a kultúrában létező személyiséget, különösképpen színházak esetében, kényszeresen besorolnak valahová. A kultúrában személyiségek, értékek kell legyenek, akiknek semmi közük a politikai felálláshoz. Hosszú távon el kell fogadni, hogy bárki kerüljön hatalomra, érdeke, hogy az erdélyi kultúra erősödjön. Ezt a célt szolgálják, politikától függetlenül, a művészeti intézményeink. Ebben sokat segíthet a politikum azáltal, hogy a művészetet nem implikálja saját játszmáiba.”

Többszörösen felülmúlta önmagát Az Erdélyi Riportban Zsehránszky István kritikus a következőképpen számolt be 2009-ben az első Reflex Fesztiválról: „Március 17. és 29. között vizsgálatot tartottak Sepsiszentgyörgyön. Megmérettetett a néző, a város, a vendégsereg. Azt vizsgálták, hogyan reagál az újra. Bele tud nézni abba a tükörbe, amit a színház tart elé. Az igazi színház. A hazugságtól és a köntörfalazástól mentes színház. A költészet lélegzetelállító csúcsain járó színház. Az érzéseinkkel és szándékainkkal, önmagunkkal radikálisan szembesítő színház. Erről szól a Reflex címet viselő Nemzetközi Színházi Biennále – a most megalapított sepsiszentgyörgyi színházi fesztivál első kiadása. Az európai színházi világ legjobb produkcióit e székelyföldi városkába hívó nagyszerű kezdeményezés.

A biennále egybeesik a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház megalapításának 60. évfordulójával, illetve annak megünneplésével. Hatvan év alatt idáig fejlődött ez a társulat, hogy ma már egyenrangú félként fogadhatja a krakkói Stary Teatrt, a berlini Deutsches Theatert, a budapesti Katona József Színházat, a prágai Divadlo Komediet, a bukaresti Odeont stb. A házigazda előadása, az Yvonne, burgundi hercegnő méltán vívta ki a közönség és a szakma elismerését, romániai viszonylatban a legjobb előadások között említik. UNITER-díjra javasolták öt kategóriában. Akárcsak a Tamási Áron Színház több más, Európát megjárt előadása, az Yvonne is állja a versenyt a vendégek legjobb produkcióival: a krakkói Oreszteiával, a Katona József Színház Goldoni-előadásával (A karnevál utolsó éjszakája), az Odeon Ionesco-produkciójával (öt egyfelvonásos) stb. A felsoroltak és a többi vendég ezért fogadta el a Tamási Áron Színház meghívását, és zarándokolt el produkciójával az Isten háta mögött levő székely kisvárosba – amely, mondjuk ki, a Reflex idejére európai kulturális központtá vált. Többszörösen fölülmúlta önmagát. Vagy csak eddig nem vettük – nem vették – észre e városka szellemi erejét?”

Észrevenni észrevették, csak nem mindig figyeltek kellőképpen arra, hogy honnan táplálkozik ez az erő. 2010-ben ugyanis lejárt Bocsárdi menedzseri szerződése, és láss csodát – egy furcsa bizottság úgy értékelte, újabb vizsgát kell tennie, merthogy a gazdasági ügyekben ügyetlen.

A Jászai-díjas rendező művészi munkáját senki nem merte kétségbe vonni.

Akkor az MPP-hez közel álló Civilek Háromszékért Szövetség (CIVEK) aláírásgyűjtést kezdeményezett a határainkon innen és túl szakmai elismertségnek örvendő rendező és színház érdekeinek védelmére. Az akció sikeresnek bizonyult, több százan írták alá a folyamodványt, köztük olyan neves színházi személyiségek, mint Alföldi Róbert színész, rendező, a budapesti Nemzeti Színház főigazgatója, Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-rendezője, egyetemi tanár, Victor Rebengiuc bukaresti színész, Törőcsik Mari budapesti színésznő és Pomogáts Béla író, Darvay Nagy Adrienne szakíró, színházkutató, Szűcs Katalin Ágnes kritikus, Gáspárik Attila, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem akkori rektora.

Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere újabb bizottságot hívott össze, jeles romániai magyar és román színházi szakemberekből. Bocsárdi természetesen maradt a színház igazgatója. Még abban az évben drasztikusan csökkentették a színház költségvetését. A pénztelenség mégsem késztette megalkuvásra az igazgatót. Kevésből kezdett el gazdálkodni anélkül, hogy engedett volna a művészi színvonalból, az igényességből. Úgy döntött, ha kevesebb a pénz, olcsóbban kell előadást alkotni. Stúdió-előadásokhoz folyamodott. Akkor azt vetették a szemére, hogy kevés a nagyszínpadi produkció, túltengnek a stúdió-előadások.

Akkor Bocsárdi így nyilatkozott: „Tizenöt éves történet: a vezetőség változik, mi maradunk, a konfliktus újra meg újra kiéleződik. Nagyobb veszély fenyegeti a kultúrát, mint valaha, botrányos módon próbálják megszelídíteni, kiszolgálóvá tenni a színházakat, ami az elsorvadásukhoz vezet. Ha ez a folyamat befejeződik, csak reklámklipek szintjén lehet majd színházat csinálni.”

A politika akkor is alulmaradt, hiszen a Bocsárdi László vezette színház továbbra sem sorolt be egyik táborba sem, ellenben olyan művészi színvonalat képvisel, olyan rendezvényt hozott létre, amely Európa-szerte ismertté tette a Tamási Áron Színházat és általa Sepsiszentgyörgyöt, Kovászna megyét.

Kampány a hülyeség ellen A polgármester akkor is, most is azt hangsúlyozta, régóta megfogalmazódott már az a törekvés, hogy Sepsiszentgyörgy a régió legfontosabb kulturális bástyájává váljon, és erre mindenkinek büszkének kellene lennie. Bálint kijelentésén csak nevetni tud – mondta lapunknak Antal, hiszen büszkének kellene lennie a város kulturális életére ahelyett, hogy hasonló nyilatkozatokat tegyen.

Tamás Sándor, a megyei tanács vezetője szerint a Magyar Polgári Párt maradék politikusai minden szalmaszálba belekapaszkodnak, ami jelen esetben azt jelenti, hogy egy hasznos kezdeményezést próbálnak befeketíteni. Véleménye szerint ezzel a nyilatkozattal megmutatták, hogy a fesztivált ők használják fel (ellen)kampányolás céljából.

Bálint kijelentése mellett a város lakossága sem ment el szó nélkül; az internetes hozzászólásokban tallózva több humoros megjegyzést találtunk. Van, aki szerint az MPP az idei húsvétot is kampányfogásnak minősíti majd, egyébként pedig „elhozni a világ színházi felhozatalának néhány kiemelkedő produkcióját tényleg kampány: a hülyeség ellen”. Mások még több ilyen „kampányrendezvényt” szeretnének látni a városban. Helybeliekkel beszélgetve hasonló véleményeket lehetett hallani: hogyha csak most, a negyedik évben, a mandátum végén igyekeznének, akkor talán lehetne gyanakodni, hogy mindez kampányfogás, de mind a városi, mint a megyei vezetőség a korábbi három évben már bizonyította, hogy fontos számára a kultúra. Mindig támogatta a kiemelkedő rendezvényeket. Sepsiszentgyörgy valóban fellendült az utóbbi években, a Szent György-napok, a kulturális intézmények rendezvényei, a civil szervezetek tevékenysége azt mutatja: nem utópisztikus elképzelés az, hogy a város a régió egyik legkiemelkedőbb kulturális színterévé váljon.