Osonó – avagy a diákszínház falain túl

2012. 06. 03. 13:17

Kevés olyan magyar nyelvű diákszínház működik Erdélyben, amelytől a közösség komolyabb szakmai színvonalat követelne, több elkötelezettséget az átlagosnál, de soha nem tudni, miből lesz a cserebogár. Ezt illusztrálja a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely esete: a kilencvenes évek elején líceumi kör volt a diákszínház, ma pedig nemzetközi kapcsolatokat ápol, turnézni jár. A társulatról Kustán Magyari Attila írt az Erdélyi Riport 2012./18. számában.

A rendszerváltás után három évvel a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban lendületet vett a diákmozgalom, iskolai önkormányzatot, rádiót alapítottak, Salamon András magyar szakos tanár vezénylésével pedig napvilágot látott az Osonó Diákszínház is. A kis csoportban számos olyan fiatal vett részt, aki később a színpadon maradt, akár otthon, akár idegenben, mint Mátray László (Sepsiszentgyörgy), Kosztándi Zsolt (Csíkszereda), Márkó Eszter (Budapest). Köztük volt Fazakas Misi is, az Osonó mostani vezetője, aki úgy emlékszik vissza azokra az évekre, hogy egy közös ponton mindenképpen találkoztak: a szövegcentrikus előadásokat kevésbé kedvelték, amikor pedig megismerkedtek a mozgásszínházzal, kék-zöld foltokat szereztek a lelkes próbák alatt. Petróleumozott padlón, az osztálytermekben készült el első két előadásuk. Akkor még nem gondoltak arra, hogy kinövik az iskolát. Salamon András 1995-ben adta át a stafétabotot Fazakas Misinek, aki XI. osztályosként az iskola teljes támogatását élvezte, a kezdő lendülettel folytathatták a munkát. Amikor később Misi a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemre járt, hetente hazajárt, továbbra is megtartották a tréningeket, készültek az előadások, nyári táborokat szerveztek.

Kilépni az iskolából Az új évezred hajnalán történt az a fontos fordulat, amely később új lehetőségeket adott az Osonónak. 2000-ben megalakult a művészeti líceum dráma tagozata, ez pedig meghozta a gyümölcsét: két évvel később a Misi által rendezett Jolika című előadás a budapesti Magyar Művek Fesztiválján elnyerte a legjobb előadásnak, legjobb női főszereplőnek és legjobb női mellékszereplőnek járó díjat, a kis csapat pedig, ha még nem mondta is ki, már tudta, több lett diákszínháznál.
Ahhoz, hogy felfedezzék a turnézás lehetőségét és előnyeit, újabb öt évnek kellett eltelnie, újabb, felkészültebb emberek kerültek be a társulatba, a külső megfigyelők is észlelhették, hogy egy olyan társaság érett meg, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A 2007-es Részletek a bolyongás meséiből előadásnál meg is torpanhatunk kissé, érdemes felsorolni mindazt az elismerést, amit a csapat improvizációiból kialakult és folyamatosan változó darab meghozott. Egyebek mellett a brassói EuroArt – Fiatalok Országos Interetnikai Színházi Fesztiválján a legjobb előadásnak járó nagydíjat kapták meg, a budapesti Színjátékforgó 2009 Színházi Fesztivál különdíját, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház különdíját, s egyedüliként képviselték Kelet-Európát a bécsi Wienextra Nemzetközi Ifjúsági Színházi Fesztiválon és a bangkoki Pathumtani Nemzetközi Színházi Fesztiválon.
A társulat rugalmasan kezeli a turnékat, az a céljuk, hogy a lehető legtöbb falut és szórványvidéket bejárják; egy fogadalmuk is kötődik ehhez: minden világváros után egy olyan helyre utaznak el, ahol kisebbségben élnek magyarok. A Részletek a bolyongás meséibőlt 359 alkalommal játszották mostanáig; azt tartják, hogy az Osonó nem színházgyár, egy-egy darabnak megadják az időt és lehetőséget, hogy érjen.
Az elmúlt évekre visszatekintve, az Osonó fejlődését vizsgálva Misi elmondja, az elvárásokban látni leginkább, hogy milyen növekedésen ment keresztül a társulat. Rendszeresen visszajáró nézőket jegyeznek, és nem csak a fiatalok köréből, középkorúak, idősek ismerik őket Erdély több városában, példa erre Szeben, ahol az első előadásra alig sikerült egy maroknyi nézőt behívni, néhány évvel később két előadást játszottak le, mert igény volt rá.

A műhely tagjai

A társulat mai állandó, hivatásos tagjai: Fazakas Misi társulatvezető, rendező, tanár, Bartha Loránd színész, Mucha Oszkár pályázati felelős, színész, Daragics Bernadette ügyintéző, színész, valamint rajtuk kívül vannak a diákok, jelenleg nyolcan, de ez a szám változik, közben belépnek-kilépnek emberek, ők végül is „önkéntesek”.

Két külföldi kapcsolat A budapesti Krétakör tagjai néhány éve Sepsiszentgyörgyön jártak, egy találkozón ismerkedtek meg az osonós fiatalokkal. Felismerték a közös pontokat, a párhuzamos irányt, hiszen az időközben átalakuló Krétakör és az Osonó is egyre inkább a szociális problémákkal foglalkozik, azokkal a fiatalokkal, akiknek a rosszabb családi hátterük miatt alig van esélyük a felemelkedésre. Tavalyi tető alá hoztak egy közös produkciót, A papnőt, amelyben korábban kiválogatott háromszéki fiatalok is szerepelnek. A színházműhely időközben, mint egyesület, azon dolgozik, hogy egy elhagyott sepsiszentgyörgyi kazánházat ifjúsági találkozóhellyé alakítson át: újabb ajtót nyitnának meg azok előtt, akik kulturált, kellemes körülmények között szeretnének tevékenykedni, vagy akár csak másokkal társalogni.
Az Osonó másik fontos kapcsolata a thaiföldi Moradokmai Színházi Központtal épült ki, velük egy bécsi fesztiválon ismerkedek meg. A Krétakörhöz és az Osonóhoz hasonlóan ez a csoportosulás is a fiatalok tanítására, a szociális érzékenységre fordít gondot, vezetője, a néhai filmsztár Chang Chandruang egy évtizeddel ezelőtt hagyta el a pompa világát, hogy az ifjúsággal foglalkozzon. Osonósok az elmúlt években többször jártak már a távol-keleti országban, a két világ közti jelentős különbségekről gyakran esett szó, de arról is, hogy számos probléma megoldásra vár mindkét helyen. Thaiföldi börtönben már tartottak előadást, most itthon szeretnének egy hasonló projektet indítani, a bürokrácia azonban falakat állít, amelyeken előbb „át kell fúrniuk” magukat. A keleti társulattal közös előadást, a Misi rendezte Carnivalt játszották már Thaiföldön, most arra készülnek, hogy két önkéntes érkezhessen Háromszékre, a további közös munka érdekében.

Az emberi tényező Nem titok, hogy az Osonó Színházműhely kulisszái mögé nehéz belátni, megannyi városi pletyka kereng róluk. Szembeszökő az a fegyelem, ami őket jellemzi, nevezték őket emiatt már szektának is. Az biztos, hogy embert próbáló feladatokra kell felkészülnie annak, aki csatlakozik, a pontosság, a lelkesedés, a szorgalom nem hiányozhat belőle; itt azt sem nézik jó szemmel, aki iszik, cigarettához nyúl, vagy bulizni jár. Mielőtt a társulat részévé válik valaki, személyiségfejlesztő órákon vesz részt, és el tudja dönteni, szeretne-e ezzel foglalkozni, vagy sem.
A szociális érzékenységet már említettük, ez nem csak elméleti elképzelés, a mindennapokban alkalmazzák már. Több olyan fiatal került be a csapatba, aki korábban akár a droghasználatig is eljutott, vagy akivel a szülei nem foglalkoztak eléggé. Misivel egyetértünk abban, hogy nem minden függ a környezettől. Tud olyan példát mondani, amikor valaki – mára a csapat szerves része – önmagától jelentkezett náluk azzal az elhatározással, hogy változtat az életén, azonban olyan eset is történt, amikor valakit nem sikerült kiemelni a passzivitásból, a szürke környezetből, inkább visszalépett. Szülők gyakran fölöslegesnek vagy kifejezetten rossznak ítélik a színházi tevékenységeket, ez egyes esetekben annak tulajdonítható, hogy a hirtelen változó fiatalok türelmetlenek lesznek a környezetükhöz, érzik, hogy sem a családban, sem a régi baráti körben nem tudnak már úgy meglenni, ahogy korábban. Az Osonó erre is próbál odafigyelni, találkozókat terveznek, ahol szülők és gyerekeik, vagy tanárok és diákok együtt jelennek meg, elbeszélgetni, megosztani egymás történeteit.
Terv tehát bőven van, a budapesti és a thaiföldi kapcsolatokat ápolják, turnéznak, nyári táborokat szerveznek, a szentgyörgyi ifjúsági házról álmodnak. Az Ahogyan a víz tükrözi az arcot (rendező: Fazakas Misi) című darabot most is játsszák. Támogatást kapnak a városi és megyei tanácstól, szervezetek, vállalatok is segítik őket. A céljuk nem változik: égető társadalmi kérdésekkel foglalkozni, hogy a színház eszközével és a színházon túl, a beidegződéseket, a korlátokat lebontva javítsanak az emberek életén.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!