Pormentesített Buborékok

2015. 10. 30. 07:49

A világ változik, nem az emberek – tartja egy bölcs mondás. A 21. században is lehet vígjátékot írni a fellengzősségről, a kivagyiságról, a nagyképűségről, a lustaságról, a szélhámosokról, a nagyképűekről, a hazugokról, a megvesztegetőkről és megvesztegetettekről, az urizálókról, mint a 19. században. Ezt mutatta meg Novák Eszter rendező Csiky Gergely Buborékok című vígjátékával Nagyváradon. Simon Judit kritikája.

 

Mondhatnánk, hogy klasszikus vígjátékot tűzött műsorára a Szigligeti Társulat, de a dramaturg és a rendező annyira leporolta, hogy már-már kortársnak hat. S tették ezt olyan cselesen, hogy ha nem figyelünk, azt hihetjük, hogy a Solmay család történetét valamelyik nem létező tollakkal páváskodó ismerősünkről írták. Olyanról, aki nemesi származásával villog a városban, de fűnek-fának tartozik. Továbbá ki ne ismerne olyan újgazdagot, aki pénzével próbálna „megnemesedni” és nem sajnálja a vagyonát, hogy előbbi társasághoz tartozhasson. Márpedig ezek az urak és hölgyek Csiky Gergely karakterei, és a történet a 19. század végén játszódik.

Novák Eszter rendező és Kárpáti Péter dramaturg meglátta, hogy a Buborékokat csupán fel kell frissíteni, közelebb hozni a nyelvezetét és máris úgy nevetünk magunkon, mint a szerzővel kortárs elődeink.

Egyetlen figurának nehezebb analógiát találni tájainkon, a megvesztegethetetlen Rábay Miklósnak.

A Solmay család nőtagjai elől járnak a rongyrázásban, a családfő – szerelmes és gyenge férfi – mindig enged az asszonyi zsarolásnak. Ebben a családban a munka lealacsonyító, a fiúknak nem dolgozni kell, hanem gazdagon nősülni, na jó, a képviselőség még belefér, mert az nem csak előkelő, de némi hasznot is hoz, ha mást nem, társadalmit. A lányok gazdag férjet kell találjanak, hogy bekerüljenek a „jó társaságba”, és legyen, amiből fenntartsák a látszatot. A szerelem, az őszinte érzelem alpári dolog. Ismerős a képlet?

 

Az újgazdag Morosan Demeter figurája is közöttünk jár, de ő legalább nem a semmire büszke, pénze van, bármikor vásárolhat magának nemesi rangot, de nem azt vásárol, hanem embereket. Bunkó a javából, bármikor kész némi megvesztegetésre, de legalább a fiát, nem kirakat bábúnak tekinti.

A rendező Offenbach zenéjével kíséri az előadást, ami hangsúlyozza a iróniát, a megjelenő világ operett jellegét. Operettvilágban lehet ugyan élni, de nem érdemes, mert a valóság úgy vágja szájba az embert, hogy aligha tér hamar magához.

Nagyszerű ötlet, hogy a szereplők néha kiszólnak a nézőtérre, nem csak azért, mert a színház közös játék, hanem azért is, nehogy elfelejtsük: egyazon térben és időben vagyunk a szereplőkkel.

Nagyszerű és beszédes az eklektikus díszlet és a szintén eklektikus jelmezek. Mind a színpadkép, mind a ruhák lehetnek a 19. században, de 21.-ben sem keltenének ilyen körökben feltűnést.

Ellenállhatatlanok a szinte némafilmekre emlékeztető gegek, a könnyfakasztóan mulatságos pillanatok, a néha kesernyés vígjátékban. A poénok közé vegyül némi szomorúság, mert

nem mindig lehet felhőtlenül nevetni, amikor eszünkbe jutunk magunknak.

Az előadás humora ezen a kettősségen alapul, ami mélységeket is kölcsönöz az első látásra felhőtlen vígjátéknak. Ignác, a családfő (ifj. Kovács Levente) vívódik, amiért képtelen megfékezni a felesége Szidónia (Molnár Júlia) értelmetlen költekezését. Kovács játéka látni engedi ennek az asszonyba még mindig szerelmes férfi belső tusáját, ugyanakkor nevetséges is a gyengesége, engedékenysége. Nagyszerű jelenet, amikor eldönti: véget vet az operett-életnek és szembenéz, valamint a családját is szembesíti a valósággal. Molnár Szidóniája a talmiság megtestesítője, aki maga sem veszi észre, hogy a nagyravágyásával nem csak környezetét, elsősorban önmagát teszi boldogtalanná. Molnár és ifj. Kovács nagyszerűen jelenítik meg játékukkal e kettőségeket.

A meggazdagodott, műveletlen Marosan Demeter Kardos M. Róbert alakításában mintegy archetípussá válik. Ő az, aki munkával, de kisebb-nagyobb svindlikkel vagyonra tett szert és pontosan tudja, hogy pénzzel mindent elérhet. Nem rossz ember, és felfelé kapaszkodásának érdekében segíteni is kész a távoli rokonokon. Persze, ezt sem teljesen érdek nélkül: a fia Tamás (Hunyadi István) szerelmes Solmayék lányába, Gizellába (Keresztes Ágnes), Marosán pedig a gesztusával boldoggá teszi a fiát, és közelebb kerül az általa felső tízezernek tekintett családhoz. Hunyadi humora ellenállhatatlan, Keresztes bájosan szerelmes, és képtelen magától kitörni az anyja bűvköréből. Szarafin, a megvesztegethetetlen Rábay felesége, aki első körben anyja lánya, majd később rádöbben: többet ér a házassága, a saját boldogsága, mint a talmi csillogás. Tasnádi-Sáhy Noémi játékával megmutatja a fiatalasszony érzelmeit, akinek saját magával is meg kell küzdenie, hogy megértse és elismerje önmaga és férje értékeit. Csatlós Lóránt a megtestesült tisztesség, ilyen karakter nincs és vélhetően a 19. században sem volt, ami a játékban is érvényesül. Csatlós olyan látványosan szenved, amiért folt érte közhivatalnoki becsületét, hogy nagyon lehet nevetni rajta. Naná, hogy marad némi keserű íz a szájban, hogy lám, ilyenek is lehetnének a hivatalnokok.

Szotyori József sziporkázón jeleníti meg Chupor Aladárt, aki szemrebbenés nélkül tűri a megaláztatásokat, és boldogan vállalja a soha el nem készülő életképek beállítását. Mindenre képes a „jó társaság” kegyeiért. Tóth Tünde özvegy Sereczkyné szerepében ellenállhatatlanul humoros, de ő is megmutatja karakterének árnyoldalát.

Balogh Attila (Somlay Béla), Sebestyén Hunor (Róbert) Gajai Ágnes (Malvin), Szabó Eduárd (Hámor), Dobos Imre (Gombos) remek alakításokkal egészítik ki a vidám, keserű tablót.

Hajdú Géza kiváló alakításában Adolf, az inas egyfajta rezonőr. A szövegen túl, gesztusaival, arcjátékával mintegy kommentálja a történéseket.

Kellemes meglepetést okoztak jó színpadi készségükkel Nagy Tímea (Aranka) és Kőrösi Kristóf (Norbi) a nagyváradi Ady Líceum diákjai.    

A szerző boldog véges vígjátékot írt, a rendező ezt ügyesen megkérdőjelezte. Az életkép az előadás végén áll össze: a szereplők felsorakoznak, és Offenbach muzsikáját szöveg nélkül éneklik. A képben vannak boldog és szomorú emberek. A teremben ülők tapsolunk, és minden megy tovább: korrupció, rongyrázás, szegénység, gazdagság, boldogság, boldogtalanság. Pam pam pam. 

 

Nagyváradi Szigligeti Társulat

Csiky Gergely: Buborékok

Rendező: Novák Eszter

Dramaturg: Kárpáti Péter

Díszlet- és jelmeztervező: Florina Bellinda Vasilatos

A rendező munkatársa: Tasnádi-Sáhy Péter   

      



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!