„A kormányfő szavatartó ember”

„Olyan feltételeket szabtunk a kormányban maradáshoz, amelyek nagy részével korábban a koalíciós partnereink is egyetértettek. Az új miniszterelnök pedig szavatartó ember” – jelentette ki a koalíciós szerződésről az Erdélyi Riportnak FEKETE SZABÓ ANDRÁS. Az RMDSZ szenátusi frakcióvezetőjét az uniós paktum elfogadásáról, a törvényhozói munka akadozásáról és az időközi választásokról is kérdezte Cseke Péter Tamás.

Az Ungureanu-kabinet megalakulása után a koalíció megállapodást írt alá a pénzügyi fegyelemről szóló uniós kormányközi szerződés elfogadtatásáról. E szerint az aláíró felek támogatják, hogy a parlament december 31-ig törvényben ratifikálja az uniós paktumot. Korábban az államfő arról beszélt, hogy az alkotmányba kellene foglalni az EU-s szerződés előírásait. Miért kellett erről koalíciós megállapodást kötni, és az alkotmánymódosításból hogyan lett törvényalkotás?

Az Európai Tanács ülésén valóban elhangzott, s ezt később az államfő is hangoztatta, hogy jó volna alkotmányban is rögzíteni a szerződés előírásait, mert így utólag nehezebben módosíthatók, betartásuk a mindenkori kormányok számára kötelező lesz. Ám az Európai Unió több tagállamában is nehézkes az alkotmánymódosítás. Németországban tartományonként el kellene fogadtatni az uniós szerződést, ami hosszadalmas procedúra. Ez Romániában sem könnyű folyamat, az alkotmánymódosításról népszavazást kellene kiírni. Így végül a miniszterelnök egyetértésével az a döntés született a koalícióban, hogy az uniós szerződést törvény formájában fogjuk ratifikálni. Fontos volt azonban, hogy a román kormány még a március elején tartandó informális EU-csúcs előtt kinyilvánítsa a paktum támogatásának szándékát. Így az államfő sem megy üres kézzel a csúcsra, lesz mire hivatkoznia: a koalíció megállapodására.

Mi történik, ha az ellenzék nem támogatja majd az uniós kormányközi szerződést ratifikáló törvényt?

Az alkotmány szerint a parlament egyszerű többséggel ratifikálja azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyekhez Románia csatlakozik. Előbb a képviselőház szavaz, a szenátus pedig a döntő ház.

Az ellenzék egyelőre még a parlament ülésein sem vesz részt. Ez éppen a szenátusban érezteti elsősorban a hatását, hiszen a sok hiányzó miatt a felsőház határozatképtelen. Hogyan tudja így Románia ratifikálni az uniós paktumot?

A szenátusban a kormányzó pártoknak azért még mindig többségük van. Ha például visszatér lábadozásából Verestóy Attila, és a koalíció valamennyi szenátora jelen van az ülésen, akkor a felsőház határozatképes. Ám a szavazás nem olyan sürgős, a paktumot nem kell egyik napról a másikra ratifikálni. Az EU december 31-ig adott határidőt a tagállamoknak a szerződés elfogadtatására. Addig még sok idő van, nem lesz gond a ratifikációval. Amúgy az ellenzék hozzáállásán én csodálkozom. Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök már többször is elmondta, hogy támogatják a Románia által aláírandó nemzetközi szerződéseket.

Az ellenzéki sztrájknál maradva: milyen munka zajlott a szenátusban ilyen körülmények között a kormányalakítás utáni héten?

Keveset tudtunk érdemben dolgozni. A házbizottság – amelyben a kormánypártok többségben vannak, így határozatképes – hétfői ülésén felmértük az erőviszonyokat, s beláttuk, hogy eredményes törvényhozói munkára kevés az esély. Nemcsak az ellenzék hiányzása okozott problémát, beleszóltak a szenátus tevékenységébe az időjárási viszonyok is. Több kollégánk, elsősorban a moldvaiak és a déliek közül, otthon ragadt a nagy hó miatt, nem tudott leutazni Bukarestbe. Ezért úgy döntött a házbizottság, hogy azon a héten kétnapos lesz a szenátusi munka. Kedden még megtartottuk a szakbizottsági ülések egy részét. Azért csak egy részét, mert több szakbizottság szintén határozatképtelen az ellenzék parlamenti sztrájkja miatt. Szerdán mindenki hazautazott a választókerületébe.

Meddig tart még ez az állapot?

Ez az ellenzéken múlik. Remélem, a szociáldemokraták és a liberálisok is belátják, hogy hozzáállásukkal maguk is veszítenek, nemcsak a törvényhozói munka szenved kárt.

Önök ezek szerint az ellenzék nélkül is tudnak kormányozni, de kitart-e még a parlamenti többség a novemberi választásokig?

Ha teljesülnek azok a feltételek, amelyeket az RMDSZ a koalíciós szerződésben megszabott, akkor nem látom, hogy miért ne tartana ki a jelenlegi kormánytöbbség. Úgy látom, hogy a Demokrata-Liberális Párt hosszú távon képzeli el az együttműködést az RMDSZ-szel, s hasonlóan gondolkodik az államfő is. Legalábbis ezt mondta nekünk az elnöki hivatalban tartott legutóbbi konzultációkon is. Ami a miniszterelnököt illeti: úgy látom, hogy Mihai Rãzvan Ungureanu komoly, szavahihető ember.

A koalíciós szerződésben szerepel a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar intézeteinek megalakítása is. Milyen eszköze van a kormánynak vagy a koalíciónak arra, hogy rávegye a MOGYE vezetőit: tegyék meg ezt a lépést?

Az RMDSZ szerint a legegyszerűbb eszköz egy kormányhatározat lenne. Egyébként törvény már van rá. Az új oktatási törvény világosan kimondja: a multikulturális egyetemeken létre kell hozni az oktatás nyelvének megfelelő önálló szervezeti egységeket. A jogszabály nem megengedő módon fogalmaz, nem azt írja elő, hogy „se pot înfiinþa” (létrehozhatók), hanem „se înfiinþeazã” (létrehozandók). A magyar intézetek létrehozása egyelőre a MOGYE szenátusának ellenállásába ütközik, ezért a kormányhatározat lenne a leggyorsabb módja a törvényben előírtak végrehajtásának.

Nem számítanak arra, hogy egy ilyen kormányhatározat felhördülést vált a koalíciós partnerek nacionalista részében, vagy akár az egyetemi autonómiára hivatkozó MOGYE-vezetőségben?

Hát lehet, hogy felhördülnek egyesek, de a MOGYE-re is érvényes tanügyi törvényt ez a koalíció fogadta el. Ez a koalíció szavazta meg azt, hogy a multikulturális egyetemeken magyar intézeteket kell létrehozni. Ez a kormánytöbbség, beleértve partnereinket, megszenvedett azért, hogy az új tanügyi törvény életbe lépjen, és természetes, hogy a jogszabálynak érvényt is kell szerezni. Az más kérdés, hogy még késik a tanügyi törvény alkalmazásához kapcsolódó metodológiák és kormányhatározatok kidolgozása. De ezeknek a kiegészítő jogszabályoknak értelemszerűen meg kell születniük, s nincs miért ódzkodniuk ettől a koalíciós partnereinknek.

A szerződésben szerepel a levéltári törvény olyan értelmű módosítása is, hogy az erdélyi magyar egyházak visszakapják értékes dokumentumaikat. Mivel a jogszabály procedurális okokból megbukott az Alkotmánybíróságon, újra kell tárgyalni a módosításokat. Egyszer már sikerült elfogadtatni ezeket a parlamentben a koalíciós partnerek segítségével, de sikerül-e majd másodszor is?

Az előbbi válaszhoz hasonló az érvelésem: a Demokrata-Liberális Pártot már egyszer meggyőztük arról, hogy ezek a módosítások méltányosak, és nem arról szólnak, hogy az ország levéltára „magyar kézbe” kerül. Ezért nem látom, miért gondolnák meg magukat, és miért változtatnának korábbi álláspontjukon.

Közben közelednek a választások. Eldőlt, hogy az önkormányzati választásokat június 10-én tartják. A parlamentben azonban hét mandátum üres. Mi történik a betöltetlen helyekre kiírandó időközi választásokkal?

Az RMDSZ korábban azt javasolta Emil Boc akkori miniszterelnöknek, hogy az időközi választásokat március végére írja ki a megüresedett mandátumokhoz tartozó választókerületek mindegyikében. A nagyobbik koalíciós partner azonban ezzel nem sietne. A PD-L attól tart, hogy egyik választókerületben sem nyerne. Legutóbb, amikor a koalícióban ez szóba került, haladékot kértek.

De mennyit lehet még halasztani az időközi választások időpontjának kitűzését?

Hát nem sokáig, mert a parlamenti választások előtt hat hónappal nem lehet időközi választásokat tartani, bizalmatlansági indítványt sem lehet benyújtani. Legkésőbb február végéig meg kellene születnie az időpont kitűzéséről szóló kormányhatározatnak ahhoz, hogy az időközi választásokat március végén, április elején meg lehessen tartani. Ám az időkorlátok miatt ez már csak a kampányperiódus lerövidítésével lesz lehetséges.